Végéhez ért a társulat tagjainak bemutatása Szombathelyen, így a Weöres Sándor Színház Színházszerdái új formában folytatódnak: november 9-től egy-egy aktuális premierről beszélgetnek a színészek a Cafe Frei pódiumán.
Mi derült ki eddig a Színházszerdákon?
Zayzon Zsoltról:
Hogy került Zayzon Zsolt a színészi pálya közelébe? Osztályával a nyolcadik évfolyam zárásaként előadták a „Légy jó mindhalálig"-ot, és tanára felfigyelt a tehetségére. Innentől fogva tudta, hogy színész lesz. Ráadásul nagybátyja a sepsiszentgyörgyi színház kellékmestere volt, így ide sokszor bejárhatott. Először csak látványosnak tartotta a színházat, majd úgy érezte: jó lenne a színészek helyében lenni.
17 és fél évesen egyből felvették a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. Saját magával szemben elég kritikus az ifjú színész, mivel úgy véli, túl hamar történt mindez. Nem is tudta még igazán komolyan venni ezt a hivatást, aminek meg is lett az eredménye: az első félévben eltanácsolták az egyetemről, ám végül mégsem rúgták ki. „Kinevelték" belőle az erdélyi tájszólást, majd 21 évesen lediplomázott. Idén már a 11. színházi évadját kezdte meg. „Alkatilag szerencsés vagyok" - tette hozzá mosolyogva, mivel szerinte minden színházi társulatba kell egy magas fiú, ő pedig ennek a kritériumnak maradéktalanul megfelel. (Folytatás itt. )
Märcz Fruzsináról:
2009-ben a POSzT-on a legjobb előadásnak járó elismerést (vagyis a fődíjat) kapta meg a pécsi színház Istenítélet című előadása, amelyet A salemi boszorkányok című Miller-dráma alapján vitt színre - ugyancsak Mohácsi János. Benne Zayzon Zsolt játszotta a főszereplő John Proctort, Fruzsina pedig az Abigail Williams nevű lányt (aki egykor Proctor szeretője volt). Abban az időben történt valami, ami aztán szerelemhez: Fruzsina és Zsolt házasságához vezetett. Mire a próbafolyamat véget ért, ők már együtt voltak. Bár az egészen személyes legendárium megfelelő bekezdése úgy szól, hogy amikor a Pécsre éppen elszerződött Fruzsina az Ivanov címszerepében - életében először - meglátta Zsoltot, a barátnőjének csak annyit mondott: Na, ehhez a pasihoz fogok férjhez menni. És bár ez a megjegyzés később feledésbe merült, a végeredményen ez a kis feledékenység nem változtat: a pesterzsébeti esküvőt - és az erdélyi lakodalmat, merthogy Zsolt Csíkszeredában született - az idén nyáron tartották meg; Szombathelyre már házaspárként érkeztek. Foghatjuk a sorsra azt az apróságot is, hogy amikor (POSzT, 2010.) Jordán Tamás először megpendítette Zayzon Zsoltnak, hogy szívesen látná Szombathelyen, rögtön hozzáfűzte: És van még egy lány, Märcz Fruzsina - hozzá mit szólnál? Ő mit szólna? (Folytatás itt. )
Mertz Tiborról:
Talán jóval kevesebben tudják Mertz Tiborról, hogy ikrei ( egy fiú, és egy lány) most lesznek 18 évesek, hogy egyszer hívták a Jóban Rosszban című szappanoperába, de nem vállalta, s hogy mikor a felesége korházban volt, szilvás gombócot főzött, pedig ügyetlen a konyhában- Bodor Johanna volt olyan kedves, és kis bepillantást engedett férje másik oldalába. Túl szerény ahhoz, hogy ezeket elmesélje- ugrott fel a színpadra. Minthogy azt is, hogy egyszer próba közben leesett a létráról, de utána sebes lábbal, trombózis veszéllyel eljátszotta a szerepét.
