A Színház.hu interjúsorozatában az Új Színház színészeivel beszélget arról, hogy vélekednek az elmúlt időszak történéseiről. Gáspár Sándor is nyilatkozott.
Dörner Györggyel egyetemi osztálytársak voltatok, azóta is játszotok együtt. Tudtál arról, hogy pályázik az Új Színházra?
Gáspár Sándor: Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de nem tudtam, hogy Dörner György milyen ambíciókat táplál az Új Színházat illetően. Sőt, azt gondoltam, hogy a pécsi pályázat után nem nagyon jut eszébe igazgatni.
Elolvastad a pályázatát?
Gáspár Sándor: Igen, amint felkerült az internetre.
Hogy látod a történteket?
Gáspár Sándor: Úgy fogok beszélni, ahogy az érzéseim diktálják. Az, hogy az Új Színházra beadott pályázatot Dörner György, csak úgy történhetett meg, hogy előtte Eperjes Károllyal egyeztetett. Nem kell különösebb IQ ahhoz, hogy ezt az ember átlássa. Fájdalom, hogy Eperjes Károly, aki győri levitézlését nem tudta elviselni, úgy érezte, hogy kapóra jöhet egy ilyen pályázati helyzet és Dörner György igazgatói ambícióit újra táplálva revansot vehet. Ez azért is szomorú, mert azt gondolták, hogy ki lehet engem kerülni, hiszen jól feltételezték rólam, hogy ilyen gagyiban, mint a pályázatban leírtak, nem veszek részt.
(Május végén Eperjes Károly, az Új Színház művésze és a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója indult a Győri Nemzeti Színház igazgatói székéért. Pályázatát Oberfrank Péterrel, a veszprémi színház igazgatójának testvérével együtt adta be. A győri közgyűlés egyhangúlag a másik pályázót, a színházat addig megbízott igazgatóként vezető Forgács Pétert választotta, akinek megbízatása július 1-jétől kezdve közel öt évre szól. Eperjes estében a megbízott szakmai bírálóbizottság, melynek tagja volt Szikora János az Új Színház művészeti vezetője, 7:1 arányban támogatta Forgács megválasztását. A szerk.)
Schmitt Pál, Orbán Viktor, a háttérben: Sasvári Sándor, Jankovics Marcell, Eperjes Károly, Szőcs Géza, Gulyás Dénes, Szarvas József, fotó: Origo
Miért tartod gagyinak azt, ami megfogalmazódott a pályázatban?
Gáspár Sándor: A dolgozat ideológiai, politikai vetületeit most tegyük félre. Ezekről nálam sokkal avatottabban, mélyebben, sokszínűbben tudnak beszélni. Azért tartom gagyinak, mert szakmailag teljességgel hiteltelen. Dörner György felkészületlensége nyilvánvalóvá válik belőle. Az, hogy mégis pályázott csak annak tudható be, hogy politikai támogatást szerzett számára Eperjes, a szándékok pedig idővel önmagukat kezdték el gerjeszteni. Ami elkeserítő számomra az az, hogy Eperjes Károly azt is elfelejtette, többek között, hogy a közösen alapított Kelemen László Színkörünket egyedül Márta István volt hajlandó befogadni 13 évvel ezelőtt Budapesten, és most a saját fészkébe pottyantott egy hatalmasat, most pucolhatjuk magunkról a fekáliát. Ezért felelősséget kell vállalnia.
Milyen módon?
Gáspár Sándor: Nem csak előttünk kell felelősséget vállalnia, hanem a jóérzésű, gondolkodó jobbközép polgárok előtt is. Mindazok előtt szégyenkeznie kell, akik a munkásságunkkal szeretnének értelmes párbeszédet kialakítani a nézőkkel és nem kívánnak az árkok közt történő kődobálás miatt folyamatosan behúzott nyakkal közlekedni. Eperjes olyasmit tett, ami majdnem megbocsáthatatlan. Ezt annak ellenére mondom, hogy talán a legtöbbet vele dolgoztam a pályám során.
Gáspár Sándor
Miért fogalmazol úgy, hogy “majdnem”?
