Az idei POSZT fődíjas előadása, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból középpontjában a másság, a normáktól való eltérés, a merev keretekből való kitörés áll. Az Odeon a témához kapcsolódó filmeket ajánl.
Összeomlás (1993)
Forró nyári nap a gigászi Los Angeles közepén. Hatalmas dugó a főúton, haladni lehetetlen. Egy szemüveges, fehér inget viselő férfi megelégeli a várakozást, aktatáskájával kiszáll a kocsiból és elindul hazafelé. Ezekkel a képsorokkal kezdődik a svéd származású Joel Schumacher filmje, aki immár több, mint huszonöt éve Hollywood állandó, számtalan műfajban alkotó iparos direktora.
A rendező eddigi életműve egyaránt tartalmaz thrillert (Az ügyfél, 8mm, A fülke), háborús filmet (Tigrisek földjén), szuperhős folytatást (Mindörökké Batman), akció-vígjátékot (Rossz társaság), sőt még operafilmet is (Az Operaház fantomja), mégis a nézők és a kritikusok általában első munkáit szokták méltatni. Közéjük tartozik Az elveszett fiúk és az Egyenesen át (melyek a maguk műfajában azonnal kivívták a „kultuszfilm” státuszát), valamint az Összeomlás, mely Schumacher talán legjobb és egyben legdöbbenetesebb alkotása.
Az alapszituáció egészen triviális: a főhős, Bill ’D-Fens’ Foster haza akar jutni, hogy felköszöntse lányát annak születésnapján. Miután kocsiját a dugóban hagyja, gyalog vág neki az útnak, mely során szembekerül az angyalok városának minden romlottságával és abszurditásával. Az események, melyek hazajutását akadályozzák, még jobban feldühítik az amúgy is heves temperamentumú Billt, kinek egyre erőszakosabb tettei a rendőrség figyelmét is felkeltik, élükön a hivatalban utolsó napját töltő Prendergasttal.
Az Összeomlás egyik első szembetűnő erénye, hogy az alkotók kellő hangsúlyt fektettek a karakterek kidolgozására, így sablonos, egyszerű figurák helyett sokkal összetettebb és érdekesebb hősöket láthat a néző, kiknek múltbéli és jelenlegi sorscsapásait a film egymással párhuzamosan, mesteri aprólékossággal fedi fel.
Ám az Összeomlás nemcsak a remekül megírt szereplői és az elbeszélés ötletes felépítése miatt fontos film, hanem mert nyíltan beszél olyan problémákról, melyekről a legtöbb amerikai film inkább hallgat. Sokat elárul az a tény, hogy a forgatókönyvet több stúdió elutasította, főleg a nyers, szókimondó jelenetei, társadalomkritikája és nyomasztó hangulata miatt. Végül a Warner adta be a derekát, de csak miután kiderült, hogy a főszerepet játszó Michael Douglasnek nagyon megtetszett a könyv.
Az Összeomlás, mely a Los Angeles-i zavargások alatt forgott, tizennyolc év után sem veszített aktualitásából. A mai nagyvárosok mindennapjainak is ugyanúgy részei a bizalmatlanság, az intolerancia, a rasszizmus, mint a filmben, nem is beszélve a fogyasztói termékek egyre nagyobb méreteket öltő elterjedéséről, ami nem mellesleg kíméletlen bírálatot kap a film egyik legemlékezetesebb, gyorséttermi jelenetében. A főszereplők sorsa néhol egészen ijesztő hasonlóságokat mutat a jelenlegi globális problémákkal: ha Prendergast visszavonul, nyugdíjának csak a felében részesülhet, Billt pedig kirúgják a munkahelyéről, mert „gazdaságilag nem beszámítható”.
A film címe angolul „Falling down” („zuhanás”), ami talán még hangsúlyosabban fejezi ki Bill útját, aki egyre mélyebbre hatol a nagyváros dzsungelében, miközben csak egy hajszál választja el a teljes őrülettől. Nem véletlenül hasonlítják többen Schumacher művét Coppola monumentális háborús eposzához, az Apokalipszis mosthoz, melyben a Kurtz ezredest kereső szereplők a vietnami dzsungel mélyére hatolva fokozatosan elveszítik józan ítélőképességüket és emberségüket. (Érdekesség: az Összeomlásban Prendergastot Robert Duvall, a neonácit pedig az a Frederic Forrest alakítja, akik Coppola filmjében is fontos szerepekben tűnnek fel).
Az Összeomlás számos humoros pillanata ellenére egyáltalán nem könnyű film, ám olyan ritka darab (főleg az amerikai filmek között), melynek hatása máig nem avult el, ezért érdemes időnként újra és újra megnézni.
ZALÁN MÁRK
Az Odeon további ajánlatai a POSZT-díjas Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban című darabhoz:
Homoszexualitás, tolerancia, másság elfogadása:
Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai
A rasszizmus látványos, metaforisztikus megközelítése:
Konfliktusok kis közösségekben:
Egyéni drámák:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.