Nagy József mozgásszínháza - Könyv jelenik meg Szkipéről

Könyvet írt Nagy József mozgásszínháza címmel Milan Madjarev belgrádiszínházrendező és esztéta, a könyvbemutató pénteken lesz a magyarkanizsai Művészetek Házában.

A könyvbemutatóról

Bicskei Zoltán, a táncművész által a vajdasági városban létrehozott Nagy József Regionális Kreatív Műhely munkatársa elmondta, hogy a könyvbemutatót a műhely szervezi. A szerb színházi szerző kötetét, amelyben a táncos-koreográfus több évtizedes munkásságát foglalta össze, a Vajdasági Színházi Múzeum adta ki. A bemutatón beszélgetnek a szerzővel, Milan Madjarevvel, Ivana Kocival, a kötet szerkesztőjével, Vladimir Kopel színházi kritikussal, Miroslav Jovancic festőművésszel, muzsikussal és részt vesz az eszmecserén Bicskei Zoltán is. Utána filmrészleteket vetítenek Nagy József előadásaiból.

Töredékek Nagy Józsefről

Irene Sieben: "Nagy József világa valahol az alvás és az álmodás közti küszöbön kezdődik. Ott, ahol az idő megszokott struktúrája felolvad, a gravitáció törvényei meginognak, az egyensúly megbízhatósága megdől, s a homály küldi lelassult fénysugarát a sötétségbe. (...) Nagy József ősei generációkra visszamenőleg földművesek voltak. Paprikát termeltek, a vidék energiát adó fűszerét. A családi hagyományt az apa törte meg, ő ácsmester lett. Aki valaha is látta Nagy darabjainak építményeit a titkos fülkékkel, csalafinta fiókokkal és becsapós zugokkal, megérti, honnan is meríti ihletét, honnan szedte ezt a sok nehéz bútordarabot, melyek mindig jókedvűen és higgadtan röpködnek a színpadon. (...)

Nagy József eredetileg a festészetben kereste alkotóképessége kibontakozását, budapesti katonáskodása után képzőművészetet tanult. A cenzúra következtében akkoriban nem volt éppen túl nyitott a város, de az egyetemek biztosították a kulturális élet fontos helyszíneit. Nagy kortárs zenei és filmművészeti kurzusokra is járt. Lenyűgözte a színház, pontosabban a test színház, amikor megnézte a Stúdió „K”-nak Grotowski módszerével készített Woyzeck előadását. Ekkor határozta el, hogy ha valaha is színpadra visz irodalmi művet, az Büchnertől lesz. Belépett egy amatőr színházi együttesbe, és megtalálta a közegét. 1980-ban Párizsba emigrált, hogy pantomimet tanuljon Marceau-nál és Decroux-nál, és továbbképezte magát a lengyel indíttatású mímes hagyományban, és így jutott el a tánchoz és a sokszínű, kavargó kortárs táncszínházhoz. Később Franciaország és Magyarország között ingázva készítette el látomásait a saját hajszájukba és aberrációikba szorult emberek fizikai és szellemi bilincseiről. Kialakított egy szokatlan, nem táncos tánctípust Mark Tompkinsszal, Catherine Diveresszel és Francois Verret-vel. 1988 óta Orléans városa ad otthont a „kép sámánjának” (a titulust Jean-Marc Adolphe kritikustól kapta), s ez ideális munkakörülményeket biztosít neki. Először a Carré Saint Vincent/Scene Nationale d’Orléans állandó koreográfusa, 1995-től pedig ő az Orléans-i Koreográfiai Központ vezetője.
(...)
Tíz évvel ezelőtt a francia Libération nevű újságnak elmesélte Nagy, hogy a táncaiban kifejeződő szikrázó, felkavaró világ fő mozgatórugója egyik ifjúkori alapélményéhez, egy barátjához kapcsolódik. Ezzel a rendkívül érzékeny és nagyon ideges fiúval játszott a tízéves Nagy szilaj és extatikus szerepjátékokat. Mintha tényleg megszállta volna ezt a fiút az őrület, annyira harcolt az ellen az erő ellen, ami az őrületbe kergette – ezt az állapotot kezdte Nagy keresni a táncban. (Ösztön és emberi gép )

Dernier paysage, Nagy József

Szakonyi Györk: "Szkipe előadásaihoz a színész önálló munkájára van szükség. Akkor látszik ez legjobban, amikor egy-egy előadásra új táncosok érkeznek. Rajtuk sok esetben látom, mennyire számítanak arra, hogy irányítsa őket. De tapasztalniuk kell, hogy ez az irányítás nem történik meg. Nálunk mindenkinek saját magában kell kutatni. És ha nem tudnak magukkal mit kezdeni, magukra maradnak, és ilyenkor Szkipének sincs szüksége rájuk. Mert Szkipének nincsenek konkrét instrukciói. Nem mondja meg, hogy nekem most jobb oldalon kell kimennem, vagy csináljak úgy, mintha egy erdőben vagy egy sivatagban lennék. A kiinduló ötlet persze mindig az övé. Az általa előre megadott kellékek és témák alapján aztán szabadon improvizálunk, beindul a fantáziánk, és folyamatosan dolgozunk. Ilyenkor akár napokig teljesen szabad vagyok, és amit arról a kevés konkrét dologról gondolok, azt megpróbálom a magam módján megjeleníteni. Egy idő után megmutatom neki, és ettől kezdve Szkipével közösen dolgozunk tovább: egy részét megtartjuk, más részét elhagyjuk vagy átalakítjuk. Majdnem mindig ő dönt a végleges változatok mellett, de nekünk is van beleszólásunk". (Átfordult világ - Beszélgetés Szakonyi Györkkel)

Nagy József: "Hosszú ideig, amíg társulatban, csoportos mozgásokban kellett gondolkodnom, nem volt igazán lehetőség arra, hogy magam felé irányítsam a figyelmet. Hogy időt adjak ezeknek a belső késztetéseknek a kibontására. Ha több ember dolgozik együtt, természetes módon indulnak be a kölcsönhatások. Ha akarod, ha nem, áthangolódsz másokra, imitálod a többieket, ők is téged, valamiféle közös nevezőt kerestek, ami nagyrészt meghatározza azt a mozgáskészletet, ami egy társulat munkájában megjelenhet. Tehát valójában a szólisztikus forma a legalkalmasabb arra, hogy tisztán az mutatkozzon meg, ahogy a koreográfusban élnek a mozdulatok". (A táj hívása - Az Ellenfény beszélgetése Nagy Józseffel )

Hol találkozhatunk legközelebb Nagy Józseffel? - Lipcsében a Sho-bo-genzo

November 27.-én,  vasárnap 17.00 és 21.00-kor a Kosztolányi Dezső Színházban lép színre a Nagy József Regionális Kreatív Műhely Megnevezhetetlen című előadásával, a Desiré Fesztivál keretében.

Nagy József 2008-ban készült Sho-bo-gen-zo című előadása, amelyet a japán buddhisták azonos nevű szent könyve inspirált, a Fiatal Világ Színháza című fesztivál keretében mutatkozik be Lipcsében szerdán és csütörtökön, majd a franciaországi Cahor színházában december 6-án. Nagy József partnere Cecile Loyer táncosnő és két muzsikus: Joelle Léandre és Szelevényi Ákos.

Itt bepillanthatnak Nagy József Dernier paysage című filmjébe!

Forrás: Színház.hu, Ellenfény