A szombati Új Színház előtti demonstráció egyik szervezője, Hajagos Mihály olvasta fel a jelenleg Londonban alkotó Mundruczó Kornél levelét, amelyet a rendező ma eljuttatott szerkesztőségünkhöz. Ezúton közöljük.
Mundruczó Kornél
(Fotó: Kertész Gábor, Népszava Online)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kultúra ember jog.
A színház pedig a szabadság megvalósulásának helyszíne. Minden olyan önmagát kulúrának nevező ideológiai irányzat, amely nem szabad vagy másokat nem hagy szabadon téved és a színház lényegét, az alkotás szabadságát teszi lehetetlenné. A kialakult helyzet azonban mindannyiunk hibája és felelőssége, mert a megengedhetetlen radikalizmus elsősorban mindig arról a közegről árul el sokat amelynek a következményeként létrejön. Rólunk árulkodik. A vak és impotens értelmiségről. Arról az attitűdről, amelyet a félelem és a pozicióféltés igazgat és amely csak az igazodásra hajlik. Pedig a kultúra nem hagyhatja cserben a társadalmat amelyben él. A tehetség felelősség. A tehetség értek amelyet nem lehet ideológiai börtönbe zárni. Az igazgatók, a színészek, a büfések, az ügyelők, a technikusok, a tervezők felelőssége, hogy a színház ne váljon kiszolgáltatottá. Hogy a színház társadalmi pozícióját betölthesse. Mert a színháznak képesnek kell lennie arra, hogy tisztán jelenségeket mutasson fel, hogy soha ne kijelensen, de mindig kérdezzen. Ne kinyilatkoztasson, hanem fórumként működjön. Az új színháznak attól kellene újnak lenni, hogy mostantól egy új attitűdöt honosit meg, amelyben a felelősség elismerése, a társadalmi szerepvállalás, a művészet alapvető igénye. Ebben az értelemben mára már minden színháznak új színháznak kellene lennie. Egy színházat szélsőjobboldali esztetikai vagy politikai irányzat részére kisajátítani dilettáns lépés, amelyet egy elkényelmesedett kultúra engedett meglépni. És most ahelyett hogy a színház provokálna, a politika provokál színházi gúnyát öltve. Minek örüljönk most? Hogy látjuk, hogy mit nem akarunk. Hogy a probléma itt van előttünk és szembenézhetunk vele. Hogy felébredhetunk az évtizedes önámításból. Hogy kaptunk egy esélyt. Beszélni. Beszélni azzal is, aki nincs itt. És ha ez a szakma bármit gondol magáról, akkor közösen fog gondolkozni. Belátja amit hagyott elkövetni- és összefog. Felismeri az erejét. Politikától független erejét. Mert ha a színhaz nem tudja politikai erőktől független tarsadalmi szerepét betölteni, akkor minden jogát elvesziti arra, hogy beszéljen. Mert ha ez az összefogás nem történik meg akkor a történelem barmilyen ideológia szolgálatában könnyen ismetelheti önmagát. Ha viszont megtörténik, akkor a színház visszanyeri a hitelét az általa cserbenhagyott tarsadalommal szemben. Vajon hol történhetett a hiba? Vajon melyik volt az a pillanat? Mi szülte meg az igényt egy ilyen színházra? Én sem tudom a választ- de van ra igény es már nem tehetjuk meg hogy csak nézünk mint Rozi a moziba!
Mundruczó Kornél
Primerose Hill
London
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:
TÜNTETÉS AZ ÚJ SZÍNHÁZ ELŐTT - PERCRŐL PERCRE
A Színház.hu tudósított az Új Színház előtt zajló tüntetésről, amelyen fellépett Derdák András, Fodor Tamás, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Kulka János, Mohácsi János, Nagy János, Nádasdy Ádám, Péter Kata, Solténszky Tibor, Upor László... A részletekről cikkünkben olvashatnak.
INTERJÚK:
Megszólalnak az ÚJ Színház színészei I. rész - Derzsi János, Száraz Dénes
Megszólalnak az Új Színház színészei II. rész - Takács Kati
Megszólalnak az Új Színház színészei 3. - Pokorny Lia
Megszólalnak az Új Színház színészei 4. - Vass György
ÚJ SZÍNHÁZ-ÜGY: MEGSZÓLAL GÁSPÁR SÁNDOR
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.