Elveszett paradicsom-Sarkadi premier a József Attila Színházban

A József Attila Színház november 12-én, szombat este 19.00 órakor tartja Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című drámájának bemutatóját. Az ifjúsági előadás Csiszár Imre rendezésében kerül színre.

A SZERZŐRŐL:

Sarkadi Imre (Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) életútja önmagában is kalandos regény, fordulatos, rövid, de teli változatossággal, örök tanulással, élmények halmozásával. Sajnos máig tisztázatlan halála kettétört egy olyan pályát, ami a legnagyobbak közé emelhette volna. Kezdte mint gyógyszerészsegéd 1941-ben, Debrecenben. 1943-tól 1944-ig nyomdászként dolgozott. Munka mellett a debreceni egyetemen jogot hallgatott. 1946-ban Budapestre költözött, ahol újságírással kezdett foglalkozni, hamarosan a Szabad Szó felelős szerkesztője lett. 1950-ben a Művelt Nép segédszerkesztőjeként folytatta újságírói munkáját, majd 1954-1955-ben az Irodalmi Újság munkatársa lett.

1955-1957-ben a Madách Színházhoz került dramaturgként. A parasztság sorsának, a szocialista berendezkedésből eredő életmód-átalakulásának legfőbb ábrázolója volt. Első írásai a Válaszban és a Csillagban jelentek meg. Kezdeti írásain Móricz Zsigmond hatása látszódott. Későbbi írása egyre tragikusabb, egyre drámaibb hangvételűek lettek. Művei is tükrözték lelki válságát, egyre pesszimistább, egyre kiábrándultabb írói szemléletet közvetítettek, talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget. Kortársai szerint inkább virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be.

3 IGAZSÁG A DARABRÓL:

Az Elveszett paradicsom színpadra formálódásának folyamatáról csak

egy 1959 nyarán írt Sarkadi-levél tájékoztat: "Megírtam közben - persze nem egészen... az Elveszett paradicsom második felvonását. Nyomott hangulat van benne, pedig tavaszi hangulatnak kellene lenni (ősszel), s a szerelmi jelenetek is csak azoknak tetszhetnek, akik nincsenek tisztában vele, hogy ennél mennyivel jobbat is lehetett volna írni."

Az Elveszett paradicsom Sarkadi Imre utolsó drámája. A kétségbeesés és a morális válság lírai fűtöttségű, egy lélegzetre elzokogott, fájdalmas vallomása, ami egy színpadi történetben játszódik.

Az Elveszett paradicsomot 1961. május 26-án, néhány héttel Sarkadi Imre halála után vitte színre a Madách Színház, Pártos Géza rendezésében.

AZ ELVESZETT PARADICSOMRÓL:

Egy dráma két felvonásban. Egy szörnyű-szép szerelem, egy család tagjainak életútjai. A családfő az "öreg" Sebők Imre, aki rengeteg energiával, fiatallelkülettel és célokkal van még tele, bár 75-dik születésnapját ünnepli. Egészéletében rengeteget dolgozott, elismert és megbecsült tanár, tudós. Zoltán a fia, orvos. Egy illegális abortusz elvégzése közben meghal a kezei között egy nő. Az egyébként is csapodár, helyét a világban nem igazán találóorvos teljesen összetörik, úgy érzi nem tud szembenézni tettének következményivel, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, de előbb még megl

átogatja édesapját. Épp apja születésnapján érkezik, amikor is az öregnek erdélyi vendégei vannak,keresztfia és családja, az éppen nővé serdülő Mira, aki most érettségizett, és kezdi a főiskolát. Zoltán és Mira először csak kedvelik egymást, majd reménytelenül egymásba szeretnek. Zoltán közli a lánnyal, hogy ez a szerelem számukra már elveszett,túl későn ismerték meg egymást, az ő életének már vége. Az örök optimista Mira csak a megoldásokat keresi, ő nem látja olyan borúsan a helyzetet mint Zoltán. Elképzelése szerint Zoltán feladja magát, leüli amit rámérnek, ő pedig addig elvégzi a főiskolát, megvárja és persze addig is bármit megtesz érte. Úgy válnak el, hogy Mira hazautazik, de várni fog rá. Zoltán nem ad egyértelmű választ. Az utolsó jelenetben édesapjával egyedül maradnak. Zoltán elmondja, hogy Mira lelkesedése elsöprő, de ő még mindig nem tudja képes lesz e végigcsinálni. Apja biztatja, hogy a börtönéveket is ki lehet használni, és amikor szabadul sem lesz még túl öreg az újrakezdéshez, hiszen nézze csak meg őt, 75 éves és még mindig rengeteg energiát érez magában. Zoltán azonban úgy érzi ő nem olyan mint az apja, ő nem lenne képes kibírni a bezártságot úgy érzi az egész világ ellene van, de talán Miráért, az ő szerelméért érdemes lenne élni.

