Megszólal Vidnyánszky Attila - Új Színházról, ízlésről, és az útról

Vidnyánszky Attila, a debreceni színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke a TV2-nek nyilatkozott útról, pátoszról, a közönség ízléséről, kísértésekről, Nemzeti Színházról és az Új Színházról. Szemléztük.

Az útról és arról, hogy a származás kötelez

“Az út, mint olyan nagyon régóta foglalkoztat, akárcsak a tao, mint filozófia, mint egy világot megfogni igyekvő gondolati rendszer” – árulta el Vidnyánszky Attila a TV2-nek adott interjújában, melyben asaját útjáról, a kezdetekről is faggatták és arról, okoz-e nehézségeket az életében az, hogy határontúliként dolgozik Magyarországon. “Kárpátaljai mivoltomat, gyerekként valóban átokként éltem meg, azon gondolkodtam, miért nem húzták a határt Trianonkor arrébb. De most azt gondolom, hogy a származásom óriási lehetőség, kötelez egyfajta hídszerep betöltésére. Rengeteg ukrán, orosz művésszel tartom a kapcsolatot, hozom őket magyarországra, megtermékenyítik azt a fajta színházi gondolkodást, ami itt van. Ez nagyon fontos. Egy feladat felismerése az a határon való lét, amibe születtem” – mondta Vidnyánszky Attila, aki arról is mesélt, hogy amikor ő elvégezte, még nagyon színvonalasan működött a kijevi iskola.

"Ez egy furcsa határon való létezés"

“Akkor hullott szét, a nagy Szovjetúnióval együtt, amikor befejeztük. Egy másik fajta színházhoz való hozzáállást adott az iskola. A magyar színház a szó által meghatározott, az orosz kevésbé. Hozzáteszem, a magyar színház gyakran megmarad az anyagi valóságnál és nem tud a metaforáig eljutni, az orosz színház talán költőibb. Amikor Moszkvában játszunk, mindenki elmondja, “ez a nyugati iskola”, amikor itthon csinálok színházat, mindenki azt gondolja, “ezt Oroszországban tanultam”. Ez egy furcsa határon való létezés” – fogalmazott a debreceni színház igazgatója, akit a Háry Jánosról is kérdeztek.

“Az embereknek azt mondtam, amikor elkezdtünk az előadáson dolgozni, hogy mi a legszebben álmodni tudó nép vagyunk. Gyönyörűek vagyunk ábrándjainkban és nem nagyon zavara a valóság sem” – fejtette ki Vidnyánszky, aki arról is beszélt, hogy éppen musicalt rendez Szarka Tamás zenéjével, szövegével, egy Mária történetből.

A pátoszról

A riporter felvetésére, miszerint megnyilatkozásaiban racionális, ugyanakkor a színpadon rengeteg érzelmet jelenít meg, Vidnyánszky úgy reagált: “Érzelem nélkül nincs színház. Én a pátoszt is nagyon hiányolom, és igyekszem visszalopni a színpadra, mert kiirtottuk, mert volt egy rossz pátosz. De a pátosz, mint olyan nagyon hiányzik nekem a színházból. Én azt várom a pátosztól, hogy kiragadjon, elrepítsen, megfogja a lelkemet és vigye”. Ennek kapcsán megjegyezte, az az út, ami a költészetig vezet, tehát a színházcsinálás, pontos, felépített rendszerben tud működni.

“Az elmúlt 10-15 évben iszonyú bűnöket követett el a szakma"

A debreceni közönség ízlésének megváltoztatásáról is faggatták az igazgatót. “Az elmúlt 10-15 évben iszonyú bűnöket követett el a szakma. Sikerült elhitetnie saját magával és a közönséggel, hogy alá kell menni, gagyibbnál gagyibb darabot műsorra tűzve, egyre inkább a néző kiszolgálását célul tűzve elsüllyedni. Ennek az lett az eredménye, hogy a közönség egy bonyolultabb gesztustól megretten. Ez mégsincs így. Ez általában elhangzik, azzal védekeznek a színházvezetők, hogy nem lehet mást csinálni. Én úgy gondolom, hogy Debrecenben bebizonyítottuk, hogy egy vidéki színházban is lehet másfajta gondolat mentén, nagyon lassan másfajta színházat csinálni” – jelentette ki Vidnyánszky Attila, aki arról számolt be, hogy korszerű nyelven megfogalmazott előadásokkal szólítják meg a közönséget,  növekszik a bérletesek száma.

