A Londonban élő, bangladesi származású táncművész-koreográfus hétéves korában kezdett táncolni, színpadi pályafutása pedig Peter Brook legendás Mahabharatájával indult. 2000-ben létrehozott saját társulata a nemzetközi táncélet egyik legújítóbb szellemiségű csapatának számít, ők érkeznek most Magyarországra Vertical road című előadásukkal. Akram Khan, a hagyományos és modern formák fúziójának nagymestere ezúttal a perzsa költő, Rumi munkáiból merített ihletet.
"TO KNOW IS NOTHING AT ALL... TO IMAGINE IS EVERYTHING" - AKRAM KHAN
Akram Kahnról:
Akram Khan bangladesi szülők gyermekeként Londonban született, az 500 éves klasszikus indiai tánctechnikát, a kathakot tanulta a világhíres Sri Pratap Pawar guru vezetésével az Indiai Táncakadémián. Később kortárs tánctanulmányokat folytatott a De Montfort Egyetemen és a Northern Kortárs Tánciskolában Leedsben, ahol előadó-művészeti diplomájában az eddigi legmagasabb érdemjegyet kapta. A világ minden táján fellépett, többek közt Pandit Ravi Shankarral a Dzsungel könyvében, Peter Brook rendezésében a Mahábháratában Jonathan Burrows közreműködésével. 1999-ben megnyerte a Jerwood Alapítvány koreográfiai díját, kiemelt pozíciót vívott ki magának, amikor a 2000-ben, X-group néven az Anne Teresa De Keersmaeker vezette PARTS Táncakadémián 25 táncosból szerveztek munkacsoportot.
Az X-group-ban szerzett tapasztalatok nyomán 2000 augusztusában alapította saját társulatát, mely azóta óriási sikerrel turnézik és varázsolja el lelkes közönséget és táncszakmát. Akram Khan 2001-ben a Royal Festival Hall (London) rezidens koreográfusa lett, majd munkája elismeréseképpen, 2003-ban társult művésszé avanzsált, ő volt az első, aki nem zenészként kapta meg ezt a státuszt. 2005 óta a Sadler’s Wells Theatre (London) társult művésze. Akram Khan és csapata legutóbb 2009 szeptemberében járt Budapesten.
'YOU HAVE TO BECOME A WARRIOR' - AKRAM KHAN
Interjúrészlet Akram Kahnnal:
A karriered választott téged, vagy te a karriered?
Akram Kahn: Minden véletlenül történt. Az édesanyám elküldött engem kathak táncórákra, és Michael Jackson megihletett. Később turnéztam Peter Brook "Mahábhárata"-jával. Amikor biztattak, hogy szerezzek diplomát, úgy döntöttem, hogy táncolni fogok, először a kortárs táncot fedeztem fel a De Montfort egyetemen, majd felvettek a Northern Contemporary School of Dance nevű iskolába. Érettségi után kezdtem el dolgozni, előadásokat készíteni, és találkoztam Farooq Chaudhry-val, aki azóta is a producerem. Már több mint 10 éve tart ez a véletlensorozat és én még mindig azzal foglalkozom, amit szeretek.
Mi az, ami miatt a leginkább van kedved felébredni reggelenként?
Akram Kahn: Az a tény, hogy végtelen lehetőséget kapok álmodni ésvalóra váltani az álmaimat és az, hogy a munkámon keresztül rengeteg érdekes, különféle kultúrából származó embert ismerek meg és rájövök, mindannyian hasonlítunk egymásra, mindannyian emberiek vagyunk.
Mennyiben őrizted meg gyermeki éned?
Szinte minden gyermekkori élményem közrejátszik abban, hogy ma milyen felnőtt vagyok, még a rossz időszakok is, sőt, különösen a nehéz időszakok.
Mennyi inspiráció, mennyi izzadság?
Akram Kahn: 10% inspiráció, 90% izzadtság.
Mit tippet adnál annak, aki a te utadra lépne?
