Egy ereje teljében lévő munkanélküli úgy dönt, hogy eldobja magától az életet. Hogyan lesz ez közügy? Felbolydul a község, és az országos média is felé fordul. Elgondolkodtató komédia ügyekről, ügyeskedőkről, ügyeletes sztárokról Székesfehérváron.
"Blondin Gáspárnak nincsen életkedve, Sötét szobában gubbaszt, mint a medve. Nem kocsmázik, nem kertészkedik,
Kidobta mind a ping-pong érmeit. Főzeléken él, feltét se kell neki, Sótlan, mióta munkanélküli."
A 44 éves, nős, gyermektelen, nagyábrándi lakos, egykori húsüzemi dolgozó élete senkit sem érdekel, halála viszont kapóra jönne sok mindenkinek. Gáspár tehát eladja halálát. Többször is.
A Vörösmarty Színház Rivalda című magazinjában Hargitai Iván rendező vallott az előadásról:
„Ha minden rendben lenne a világban, a darab nem lenne aktuális. De a színház sem. A világirodalom remekeinek nagy része arról szól, hogyan birkózzunk meg a mindennapok nyűgeivel. És ha egy ilyen történet valós problémákra hívja fel a figyelmet, nagyot szólhat. Egy intelligens, nyitott középiskolásnak nagyon sokat jelenthet ez a darab, ahogy egy középkorú, vagy idősebb néző számára is. A Finito szellemes, friss darab: vitriolos szatíra, amit 14-től 74 éves korig mindenkinek jó szívvel tudok ajánlani. Sok mindenben hasonlít a legjobb Molière vagy Shakespeare vígjátékokra, vagy akár Svejk történetére. Az édeskés máz, amivel egyes rendezők sokszor bevonják ezeket a darabokat, sekélyes vígjátékká teheti azokat, holott valójában igen bonyolult problémákról szólnak".
"Amellett, hogy a Finito végig szellemes, szórakoztató maradjon, arra is törekedtem, hogy ne vicceljük el a több rétegű, bonyolult gondolatokat. Tasnádi István drámája valóban keserédes – miközben bővelkedik a poénokban, nem azok éltetik. Ha egy vígjáték valóban szellemes, akkor nem egyes szám harmadik személyben beszél – mindnyájunkhoz, sőt: mindnyájunkról szól: a jó színházban saját magunkra, saját világunkra ismerünk. Az igazán jó komédiában a nézők magukon nevetnek. A darab szereplőinek nagy részével már a Radnóti-est, a Tribádok éjszakája és az Édes Fiaim színpadra állításakor dolgoztunk együtt, és szerencsére a közös nevezőt már akkor megtaláltuk. Így nem nulláról indultunk: a kölcsönös bizalom már megvolt, tudtuk, mit szeretnénk egymástól. Csak így volt esélyünk ezt a komplex darabot ennyi idő alatt mélységeiben megcsinálni. A színész lelke minden jó darab során megkarcolódik, amikor a szerepet megszólaltatja, és a néző igen érzékenyen figyeli, hogy vajon megtörténik-e a valódi dráma a karakter alakítójával. A színésznek a színpadon meg kell halnia, szerelmesnek kell lennie, és ez gyorsan szaporítja az öreg hajszálakat. És ez kell a jó színházhoz. Apropó, még egy olyan dolgot tartok fontosnak a Finito rendezése kapcsán, amit már az Édes Fiaim színpadra állításánál is szem előtt tartottam: azt, hogy Tűzkő Sanyit minden előadásom végén kinyírjam.”
Kritikus szemmel:
Miért van az, hogy a darab végén elhangzó "úri" ígéretek hallatán zavart nevetést hallottam a Vörösmarty Színház nézőterén? Azt, hogy sokan pillantgattak-e felfelé, azt nem tudom, habár nyilván voltak többen, akik arra gondoltak, hogy sűrű ígéretekkel tele volt és van az a bizonyos (zsinór)padlás. Sajnos abban sincs ma már különösebb meglepetés, hogy megoldatlan életük, kilátástalan helyzetük miatt egyre többen hiszik azt, hogy nincs más: a végső és egyetlen megoldás a halál. Az öngyilkosság. Az ön- és környezetpusztítás. Így aztán akad néhány kor- és kórjelenség, ami felfedezhető Tasnádi István: Finito című komédiájában, amelyet, ha emlékezetem nem csal, 2007-ben mutatott be az Örkény Színház. Legutóbb pedig Fehérváron állították színpadra, az elmúlt hét péntekjén volt a darab premierje.
Folytassuk egy idézettel: "Blondin Gáspárnak nincsen életkedve, Sötét szobában gubbaszt, mint a medve, Nem kocsmázik, nem kertészkedik, Kidobta mind a pingpong-érmeit, Főzeléken él, feltét se kell neki, Sótlan, mióta munkanélküli." Mindebből nem csupán a szikár alaphelyzet derül ki, de az is, hogy Tasnádi verses komédiát írt, azaz rímekbe, kötött formába csomagolt monológot és párbeszédet. Kétségkívül derűs pillanatokat szerez az időnként eltúlzottan választékos szavak keverése a kevésbé fennkölttel, például a ló nemesebb szervével, máséról nem is beszélve, de a mutatvány nem mindig sikerül. (Folytatás: fnh.hu )
FINITO
Blondin Gáspár: Tűzkő Sándor
Blondinné, Vali: Závodszky Noémi
Özv.Vecserák Károlyné, Blondin anyósa: Kozáry Ferenc
Pacsik Ferenc, polgármester: Bata János
Bicke B. László, költő: Kelemen István
Tigris Niki, popdíva: Bakonyi Csilla
Dr. Juhos Buda, rendőrőrnagy: Fehérvári Péter
Szomszéd Misi: Juhász Illés
Pál, médiaszemélyiség: Hernádi Szabolcs
Reszlik Hajnalka Myrtill, riporter: Váradi Eszter Sára
Bak Tamás HSC, operatőr: Gulyás Balázs
Hivatalos Úr: Quintus Konrád
Továbbá: A Vörösmarty Színház Tánckara
Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Zene: Pejtsik Péter
Rendezőasszisztens: Hajnal János
Rendező: Hargitai Iván
Forrás: Vörösmarty Színház, Fmh.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.