Jordán Tamás: minden vágyam, hogy békesség legyen

Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazagatója a TV2-nak adott interjújában beszélt színháza helyzetéről, a Nemzetiről, régi idők politikájáról és álmairól. Szemléztük.

Egy helyről, ami megérint

A TV2 először arról kérdezte Jordán Tamást, miért nem akarta 2007-ben tovább igazgatni a Nemzeti Színházat. „Nagyon sokszor feltették nekem ezt a kérdést és mindig azt tapasztaltam, hogy nem voltam elég érthető. Most nekidurálom magam és megpróbálom érthetővé tenni ezt a látszólag paradox döntést. Muszáj visszatérnem gondolatban az Egyetemi Színpadhoz, hiszen az én Nemzeti Színházi pályázatom első mondata úgy hangzott: mindennek az Egyetemi Színpad az oka. A hatvanas évek Egyetemi Színpadának legendája még mindig él, tudni lehet, milyen fantasztikus hely volt. Ez a Kádár korszak három T-je közül, tehát a tiltott, tűrt, támogatott közül, a tűrt kategóriába tartozott. Egy olyan helynek számított, ahol lehetősége nyílt a fiatal értelmiségnek olyasmit is csinálni, amit máshol nem szabadott. Hogy mást ne mondjak, ott alakult az Omega, a Balázs Béla Stúdiónak őse, Bródy János ott énekelt először, Sándor Gyuri ott mondta az első vicceit és működött az Universtas Együttes Ruszt József vezetésével. Én akkor 18 éves voltam, amikor elkezdtem oda járni. Megtapasztaltam egy helyet, ahol színház is van, beszélgetés is van, találkozás is van. Tehát a sejtjeimbe beleíródott, hogy a színház nem csak előadásokról szól, hanem sokminden egyébről, találkozásokról, beszélgetésekről. Amikor végigjártam rendkívül szerencsés utamat, egyre inkább azt éreztem, hogy ilyesmit kell csinálnom, ilyesmiben kell részt vennem. A Merlin Színház tulajdonképpen utánzása volt az Egyetemi Színpadnak. A Nemzeti Színházban azt reméltem, hogy beépíthetjük a Duna felé eső szabadtéri színpadot, és lesz egy olyan 160 fős, mindenre alkalmas hely, ami az említett aurát, fórumot meg tudja teremteni. Tehát az ambícióm mindig is az volt, hogy ne csak színházban vegyek részt, hanem olyasmiben, ami a társadalmat megérinti” – felelte Jordán Tamás.

Van-e följebb?

„Szombathellyel nagyon szoros kapcsolatot ápoltam, leginkább az vonzott benne, hogy nem volt színháza. Egy színházra vágyó, kétezer éves, remek kultúrváros jó terepnak bizonyult arra, hogy megvalósíthassam az álmomat, hogy legyen egy színház, amely nemcsak előadásokkal rukkol elő, hanem sokfélét ad a közönségnek. Talán nagyképű vagyok, de merem vállalni: én a színházat sokkal többre hivatottnak tartom, mint hogy csak előadásokat tartson” – fogalmazott Jordán Tamás. Arról is beszámolt, hogy a Nemzetiből való távozásakor Bodrogi Gyula azt mondta, az ember azt hinné, a Nemzeti igazgatói székéből már nincs följebb, de úgy tűnik van.

Elkelt az összes bérlet

Kérdezték a felhívásról is, amelyet a Weöres Sándor Színház helyzete okán a nézőkhöz intézett nyár végén. „Nem kell nagyon óvatoskodni, az ember kimondhatja, hogy minden téren nagy a baj. Ha a családok nem állnak jól anyagilag, akkor az első dolog, amiről kénytelenek lemondani, az a kulturális kiadás. Rettentő lelkes és színházbarát nézőink vannak, de az idei bérletvásár kezdetekor lehetett érezni, hogy nincs akkora lendülete, mint korábban és amennyit a színház megérdemel. Én azért írtam ezt a néhány sort, hogy a nézők támogatását kérjem és azt, hogy vegyék meg a bérletet, még akkor is, ha ezt a pénztárcájuk nehezen engedi” – nyilatkozta Jordán Tamás, aki a felhívás sikeréről számolt be, ugyanis elkelt az összes bérlet.

Régi idők politikája

Jordánt a Kaposváron töltött 11 évéről is kérdezték. „Egyáltalán nem politizáltunk, nem is gondoltunk a politikára. De azt hozzátenném, a jó színház olyan darabokat visz színre, amelyek azokkal a problémákkal foglalkoznak, amelyekkel az emberek. Amikor a Marat halálát bemutattuk, az előadás elkezdett szólni a szabadságvágyról, függetlenségről, tüntetésről, pedig a színház egyszerűen egy jó darabnak szánta, amit művészileg kifogástalan színvonalon játszottunk el. Tehát a minőség volt a döntő. Az emberek a nyolcvanas években sokmindent belehallottak az előadásokba, nyilvánvalóvá vált számukra, hogy a darabok az ő sorsukról szólnak” – tette hozzá Jordán Tamás.

Váltásokról

Egy akciójáról is faggatták, a jelképes csatabárd elásásról, amelyre még a POSZT-on került sor. Ezzel a gesztussal szerette volna Jordán elérni, hogy béküljenek össze azok a művészek, akik jobb- vagy baloldalon állnak. „Látja milyen naiv voltam. Ha ma körülnézünk, reménytelennek látszik, hogy elássuk a csatabárdokat. (..) Minden vágyam az, hogy ebben az országban valamikor békesség legyen és szót értsünk egymással” – közölte Jordán Tamás. „Én teljes mértékben kiiktattam Szombathelyen a politikát az életemből. Megjegyzem, korábban a Nemzetiben sem volt politika. Szignifikáns bal- és jobboldali művészek dolgoztak ott és állítom -az akkori színészek biztos egyet is értenek velem- a Nemzeti akkor a béke szigete volt. Nem számított, hogy ki milyen nézettel rendelkezik. (...) Most Alföldi személye kicsit fölborzolta a kedélyeket, teljesen igazságtalanul. Ezt sem lehet igazán érteni” – tette hozzá Jordán.

"Szerencsésnak tudhatom magam"

„Nagyon szerencsésnek tudhatom magam” – jelentette ki az igazgató, amikor az életében történt változásokról kérdezték. „Ezek a váltások nem azért történtek, mert én valami devianciát vagy türelmetlenséget éreztem, hanem mindig ott szerettem volna lenni, ahol a lehető legjobb dolgok történnek” – hangsúlyozta. Arról, hogy mennyi időt tervez még Szombathelyen tölteni, azt mondta, szívesen maradna még hat évig. „Ha eltelik a hat év, és úgy érzem magam, még ráhúzok tíz évet” – zárta szavait Jordán Tamás.

Forrás: TV2