Koncz Gábor: a szívet is meg akarják adóztatni

A József Attila Színházban, Csiszár Imre rendezésében mutatták be Sarkadi Imre Elveszett paradicsomát. Koncz Gábor Kossuth-díjas színművész pályája kezdetén a fiú szerepét alakította, most az apát játssza a darabban. A színész a Magyar Nemzetnek mesélt megalkuvásól, játékról, arról, miként látja új szerepét és a világot.

"Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem"

Koncz Gábort először arról kérdezték, hogyan sikerült legyőznie az akadályokat annak ellenére, hogy anno "balhés" növendéknek bélyegezték. Az színész erre azt felelte: “Amikor a Vígszínházban és a Madáchban saját öltözőm volt, mindig a falon volt Adytól egy idézet, amit szem előtt tartottam: "Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem." Egyszer megkérdezte egy újságíró, meg tudnám-e mondani, kik azok a vakondok. Mondtam neki: nem tudnám felsorolni őket, mert ha véletlenül kihagynék valakit, még megsértődne. Főiskolásként is többször kerültem konfliktusba a habitusom miatt, mert nincs olyan gondolat, amit ki ne mondanék, és nincs olyan ajtó, ahová kopogtatás nélkül be ne mernék nyitni. Faluról, Mezőkeresztesről jöttem, az otthonról hozott értékek megőriztek azoktól a hibáktól, amelyekbe sok elődöm, sok, hozzám hasonló háttérből érkezett színész esett: pénz, nők, ital, kábítószer, aztán leépülés, korai halál. Énekből és táncból négyesem volt, a többi tárgyból ötösre diplomáztam. Ugyanis nem jártam az osztállyal bulizni, volt, hogy inkább éjjel egyig rendeztem a színpadot - már akkor rendeztem -, vagy gyakoroltam a monológokat. Társaim panaszkodtak is Várkonyi Zoltánnál: a Koncz sosem jön velünk, mindig kihúzza magát minden alól. Mire Várkonyi, aki már akkor nagyon szeretett engem, azt válaszolta nekik, mindez azért van, mert a Koncz tudja a titkot: a színészet nem egy kollektív pálya” – fogalmazott Koncz Gábor, aki szerint nagyon fontos ezen a pályán is, hogy ne legyél senki epigonja. Épp ezért soha nem csinált próbafelvételt.

"Sosem"

A kérdésre, “sosem alkuszik?” – úgy felelt: “Sosem. És éppen úgy utálom ezt a pénzorientált világot, mint az avantgárd művészetet, ami a színházakban is rémiszt. Elegem van a mostani civilizációból is. Ma a politikától is függetlenül a felszínes emberek szövegelnek a tévében, miközben a tehetségek öt-tíz mondat erejéig szólalhatnak meg, mert ők most csak túlélnek, vegetálnak. Az értékes emberek ma olyanok, mint a halaim a tavamban: ha reggel kimegyek hozzájuk, a felszínre jönnek, mert tudják, előbb kapnak enni, mint én, de ha alkalmanként a vendégeim, akiket csak "pestieknek" hívok, néznék meg őket, fel nem jönnek, inkább éhenhalnak. Amikor elmegyek erről a világról, szeretném, ha minél több ember szívébe vésődne az ars poeticám: a természet és az élet szeretete. És nem szabad borongani, mint a nagy hegyek. Felhők ugyan jelentek meg az életemben, de sosem lett belőlük zivatar, mindig inkább a szépet ragadtam meg. Erre is neveltek” – mondja Koncz.

"Nem fárad az ember abba bele soha, hogy él"

A színész arról is mesélt, hogy diploma után játszotta az Elveszett paradicsomban a fiút, Sebők Zoltánt. “Huszonhárom éves voltam akkor, nem volt olyan életismeretem, mint ma, de nagyon szerettem a szerepet, a mai napig tudom a fiú szövegét: "Diáknak lenni jó, nagyon jó. Azt akarom, hogy ezt vedd tudomásul, s ne legyél komoly. Vidám legyél és csilingelő" - mondja Mirának. Gyönyörű! Csiszár Imre most az apa szerepére kért fel, amit nagy örömmel vállaltam el. Mint sok korábbi szerepemnél, most is sok hasonlatosság található köztem és a figura között. Például: "Egy dologba nem tudtam soha beleavatkozni: a gyermekeim ügyébe. Ha próbáltam is: kiderült, jobb lett volna nem próbálni." Vagy: "A halál is csak az élőnek érdekes, a halottnak már nem. Nincs olyan, hogy elölről ne lehetne kezdeni, akár abban a szál ruhában is. Nem fárad az ember abba bele soha, hogy él." Most én is sok mindent a halál ellen teszek, mint Sebők, aki latin-görög szakosként hatvanéves fejjel tanulta újra a szerves vegytant. És sok mindent pedig azért teszek, hogy a szívemben legbelül minden jó legyen. Mert kell a szív, a lélek, szívből dolgozom, és elborzaszt, hogy ma már a lelket, a szívet is meg akarják adóztatni. Romlás, mindenhol sündörgők, a bátrakat nemhogy ültetik, de még gyomként sem teremnek meg” – fejtette ki Koncz Gábor.

Tölgyesi Gábor interjúját a Magyar Nemzet közölte.