November 11.-én a Pécsi Nemzeti Színház bemutatja Weöres Sándor A kétfejű fenevad című művét Szikora János rendezésében. Az előadásban újra színpadra lép a Nemzet Színésze, Tordy Géza. Cikkünkből kiderül, mit gondol a rendező a darabról, hogy érez Tordy Géza a játékkal kapcsolatban, és hogy is történt, hogy annyi tiltás után mégis bemutatták a Kétfejű fenevadat.
SZIKORA JÁNOS A KÉTFEJŰ FENEVADRÓL:
"November 11.-én mutatom be Pécsett, Weöres Sándor Kétfejű fenevad című darabját, amit kétszer tiltottak be az első premier előtt. Bár közel 20 éve íródott, hihetetlenül aktuális, minden sora rólunk szól. Ebben az előadásban nem fogom be pörös számat, ahogy a Varázshegyben sem, ami az Új Színháztársulatának utolsó névjegye lesz". (Folytatás itt. )
„Színházi pályámat több mint harminc évvel ezelőtt épp abban a pécsi színházban kezdtem, ahol most A kétfejű fenevad színpadra állítására kaptam megbízást. Sorsszerűnek is tekinthetem akár, hogy Déry Tibor Óriáscsecsemője és Weöres Kétfejűje stilárisan hasonló rendezői képzeteket ébresztettek bennem. Többféle elemből építkezni! Színpadi nyelvet találni, amely csak az enyém, és ezen a nyelven beszélni! Legkorábbi, és azóta mit sem változott ars poétikus óhajok ezek. De milyen is ez a vágyott nyelv? Mindenekelőtt színes és gazdag. Képek, hangok, színek, szavak „gesamtkunstwerkje” – a dráma szolgálatában. Talán így lehetne a legtömörebben összegezni. Nem minden darab alkalmas arra, hogy ilyen eszközökkel keltsék életre. Meggyőződésem azonban, hogy Weöresnek ez a remekműve ilyen. Vannak darabok, amelyek már az első olvasás során határozott víziót keltenek. Igazából ezek a szerencsés, ihletett helyzetek, hiszen ilyenkor más dolga sincs az embernek, mint hogy ezt a speciális „belső mozit” a képzelet virtuális teréből a színpad valóságos terére vetítse. Az előadásban különleges szerephez jutnak majd a speciális bábuk és az orientális tánc. A legnagyobb kihívásának mégis azt tartom, hogy a sokféle elemből építkező színpadi előadás úgy jelenítse meg Weöres nyelvének érzéki gazdagságát, ahogy azt eddig még soha nem hallottuk."
TORDY GÉZA NYILATKOZIK:
Örült a felkérésnek? Mi motiválta elsősorban arra, hogy igent mondjon? A rendező, a mű, az ismeretlen társulat, vagy maga a játék lehetősége?
Ez így együtt mind igaz. Egyrészt az utóbbi 25-30 évben már nagyon ritkán játszom. A darab hihetetlenül érdekes, nem könnyen adja meg magát, ezt már azt első olvasásnál tapasztaltam, de világ életemben szerettem a kihívásokat, a nehezebb utakat járni. Az pedig, hogy egy olyan társulatban vagyok, ahol nem mindenkit ismerek, mindig vonzó számomra. Érdekel, mert új kollégákat ismerek meg, főként mert az utóbbi 20 évben nagyon nem is ismerjük egymást, sajnos szétszóródott a szakmánk. Valószínűleg sokkal többen is vagyunk, mint régen, amikor én még aktív színész voltam, úgy 40-50 éves koromig bezárólag. Fiatalkoromban mindig mindenkit ismertem és engem is ismertek a szakmában, nemcsak a filmezés miatt.
Szikora János személye miatt is örültem a felkérésnek, hiszen ő - aki egyébként nagyon jó barátom - életem egyik meghatározó szerepét bízta rám Az ügynök halálában, amit a Vígszínházban százszor játszottam. Mondhatom, hogy az ügynök szerepe az egyik legfontosabb élményem a színész pályámon.
Egyébként milyen rendszerességgel áll színpadra manapság?
Ahogy mondtam, az utóbbi években nagyon ritkán. Volt hogy évekig nem játszottam, van hogy hónapokig nem állok színpadra.
