Interjú Horváth István tenoristával.
Több, mint egy évvel ezelőtt készítettünk Önnel interjút. Akkor már túl volt a nagy sikerű Rossini: Ory grófja előadáson, majd fellépett Strauss Daphnéjában is a Miskolci Operafesztiválon. Milyen további fellépések vártak Önre az elmúlt egy évben?
A tavalyi évben tudtam bemutatkozni az Operaházban, a Don Pasqualéban. Nagyon nagy élmény volt, és fontos, hogy rögtön egy ilyen nagy szereppel tudtam bemutatkozni. Öt előadást énekeltem, ebből kettőt a Tavaszi Fesztiválon, Miklósa Erikával és Juan Pons-szal. Óriási megtiszteltetés volt, hogy velük énekelhettem. Azt megelőzően, februárban mutattuk be Miskolcon a Bajazzókat, amiben Beppét alakítottam, összesen tizenkét előadáson. Mindkét szerep nagyon közel áll hozzám, hangilag és a figurákat tekintve is. Már ősszel is több koncerten felléptem a Nemzeti Filharmonikusokkal, az évadnyitó koncertjükön például Liszt 13. zsoltárában. Ezt a művet volt szerencsém Kocsis Zoltán vezényletével újra elénekelni május 27-én, Rómában. Eredetileg egyébként a Szent Erzsébet legendát adták volna elő, végül azonban egy rövidebb darab mellett döntöttek, és akkor hívtak fel engem, hogy elvállalnám-e.
Rómában hol volt ez a fellépés?
A Vatikánban, VI. Pál audiencia termében, aminek fantasztikus az akusztikája. Több mint 6 ezer ember fér be oda, de az egész termet be lehet énekelni hangosítás nélkül is. Nagyon jól sikerült a koncert, talán eddigi életem legnagyobb élménye volt.
R. Strauss: Daphne a Miskolci Operafesztiválon; partnere: Rost Andrea
(fotó: Bócsi Krisztián)
Kocsis Zoltánnal már azt megelőzően is többször dolgozott együtt, számos oratórium mellett olyan operákban is, mint a Schönberg: Mózes és Áron, valamint a R. Strauss: Daphne.
Igen, mindkettőt a Miskolci Operafesztiválon énekeltem először, majd megismételtük őket a Művészetek Palotájában is. A Schönberg-darabot még tavaly, a Daphnét pedig most, október elején.
Nem lehet könnyű egy művet két év után úgy elővenni, hogy annak idején is csak egy alkalommal adták elő. Mennyire kell ilyenkor a szerepet újra megtanulnia?
A szöveget, a dallamot viszonylag gyorsan elő tudom hozni, ha újra elkezdek vele foglalkozni. Ami viszont nehéz, hogy a torokba "visszarakjam", hogy a torkom megint megszokja azokat a lépéseket, azt a lágét, amit az adott mű megkíván.
Milyen további fellépések várnak Önre?
Most énekeltem a Liszt Napon a Krisztus oratóriumot a Szent István Bazilikában, október végén pedig elkezdjük próbálni a Bohéméletet Miskolcon. Ennek november 25-én lesz a bemutatója.
Rodolfo szerepét még nem énekelte.
Nem, pedig Puccini az egyik kedvenc zeneszerzőm.
De ennél azért líraibb szerepeket énekelt eddig.
Igen, de most már úgy érzem, megpróbálhatom ezt is. Az én előadásomban azért nyilván egy "líraibb" Rodolfót láthatnak majd.
Az Ory grófjában Miklósa Erikával
(fotó: Kelemen József)
Önről mégis elsősorban Donizetti-, Rossini-, Bellini-operák tenor szerepei jutnak eszembe, mint például a Don Pasquale vagy az Ory grófja. Ebben a szerepkörben mikor láthatjuk újra?
Én egy olyan fachban énekelek, ami meglehetősen ritka, és nem csak Magyarországon az. Kevesen tudják az ilyen, nagy hangi magasságokat igénylő szerepeket végigénekelni. Éppen ezért a színházak is kevésbé merik ezeket az operákat bevállalni. Én szívesen énekelnék például Bellini: Puritánokat is, de azt nem játsszák. Ha a Bohéméletben valamiért nem tudnék fellépni, találnának másik Rodolfót, de a Puritánokba Arturót csak nagyon nehezen.
Mikor láthatjuk legközelebb a Magyar Állami Operaházban?
Április elején R. Strauss Arabellájában énekelem Matteót. Nem hosszú szerep, de a harmónia-fűzés, az állandóan váltakozó tempók miatt kifejezetten nehéz, sokat kell rá tanulni. Azt hiszem, mindenkinek nagy kihívás lesz, a szólistáknak, zenekarnak és a karmesternek egyaránt.
Csák Balázs