Gáspár Sándor: Azt gondolom, hogy a hibát helyre lehet tenni bocsánatkéréssel. Helyre kell tenni, annál is inkább, mert Eperjest Magyarországon a katolikusok karizmatikusává választották. Ez egy óriási erkölcsi elismerés, egy rang. Ilyen titulussal az ember nem engedheti meg magának, hogy bepiszkolódjon. Nagyon szeretném, ha nyilvánosan bocsánatot kérne, kisszerű, pitiáner, egyéni akciójáért, amiből ez az őrületes kavarodás származik, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
Dörner Györggyel is közel álltatok egymáshoz…
Gáspár Sándor: Dörner György a barátom volt, és reményeim szerint leendő barátom. Néhány szakmai és egyéb társadalmi akciójával soha nem azonosultam, de alapvetően szimpatikus embernek tartottam. Számomra csalódás, hogy fedezet nélkül képes egy ilyen felelősségteljes intézményre pályázni. A fedezet hiányát nyilván ő is érezte, ezért blöffölt, hazudott, takarózott olyan jelentős magyar és külföldi alkotók nevével, hogy ezáltal, megtévesztve a főpolgármestert megkaphassa a színházvezetői hatalmat. Ez a cselekedet nem rá vall. Hiszem, hogy ezt az ügyet el lehet intézni erkölcsösen és férfiasan. Bocsánatot kell kérnie azoktól a művészektől, akiknek a nevével visszaélt, akik később elhatárolódtak tőle, elutasították a gondolatait és azt, amit kínált a pályázatában. Azt is fontosnak tartom, hogy kérjen bocsánatot Tarlós Istvántól, amiért becsapta Budapest első emberét, akinek felelősségteljes döntését kijátszotta és hozzáteszem, vigye magával a kinevezési mandátumát, majd adja vissza. Nem tudom elképzelni, hogy különben újra hiteles emberré váljon.
Amióta megtörtént a kinevezés, azóta Eperjes Károllyal a 333. Striptease-ben és Dörner Györggyel a Stílusgyakorlatban játszottál együtt. Beszéltetek a történtekről, elmondtad nekik a véleményed?
Gáspár Sándor: Eperjes Károlynak egy színészgyűlésen fejtettem ki először a véleményemet, még a döntés előtt. A döntés után nagyon tömören, négyszemközt ezt megismételtem. Dörner Györggyel hiába játszottuk a Stílusgyakorlatot, úgy tett, mintha semmi sem történt volna. A felújítópróba és az előadás közt leült valahova, míg én Bán János barátommal készültem az estére. Méltatlannak tartanám, ha én kezdeném el kérdezgetni: mégis, hogy gondoltad ezt. Remélem nem vállalja el az igazgatást, mert képtelenség becstelen eszközökkel vezetni. Ha mégis igazgató lesz, akkor február elsején berendelhet az irodájába, ebben az esetben kénytelenek leszünk beszélni egymással.
2008., Dörner György, Gáspár Sándor és Bán János a jubileumi tortával, a Stílusgyakorlat 600. előadásán
Ha ez megtörténik, akkor sem maradsz?
Gáspár Sándor: Az én szerződésem július 30.-áig szól. Utána nem szándékozom Dörner György színházában játszani, mert gyengének, komolytalannak és felkészületlennek találom az ő színházról alkotott elképzeléseit. Szomorú, hogy a hatalom érdekében ő most mindenre képes. Nemrég egy Krúdy könyv került a kezembe. Elolvastam, ahogy Szindbád Majmunkának arról mesél, tulajdonképpen mi is a férfi dolga, milyen, amikor a nőt szereti, mindenét issza és milyen az, amikor a férfit ez már nem érdekli és elkezd politizálni. Én azon férfiak közé tartozom, akik még a női rezdülésekre kíváncsiak.
Elképzelhetőnek tartod, hogy Dörner György és Eperjes Károly megteszik az említett gesztusokat?
Gáspár Sándor: Ha nem teszik meg, akkor piszkosak maradnak, én pedig nem tudok újra közeledni hozzájuk.
Miért vállaltad, hogy nyíltan beszélsz minderről?
Gáspár Sándor: Ha az ember ennyi évet együtt tölt színházban, filmben, öltözőben, tájbuszon emberekkel, nem létezik, hogy szó nélkül hagyja, ha arról, ami valaha érvényes volt megfeledkeznek, ha gátlástalanul átlépnek morális határokat.
Mennyire befolyásolnak a munkában az elmúlt időszak élményei?
Gáspár Sándor: Most a Don Carlost próbáljuk. Akármennyire is nehéz helyzetben létezünk, és akármennyire is támad zavar a lelkekben, vagy csak a koncentrációban, mindenünkkel azon vagyunk, hogy november végén egy jó előadást mutassunk be. A Don Carlos a világ egyik legnagyszerűbb színműve, tele szerelmi féltéssel, hatalmi mámorral, cselszövésekkel, árulásokkal. Azt gondolom, hogy Schiller naprakész…
Tóth Berta/ színház.hu
Kapcsolódó anyagok:
Az Új Színház-ügy részletei
Összefoglalónk folyamatosan frissül
Összefoglalónkból kiderül, mi történt az Új Színház körül az elmúlt hetekben. Cikkünk folyamatosan frissül és azt is beavatja az eseményekbe, aki eddig nem értesült róluk.
Interjúk:
Megszólalnak az ÚJ Színház színészei I. rész - Derzsi János, Száraz Dénes
Megszólalnak az Új Színház színészei II. rész - Takács Kati
Megszólalnak az Új Színház színészei 3. - Pokorny Lia
Megszólalnak az Új Színház színészei 4. - Vass György
ÚJ SZÍNHÁZ-ÜGY: HÁMORI GABI LEVELE