2016, Magyarország. Valahol, egy eldugott helyen, hatvanhat plusz rezsiért – csak úgy suttyomban – működik egy társulat.
2011. november 5., 15:00 és 19:00
Az produkcióról:
Három fekete Moira fonja a sors fonalát, halálos küldetésük helyszínén kíváncsian feledkeznek bele a darab próbájába. Dionüszosz éppen lebeszélni próbálja a megszállott kőgörgetőt, hagyja már abba kilátástalan küzdelmét, Jerger Balázs gúnykacaja, de még dühkitörése is hiábavaló, érvei visszapattannak a kőizomzatú Rózsa Krisztián állhatatos makacsságán. Gyűlnek a fenyegető árnyak a társulat felett: a szimpatizáló főbérlő, Benkó Bence vakon is tisztán látja a veszélyt, egy színészfeleség, akit már be is szervezett a titkosszolgálat, már csak a külföldre menekülésben reménykedik. Kiss Emma, az együttérző moira-lány empatikus figyelemmel kíséri a cselekményt, (Kussoljatok! Műélvezek!), majd félelmetes monológban festi fel a közeljövő vízióját.
Kritikus szemmel:
"A megvalósítás a remek textus minden lehetőségét kiaknázza, de ki is a rendező?!? Bizonyára kollektív a munka, de a háttérben két meghatározó egyéniséget sejtünk. Jerger Balázs nemcsak a darabbéli társulatban képviseli a minden akadályt legyűrő akaratot, Rózsa Krisztián karizmatikus lénye pedig az első pillanattól a gyújtópontban áll. Halk töprengése éppen olyan hiteles, mint vagdalkozó vitatkozása, dikciója emelkedett, mozgása muzikális dinamikusságában is fegyelmezett, Sziszüphoszában a céljait soha fel nem adó Ember gyönyörűséges idolját formálja meg. De honnan tudhatják ezek az ifjú emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval, hogy hogyan is állunk? A kaposvári színház társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük? Honnan ez a tudatosság, honnan ez a pontos ítéletalkotás? - Mindig is érdemes lesz színházba menni, vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba is: "Hátha." S ha már nem lesz VI. és nem lesz semmilyen kategória, ez az osztály, ez a nemzedék lesz a Hetedik! - Márpedig: A Hetedik Te Magad Légy!" (Folytatás Fehér Elephant oldalán. )
"A pénzügyi nehézségek mellett már csak azért sem lehet elmenni szó nélkül, mert a kaposvári harmadévesek metszően aktuális előadása, a fesztivál slusszpoénja ezt nem engedi. Hiszen az ambiciózus, tehetséges fiatalok – a pályázati pénzek kifizetését zároló kormányhatározatra rímelő – előadó-művészeti törvényről kezdenek beszélni, és a világot jelentő deszkák kényszerű gyalulásáról, egy humorral és ötletekkel teli tehetetlenséggel átszőtt időtlen remeklésben, hogy az előadás az egyetlen, államosított kőszínház víziójával el-, egyúttal Sziszüphosz értelmetlennek tűnő erőfeszítésére rájátszva tehesse fel a kérdést: kő-e színház egyáltalán? Hátha. A Sziszüphosz elévülhetetlen érdeme, hogy a kaposvári színészhallgatók nem csupán játsszák az előadást, de ők maguk írták és rendezték is azt". (Jászay Tamás a Revizoronline-nak írt a darabról)
A k2 bemutatja:
SZISZÜPHOSZ
(nyílt próba egy felvonásban)
Egy fiktív (?) jövőben - egy sorstalan országban - egy fiatal társulat próbál... életben maradni. Követ görgetnek egy olyan világban, ahol kő kövön nem marad. Szorgos Sziszüphoszokként küzdenek, dacolva a hiábavalósággal…
… mert ebben a fiktív jövőben – melynek természetesen semmi köze sincs jelenünk valóságához – miért is lenne szükség színházra? Vagy kő színház? De kő?
A darabról "részletesebben":
És most próbálnak… életben maradni.
Jerger Balázs
Horváth Szabolcs
Ki tudja, milyen jövőt szül nekik a sors?
Kiss Emma
Kopek Janka
Dobó Enikő
Érdemes tovább csinálni?
Rózsa Krisztián
Szakács Hajnalka
Kátai Kinga
Ha már eldőlt minden, mi értelme?
Benkó Bence
Ez élet-halál kérdése.
Fábián Péter
Kő színház? De kő?
Máté Anett
Bende Kinga
A Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak előadása.
Belépő: 2000 Ft, diák, nyugdíjad, csoportos: 1500 Ft, Bálint Kártyával: 1200 Ft, Állójegy: 800 Ft