Akram Kahn: Nem vagyok benne biztos, hogy tudnék tanácsot adni, mert mindenki másként reagál a különféle situációkra. A lényeg, hogy maradj hű magadhoz, és kérdezd meg magadtól: "Mennyire veszettül akarom én ezt?" Mert én nem egyszerűen csak táncolni szerettem volna, hanem muszáj volt táncolnom!
Mi volt a legnagyobb akadály, amit legyőztél?
Akram Kahn: Akkor győztem le a legnagyobb akadályt, amikor békével elfogadtam, hogy soha nem sikerül teljes mértékben felülkerekednem a legnagyobb akadályokon, amennyiben azok "akadályok" maradnak számomra. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem tudjuk megvívni a csatát minden akadállyal, de megpróbálhatunk megbarátkozni velük. Valahogy az akadály lassan átalakuhat pozitív energiává és egyben izgalmassá is válhat. De ezt megteremteni soha sem könnyű feladat!
Ki volt rád a legnagyobb hatással az életben?
Akram Kahn: Többek, de ha ki kéne emelnem pár embert, akkor Peter Brookot és Satyajit Rayt mondanám (bengáli rendező). Ők tényleg rengeteget alakítottak a látásmódomon és azon, ahogy figyelem ma a színházat és az életet. (Megjelent a Timeout.com -on)
Vertical road:
A Vertical Road a rohanó idő, az anyagi javak féktelen hajszolása, a technika és az információáramlás folyton változó őrülete helyett a föld és ég között feszülő vertikális utat, azaz a spiritualitást ajánlja. Akram Khan nyolc lenyűgöző táncosát nem akármilyen vizuális és zenei világ fonja körbe: a díszlet egyik legfontosabb eleme a membránként feszülő félig átlátszó függöny, az előadás zenéjét pedig az indiai származású zenész-producer, és világzenei mixeket készítő Nitin Sawhney jegyzi, aki dolgozott már többek között Paul McCartney-val, Stinggel, Natacha Atlas-szal, és Cheb Mami-val is.
WORKSHOP PROFI TÁNCOSOKNAK
Igazi különlegesség, hogy a világhírű társulat vezető táncosai ez alkalommal workshopot is tartanak Budapesten, méghozzá profi táncosok számára. A két nap során a Vertical Road-ban szereplő művészek ismertetik meg a részvevőket a repertoárra épülő technikákkal.
THE VERTICAL ROAD IS THE SPIRITUAL ROAD - AKRAM KHAN
VERTICAL ROAD
"more and more, i am pulled reluctantly towards a strong horizontal current, which is a place where time is moving at such high velocity, that even our breath is forced to accelerate just in order for us humans to survive. and i have always believed, that it is in our slow exhalation, where the sense of this deep spiritual energy resides. in a world moving so fast, with the growth of technology and information, i am somehow inclined to move against this current, in search of what it might mean to be connected not just spiritually, but also vertically"- akram khan
"egyre inkább von maga felé egy erős vízszintes áramlat, egy hely, ahol az idő olyan nagy sebességgel halad, hogy még a lélegzetünket is kapkodnunk kell, hogy életben maradjunk. én mindig is hittem, hogy a mélyen rejő lelki energiák értelme a lassú kilégzésben lakozik. egy gyorsan változó világban, a technológia fejlődésével, az információáradat növekedésével, hajlamos vagyok a vízszintes áram ellen mozogni, keresve, hogy mit is jelent, nem csak lelkileg, de függőlegesen is csatlakozni egymáshoz. " - akram khan
Művészeti vezető és koreográfus: Akram KHAN
Zene: Nitin SAWHNEY
Fény: Jesper KONGSHAUG
Jelmez: Kimie NAKANO
Producer: Farooq CHAUDHRY
Technikai vezető: Fabiana PICCIOLI
Díszlet: Akram KHAN, Kimie NAKANO, Jesper KONGSHAUG
Társalkotók - előadók: Eulalia Ayguade FARRO, Konstandina EFTHYMIADOU, Salah El BROGY, Ahmed KHEMIS, Yen-Ching LIN, Andrej PETROVIC, Elias LAZARIDIS, Sung Hoon KIM
Dramaturg: Ruth LITTLE
Kutató: Jess GORMLEY
NOVEMBER 4, 5 A TRAFÓBAN
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.