A legnagyobb kitartással és eleganciával kezeli a belső válságait- így jellemzi Alberti Zsófi, majd később hozzáteszi: Te nem adtad el magad! Hát igen, egy Lucifer hogy is tehetne ilyet. (Folytatás itt .)
Fekete Lindáról:
(...) Reggelente pedig Zolit kis levélkékkel örvendezteti meg; bizony. Itt és most még az is kiderül, hogy Linda már akkor kiszemelte őt - legalábbis Cliff szerepére -, amikor még nem ismerte személyesen. Amikor - tudván, hogy dolga lesz itt - jól megnézte magának a színházi honlapon a szombathelyi társulatot, Kálmánchelyi Zoltánnál megtorpant: ha nem ez a srác lesz Cliff, nem is ér semmit ez az egész. De ő lett. (A csodák száma egyre növekszik.)
A beszélgetés pedig szeszélyesen és impulzívan kanyarog, néha megáll, és a zongorista Müller Péter kíséretében dallá terebélyesedik, szelíden elringat, valahogy úgy, mint egy karneváli reggel; természetesen portugál nyelven. Ezen a ponton külön fejezetet kaphatna Linda magyar-orosz családja: a papa, aki úgy találta, hogy túl messze van Kispesttől a gödöllői egyetem, ezért fogta magát, és elment Oroszországba, ahol egy szilveszteri éjszakán megismerkedett egy kékellő szemű lánnyal - feleségül vette, hazahozta, két lányuk született.
Aztán a brazíliai évek, ahova szintén az édesapa munkája vitte a családot - Linda ott töltötte az érzékeny kamaszkort. Zoli a színház honlapján olvasható (szintén lindásan impulzív) önéletrajzból idéz: Volt egyszer lány, aki elindult Kispestről és meg sem állt Copacabanáig. Nem volt könnyű beilleszkedni - aztán még nehezebb volt újra megszokni a visszafogottabb, konszolidáltabb, más törvények szerint működő Budapestet. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Linda kedvenc időtöltései közé tartozik a vasárnapi családi erdőjárás, faölelgetéssel. De hát annyi mindenről nem beszéltünk. (Folytatás itt. )
Kiss Mariról:
Kiss Mari, jól mondom?, indítja Kálmánchegyi Zoli jó magasról az estét és máris Bükkaranyos, a kicsi észak-magyarországi falu levegőjét érezzük. Itt született Kiss Mari pontosabban Kiss Mária Erzsébet. Nem éppen ritka név és egy színésznőnek nem árt már a nevével felhívnia magára a figyelmet: - Amikor arra került a sor, sokat gondolkodtunk azon, hogy mit válasszak még a Mariora is szóba került, végül aztán a Kiss Manyi iránti végtelen rajongásom döntötte el, hogy a Kiss Mari mellett maradok. Bükkaranyos adta az első és végérvényes színpad-élményt is. Kellett hozzá az a bizonyos hóförgeteg, amely megakasztotta a kultúrházi fellépésre meghívott néptáncosokat, úgyhogy a négy esztendős, szöszke Kiss Máriát állították föl a színpadra: énekeljen egy kicsit. Nagy sikere volt hamar megtanulta, hogy a színpadi szereplés örömet szerez; és sok jutalomcsokival jár együtt. Ezen a ponton mintegy jutalomképpen elénekli azt a népdalt, amellyel annak az olajos padlójú, bükkaranyosi kultúrháznak a színpadán először fellépett: "Ősszel érik, babám a fekete szőlő..." (Folytatás itt. )
Első alkalommal a Tizenkét dühös ember lesz terítéken, beszélgetőpartnerek: Jordán Tamás és Mertz Tibor, vendég: Silló Sándor rendező.
A további beszélgetések témái:
november 16. Tizenkét dühös ember
november 23. Chicago
november 30. Szentivánéji álom
december 7. Zarándokének
december 14. Chicago
december 21. Zarándokének
Helyszín: Cafe Frei, Szombathely, Uránia udvar
A belépés díjtalan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.