'Minden együtt van, ami érdekes' - Woyzeck készül a Katonában

Büchner Woyzeck című művét tűzik műsorra a Katona József Színházban Tom Waits zenéjével, Ascher Tamás rendezésében. Az előadás főszereplője Keresztes Tamás és Jordán Adél, a zenés változat bemutatóját november 4-én, pénteken tartják.

A Woyzeckről:

Georg Büchner (1813-1837) mindössze három drámát írt élete 23 éve alatt. Ezek közül utolsó a Woyzeck, amelyen haláláig dolgozott, de már nem volt ideje véglegesíteni a dráma szerkezetét. A szöveget először 1879-ben adták ki, ám viszonylag csekély visszhangot kiváltva. A darab iránt komolyabb érdeklődés csak az első világháború idején, az annak hatására fellobbanó művészeti élénkülés hatására támadt; akkor méltányolták először eredetiségét, sajátos, félelmetes, és teljesen egyedi nyelvi világát, szinte filmszerű jelenetezési technikáját, és a szereplők átütő, lemeztelenített ábrázolását. A különös, látomásos szöveg a modern dráma élvonalába emeli a Woyzecket.

A Woyzeck valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét – a korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a latolgatás, beszámítható-e vajon Woyzeck.  
Tom Waits a darabról: 

"Semmit nem tudtam a Woyzeck-ről. Kathleen (Kathleen Brennan, Waits felesége) valamivel többet tudott nálam, de én nem igazán ismertem sem a sztorit, sem az egészet. Úgy mesélték el nekem a történetet a rántottám fölött, egy bostoni kávézóban, pár éve."
"A Woyzeckben minden együtt van, ami érdekes: őrület, gyerek, szenvedély, gyilkosság. Vad, szexi, izgalmas, megragadja a fantáziát, arra kényszerít, hogy töprengj azokon az embereken, akik benne szerepelnek, és ezáltal reflektálj a saját életedre. Úgyhogy szerintem minden benne van, amit egy történettől várni lehet, és érdekes lesz még ötszáz év múlva is."

Beszámoló a nyílt próbáról:

Mi történt velünk szombat délelőtt a Katonában? Vákuumba kerültünk, időcsapdába, présbe. „Látja Isten, hogy állok a napon. | Látja árnyam kövön és keritésen. | Lélekzet nélkül látja állani | árnyékomat a levegőtlen présben.” A Woyzeck rendezőjét, Ascher Tamást idézem. Ő Pilinszkyt idézi. Idézőjelek mindenütt. Metaforák, képek, szürrealitás… mégis mindent értünk. Ascher Tamás elmagyarázza, hogy levegőtlen prést szeretne teremteni a színpadon. Ezért értjük? Nem. Azért, mert az előadás egyes pontjain már megteremtette. Illetve megteremtették közösen: a színész, a zenész, a koreográfus és a rendező. Ascher képzettársításai, nyelvi játékai és poénjai tetszenek, az, hogy beavat minket a kétségeibe, az elképzeléseibe; az őszintesége jólesik nekünk, a közönségnek. Jólesik, hogy hozzánk beszél, hogy ez egyszer mi is ott vagyunk megvilágítva, máshogyan válunk az előadás részeseivé - láthatjuk, még mielőtt megszületne, láthatjuk az ultrahang-képet.

Büchner darabja töredékes, nem zavaró tehát, hogy kiragadott jeleneteket látunk – mindegyik megáll a saját lábán. Sőt, a szövegegész minden egyes darabkája többrétegű: egyéni problémákon keresztül globális problémákkal foglalkozik, az egyes ember kiszolgáltatottságán keresztül szól az emberiség kiszolgáltatottságáról. Őrülteket ábrázol, mégis filozofikus.

A színészek játéka koncentrált: a rendező azt kéri, a „hiány sugározzon, az égessen”, „húzzátok belülre, legyen átélt”, de „kevés jelzéssel, meztelen arccal”, mert „nem az eszköz a lényeg, hanem a közlés”. A színészek megcsinálják. Már-már minimalista színházat látunk. Aztán énekelnek néhány számot az előadásból - hatfős zenekar kíséri őket a színpadon -, és alakul koreográfia is - ugyan még nincs teljesen kész, de ott ül az első sorban Horváth Csaba, a koreográfus, és segítségével pár perc alatt rengeteget változik, fejlődik a mozgás.

A próbán, a „keretben” jelen van a humor. A darabban, a keretet kitöltő „képen” pedig a nyomor. Anyagi, testi, lelki. Mi a cél? A rendező és Pilinszky együtt megválaszolják: ideális esetben a néző idegei pattanásig feszülnek; sír az egész közönség.  De mikor kimegy a színházból, már nem könnyes az arca:

„És könny helyett az arcokon a ráncok,

csorog alá, csorog az üres árok.”

Rendhagyó módon a nyitánnyal fejezik be a próbát. Misery is the river of the world. Ezzel az üzenettel búcsúznak. Mi pedig, a több mint 400 néző, elakadt lélegzettel távozunk. (Írta: Nagy Lotti)

Georg: Büchner: WOYZECK
A dalszövegeket fordította Szálinger Balázs.
A feldolgozás Robert Wilson ötlete nyomán készült.
Zene és dalszöveg: Tom Waits, Kathleen Brennan

Woyzeck Keresztes Tamás

Marie Jordán Adél

Kapitány Bezerédi 

Doktor Fekete Ernő

Ezreddobos Nagy Ervin

Andres Kovács Lehel

Bolond/Kikiáltó Elek Ferenc

Asszony Kiss Eszter

Díszlet Khell Zsolt m.v.

Jelmez Szakács Györgyi m.v.

Fény Bányai Tamás m.v.

Mozgás Horváth Csaba m.v.

Zenei vezető Philipp György m.v.

Dramaturg Radnai Annamária

Asszisztens Tiwald György

Rendező Ascher Tamás

Az ősbemutató szövegváltozata Ann-Christin Rommen és Wolfgang Wiens munkája.

2000-ben, a koppenhágai Betty Nansen Színházban volt Robert Wilson és Tom Waits közös alkotásának, saját Woyzeck-adaptációjuknak ősbemutatója. A Katona József Színház új premierje a Woyzeck újra- és továbbgondolása.
Bemutató: 2011. november 4.

Forrás: Katona József Színház, próbafotók: Dömölky Dániel