Szeret még játszani? Ezt nem lehet megunni?
Szeretnék én játszani, csakhogy amennyire meg voltam veszve a színészetért fiatalkoromban, ugyanolyan sok rossz rendezővel találkoztam és legalább ennyire nehezen viseltem el őket. Minél gyengébb vagy bizonytalanabb ugyanis egy rendező, annál határozottabbnak akar tűnni, és emiatt határozott baromságokat tud mondani, amitől én már fiatalkoromban is határozottan ideges voltam ... és kekeccé és kötekedővé váltam. Tudom, hogy nehéz velem dolgozni. Nekem is önfegyelem kell, hogy elviseljem a rendezői terrort, vagy nagyképűséget, vagy akár csak a rendező jogát - furcsa módon ezt kell, hogy mondjam, miközben legalább száz rendezés áll mögöttem, de ez az igazság... (Folytatás itt .)
HOGY MUTATTÁK BE A KÉTFEJŰ FENEVADAT? - Darabtörténelem kíváncsiaknak:
(…) A mű kézirata a színházba is megérkezik, megtörténik a szereposztás, s Dobai Vilmos rendező irányításával megkezdődnek a próbák. Aztán hír érkezik magasabb helyről, hogy a színház a próbákat állítsa le, és a darabot vegye ki az 1972/73-as évad tervéből. A szóbeli emlékezetet, az utólag kapott információkat megerősíti a kortárs írásos vallomása. Czímer József előbb csak tényszerűen közli: „A darab 1972 augusztusában készült el, de bemutatására akkor nem került sor." Néhány év múlva könyvében azt is elmondja, hogy ugyanabban az évadban egy másik magyar drámával is gond volt,Csurka István Deficitjéről is kiderült, hogy nem bemutatható, holott a darabot már kiplakátolták az utcán. A színház azzal segített magán, hogy elővettékHernádi Gyula „nekünk írt első darabját, a Falansztert, és annak nagy sikere kárpótolta a színházat és az évadot. De semmi sem kárpótolta a magyar drámairodalmat. Weöres ugyanis nagyon elkeseredett, és minden kérés hiábavaló volt, nem volt hajlandó többé darabot írni… Weöres végleg letett a drámaírásról, ami most már nem a pécsi színház, de a magyar drámairodalom nagy-nagy vesztesége lett". A mű megírása után tizenegy évvel, 1983-ban vetette papírra Károlyi Amy azt a rajzot, amely a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben című albumban látható. A rajz egy fiókos szekrényt ábrázol, a szekrény egyik fiókjából „A kétfejű fenevad, Dráma 1972" feliratú kézirat kandikál ki, a szekrény tetején égő gyertya világít, a rajz fölött az olvasható: „A kétfejű fenevad fiók-dráma 1972".
A darab letiltásával kapcsolatos hírek eljutottak Bagossy Lászlóhoz, aki korábban a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Bécsy Tamás tanítványa volt, most pedig amatőrökből álló, jelentős teljesítményt fölmutató művészeti együttest vezetett. Elhatározta, hogy Weöres drámáját előadják. Levelére a költő 1974. június 16-án ezt válaszolta: „Kedves Kollégám, hálásan köszönöm hősies szándékát, hogy a Pécsi Amatőr Színpad megpróbálkozna a »Kétfejű fenevad« színrehozásával. De annyi kihagyás, átdolgozás kellene, hogy kár a vesződségért. - Persze, ha igazán volna rá mód és szükséglet, én nem ellenezném. Új színdarab írására többé nem vállalkozom…" A költő a továbbiakban Babits Mihály remekművének, A második éneknek az előadására hívja föl az együttes vezetőjének a figyelmét. Mivel Weöres levele nem vetette el A kétfejű fenevad rövidített előadásának a lehetőségét, Bagossy László e gondolat fölvetésével ismét a költőhöz fordult.
