Hétfő délelőtt megkezdődtek a Rumini színpadi munkálatai. A díszlet egyelőre vázlatos, a valódi színpadképet még csak makett jelképezi.
A MAGYAR SZÍNHÁZ BESZÁMOLÓJA:
Természetesen ezzel a próbanaplóval nem szeretnénk előre elárulni mindent, ami a darabban szerepel, de azt minden Rumini-rajongó tudja, így itt sem titok, hogy a történet egyik fontos helyszíne a Szélkirálynő nevű hajó. A kezdő színpadkép nem más, mint a fedélzet, ahol az utolsó kimenő előtti rakodás szemtanúi vagyunk. Egyelőre a rakomány is jelképes volt, amivel azonban nem mindenki járt jól: Szűcs Sándor fél órán keresztül tartotta a rá bízott ládát, ami korántsem volt olyan könnyű, mint a többi rakományt jelképező üres papírdoboz.
A rendező elképesztő ötletekkel állt elő, így már az első próbán is egyértelművé vált: a remek történet színpadra állítása a legjobb kezekbe került! Bizonyára az a színésznövendék is így gondolja, aki a következő instrukciót kapta a jelenetéhez: "Vegyél tíz darab szöget a szádba, és lassan potyogtasd kifelé!"
A próbafolyamatnak ebben a stádiumában természetesen még a szöveg is változhat, hiszen a jelenetek színpadra állítása során kiderül, hol hiányzik egy-egy mondat, mi az, amit még megkövetel a jelenet, a rendező elképzelése. Szerencsére a próbán jelen volt az írónő, Berg Judit is, így Méhes László "első kézbe" adhatta kéréseit.
Méhes László munkáját a próbán Fincza Erika is segítette, aki koreográfusként instruálta a jelenetek résztvevőit.
Díszletek és valódi kellékek híján még úgy szárnyalhat a fantáziánk, mintha könyvet olvasnánk: elképzeljük a láthatatlanná tévő kalapot, a kalitkából kotnyeleskedő papagájt vagy a Negróra szívbajt hozó pillangót.
Ám azt megálmodni, hogy mindez hogyan jelenik meg a színpadon, korántsem ilyen egyszerű - a rendezőnek bizonyára vannak álmatlan éjszakái. Berg Judit feladta a leckét!
A próbanaplót a www.rumini-magyarszinhaz.blogspot.com -on is végigkövethetik!