Részlet az Elveszett paradicsom című drámából (második felvonás)

MIRA

igen halkan. Jó reggelt... kedves Zoltán, jó reggelt... Eltelik egy kis idő, Mira suttogásszerű halkan kérdi. Ne költselek még fel? Kis szünet után Zoltán sóhajtva fordul az ágyon, hasonfekvésből féloldalasra, de tovább alszik.

MIRA

nevetgél, hangtalanul kuncog az ablakban. Zoltán... Nem ébredsz fel, kispajtás? Duruzsolja. Az előbb még nem láttam az arcod, a párnába fúrtad a fejed... Zoltán közben megfordul, hanyatt fekszik. Nem nagyon mertelek költeni, hátha gyönyörű álmaid vannak... Szünet után, még mindig halk hangon, inkább magának beszél. De most, hogy megfordultál, látom, hogy kisimultak a vonásaid, tíz évet fiatalodtál tegnaphoz képest... s megszépültél. Fiatalnak és szépnek pedig már fel lehet kelni a hajnali harangszóra.

ZOLTÁN

anélkül hogy megmozdulna, hanyatt fekve, Mirát nem láthatva, egész éber hangon mondja. Felkölthettél volna nyugodtan... Nem okozhatsz csalódást, te vagy az álmom folytatása. Veled álmodtam.

MIRA.

Jaj, miért mondtad, én akartam evvel kezdeni. Én is veled álmodtam. Valamilyen sebes hideg folyónál horgásztunk... hideg volt, mint az alaszkai tavak, és nagy, lusta fehér hasú halakat fogtunk, sokat, nyárson megsütöttük őket, nagy falevelekre tettük - érdekes, hogy a falevelek inkább délszakiak voltak -, körbe raktuk egy tálon, paradicsomok és paprikák közé. A kép most is valahogy a szemem előtt van, mint egy Matisse-csendélet.

ZOLTÁN

még mindig a hátán fekszik, felszegi a nyakát, hogy fektében rálásson Mirára, nevetgél. Matisse-csendélet? Paprikával, paradicsommal? Nevet.

MIRA.

A kép az olyan, mintha ő festette volna, olyanok a színei. És mert te raktad a tálat, s hasonlítottál Matisse-hoz, azért jött a neve a számra. Tetszik?

ZOLTÁN

hasra fordul, ránevet Mirára, szembenézve. Legalábbis hízeleg.

MIRA.

Hízeleg? Hiú vagy? S be is vallod?

ZOLTÁN.

Hát... a hiúság bevallása az egyetlen mentség...

MIRA.

Nem mondhatnám. Sőt... Míg be nem vallják hanem ügyesen titkolják, addig alig lehet észrevenni.

ZOLTÁN.

Az ember vállalja saját magát.

MIRA.

Látod, én is vállalom saját magamat... Szerettem volna veled tovább folytatni a tegnapi beszélgetésünket... vállaltam, hogy felköltselek, bár... féltem, hátha nem örülsz neki.

ZOLTÁN.

Örültem.

MIRA

szünet. Nem jössz ki...? Gyere ki a kertbe...

ZOLTÁN.

Jól tetted, kedves kicsi Mirám, hogy felkeltettél. Hason fekve két tenyerébe támasztja az állát, a lábával kalimpál, vidáman. Mégis jó a te látásod! Felébredtem, és más ember vagyok, mint tegnap, mikor is kedvetlenségnél egyebet nem kaptál tőlem. Pedig sokkal többet érdemelsz. Persze, ti holnap elutaztok... reggel...

Sarkadi Imre

ELVESZETT PARADICSOM

Dráma két részben / Ifjúsági előadás

Sarkadi gigantikus és nagysikerű műve nem csak a magyar irodalom egyik gyöngyszemét mutatja be, de emléket állít az írónak, akinek ez volt az utolsó műve. Nem élhette meg a bemutatót, halálának okát még mindig rejtély és titok fedi.

Sebők, nyugdíjas tanár KONCZ GÁBOR

Zoltán, Sebők orvos fia VICZIÁN OTTÓ

Mira, rokon kislány Erdélyből MAGYAR TÍMEA

János, Sebők Imre rokona, Mira apja BREGYÁN PÉTER

Zsófi, Sebők szomszédasszonya TÓTH JUDIT

Jóska, Sebők veje SCHNELL ÁDÁM

Éva, Sebők menye KOCSIS JUDIT

Klári, Sebők leánya MÁRKÓ ESZTER

Gábor, Sebők fia ÖMBÖLI PÁL

Díszlettervező Csiszár Imre

Szcenikus Nemes Richárd

Jelmeztervező Kovács Yvette Alida

Rendező: CSISZÁR IMRE

Forrás: Színház.hu, József Attila Színház