Györfi Anna Báthory Susánna, Újváry Zoltán (b) Badeni Lajos és Köles Ferenc (j) Ambrus deák szerepében
Erre a javaslatra érkezett Weöres 1974. június 23-án kelt újabb levele: „Kedves Kollégám, örömmel és köszönettel fogadom, hogy a »Kétfejű« színrehozatalával foglalkoznak. Nehéz lesz a 3 órás darabot 45-50 percre csökkenteni, de hát igaza van Bécsy Tamásnak, hogy a színdarabot sose lehet úgy lerövidíteni, hogy még kurtábbra is ne lehetne. A húzásokat Kollégámra és munkatársaira bízom, sok okból. A következőkből: 1. Nem ismerem együttesük lehetőségeit, színészeit, játékmodorát; pedig ez szabja meg a kurtítások, átírások jellegét. 2. Azt se tudom, hogy melyik részek posszibilisak, s melyek nem. 3. A szerzőnek olyan volna darabját nyirbálni, mint saját gyermekét amputálni. 4. Annyi műfordítás-hátralékom gyűlt fel, hogy évekig nem foglalkozhatok egyébbel." Ezt követően Weöres ismét Babits mesejátékának pécsi előadását szorgalmazta a levélben.17
Négy évvel az első kísérlet után Czímer Józsefnek sikerült a darabot megint műsorra tűzni a pécsi színházban, de újra csak az első próbákig juthattak el: „1976 elején a színház újra nekivágott a bemutatónak. Most az előadásbeli elképzelés az volt, hogy a darab mintegy kétszáz évvel ezelőtti iskolai előadásra készült, és a diákok adják elő. Ehhez az elképzeléshez akkor Weöres Sándor néhány kiegészítő verset írt."18 Az előadás ebben a jelentől elszakított, távolságtartó, „történelmiesített" változatban sem valósulhatott meg.
Boross Anna Lea szerepében
A kétfejű fenevad teljes szövege megírása után tíz évvel kerülhetett az olvasó elé. 1982-ben a szombathelyi folyóirat, az Életünk közölte először.19 A következő évben a Weöres színpadi műveit tartalmazó gyűjteményes kötetbe is belekerült.20 Ez a megjelenés számos kritikus figyelmét Weöres drámái felé fordította, és a folyóiratokban több hódoló írás, jeles méltatás és elemzés jelent meg a színművek szerzőjéről.21
A kritika nehéztüzérsége előkészítette a talajt, és az engedékenyebbé vált irodalompolitika lehetővé tette, hogy a drámát még 1983-ban az újpesti Térszínház amatőr együttese Bucz Hunor rendezésében, 1984-ben a Vígszínház Valló Péter rendezésében, majd a következő évben a kaposvári Csiky Gergely Színház Babarczy László rendezésében más-más rendezői fölfogásban és különféle kihagyásokkal bemutassa.
(Tüskés Tibor, Weöres Sándor történelmi panoptikuma című írás a Jelenkor -ban jelent meg, 1985-ben)
A KÉTFEJŰ FENEVAD - Történelmi panoptikum
Ibrahim TORDY GÉZA
Ambrus deák KÖLES FERENC
Szulejman, IV. Mehmed, Badeni Lajos ÚJVÁRI ZOLTÁN
Dzserdzsis, Lotharingiai Károly OTTLIK ÁDÁM
Hajdar, I. Lipót, Savoyai Jenő VIDÁKOVICS SZLÁVEN
Orkhán, Bayern SZÉLL HORVÁTH LAJOS
Kolláth gróf BÁNKY GÁBOR
Drakuletz báró KÉZDY GYÖRGY
Döröghy UJLAKY LÁSZLÓ
Korbách NÉMETH JÁNOS
Windeck LIPICS ZSOLT
Báthory Susánna GYÖRFI ANNA
Lea BOROSS ANNA
Evelin VLASITS BARBARA
Hercsula bakó KRUM ÁDÁM
Hercsula bakó HÁBER LÁSZLÓ
Részeg janicsár, Török, Vicens TÓTH ANDRÁS ERNŐ
Radonay apát, Hocher STENCZER BÉLA
Őr, Salom PILICZES JÓZSEF
Polgár, egy férfi FEKETE ANDRÁS
Egy asszony BÓDIS IRÉN
Díszlettervező, Rendező SZIKORA JÁNOS
Jelmeztervező TRESZ ZSUZSA
Koreográfus GYÖRFFY KATALIN
AssZisztens KISS HÉDI KISS ANDREA
Súgó JUHÁSZ PIROSKA
Ügyelő HÁBER LÁSZLÓ
Írta WEÖRES SÁNDOR
Forrás: Színház.hu, Pécsi Nemzeti Színház, Jelenkor