"A kísértés először diákkoromban ért"

A kérdésre, nem merült-e fel, hogy elhagyja az országot és letegye a problémákat, azt válaszolta: “Ez a történet lezajlott, ezen túl vagyok. A kísértés először diákkoromban ért, amikor Kijevben, majd Pétervárott ajánlottak megtisztelő színházi feladatot. Volt egy megkeresés Párizsból. (…) Nekem ehhez a nyelvhez, ehhez a kultúrához van közöm és ezt nem csak mondom. Az elmúlt 5 évben nem vállaltam külföldi rendezést, mert minden energiámmal itt akarok lenni. Lehet, hogy ez majd változik, tehát nem elvből nem megyek, de hiszem, itt kell dolgoznom” – közölte a debreceni igazgató, aki azt is elárulta, Vasziljev hívta egy ízben Moszkvába, ami nagy döntés elé állította. “Megértette, hogy ez a föld az enyém. Nincs annál jobb, mint hazajönni, főleg egy sikeres vendégszereplés után” – egészítette ki szavait a rendező.

Az Új Színházról

Az Új Színház ügy kapcsán azt mondta: “Rögtön nyilatkoztam és nemtetszésemet fejeztem ki. Ugyanakkor, ha arra gondolok, hogy az a szándék vezérli a döntéshozót, hogy a nagyon egy gondolat mentén, egyféle világnézet mentén szerveződő magyar színházi életbe más gondolatok is kellenek és másfajta megszólalási módok, másfajta színházcsinálási elvek, akkor ezzel egyetértek. Ezért mondom, hogy bonyolult a válaszom. Ez kőkemény politikai kérdés, ebben mindenki eszköz és ebből nehéz lesz jól kijönni bármelyik felet is nézem most a történetben. Jó volna tudni, van-e stratégia, hiszen az ember nem nagyon látja ezt egy kultúrpolitikai stratégiára gondolok, ami mentén ezek a döntések megszületnek és jó volna megőrizni a párbeszéd készségét. És ezért fontosnak tartom, hogy lesz a Gödörben egy konferencia, amikor ezt az egészet aprólékosan végig tudjuk beszélni. Ez egy nagyon bonyolult kérdés és ellentmondásosságára az is rámutat, hogy amikor a Művész Színház megszűnt, vagy amikor Székely Gábortól elvették az Új Színházat, akkor a szakma nem szólalt meg. Tehát szívesen egy szélesebb idősávban, vitatkozva másokkal kifejtem a véleményemet”.

A Nemzeti Színházról

A Nemzeti Színházzal kapcsolatos történéseket is felidézte Andor Éva, azt, hogy év elején szóba került Alföldi leváltása, illetve rebesgették, hogy Vidnyánszkyt kérték fel Alföldi helyére. A TV2 riportere arra is emlékeztetett, a Teátrumi Társaság javasolta, hogy az új előadóművészeti törvénybe foglaltassék olyan passzus, melynek értelmében csak különleges helyzetben lehet leváltani egy igazgatót. “A Nemzeti Színház ügyében is eszköz voltunk. Azért foglaltuk törvénybe az említett módosítást, hogy ne lehessen az igazgatókkal játszani, (…) ne lehessen egyszerűen egy polgármesteri, vagy fenntartói gesztussal senkit kidobni egy színházból” – magyarázta Vidnyánszky, akitől arra is választ vártak, fog-e pályázni a Nemzetire.

“Számomra a Nemzeti Színház szent ügy. Úgy gondolom, hogy ha megérik rá a helyzet és ha méltónak tartanak rá valahol, életem kiteljesedése lesz, ha a Nemzeti Színházat igazgathatom. Ezzel együtt nagyon jól vagyok Debrecenben” – összegzett az igazgató.

Forrás: TV2