Az Örkény Színházban elkezdődtek Elfriede Jelinek: Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című darabjának próbái. Az előadást Zsótér Sándor rendezi, a bemutató 2012. január 7-én lesz. A darab Ungár Júlia fordításában kerül színpadra.
"A vágy mint megvalósíthatatlan azonban mindig újra létrejövő, újra és újra lángra lobbantja magát, de csak amennyiben a nő beszédre irányuló igényét feladja. Amikor is beszélő személyből újra tárggyá válik, aminek szexuális lényként újra és újra lennie kell. Mindig nagyon érdekelt engem az, hogy a nő vágya mint aktív vágy csak a saját vágyainak kioltásában valósulhat meg.” (Jelinek)
A DARABRÓL:
A legfontosabb elnyomó társadalmi mítosznak Jelinek a nő társadalmi meghatározottságát és a patriarkális társadalmi és nyelvi rendhez való utalását tekinti. A legtöbb drámai szövege tematizálja ezt a problémát, mind közül a legradikálisabban talán a Mi történt, miután Nóra elhagyta férjét, avagy a társadalmak támaszai című, 1980-ban megjelent drámája. A darab¸ amely egyben első színházi műve, Jelinek intertextuális szövegszervező módszerének is eklatáns példája, hiszen Ibsen Nóra (A babaház, 1879) című darabjának befejezetlen történetét írja bizonyos értelemben tovább. Ebben a darabban is, mint ahogyan Jelinek többi darabjában, jól nyomon követhető a montázstechnika elve: a szövegben feltűnnek jelöletlen irodalmi idézetek (pl. Wedekind Lulujából), idézetek munkásújságokból, Hitler- és Mussolini-beszédekből, leggyakrabban azonban a 20. század hetvenes éveinek nőmozgalmi terminológiájának elemeivel találkozhatunk.
Jelinek Nórájának egyik központi témája a nő nyelven keresztüli önmeghatározása, valamint az, hogy képes-e önmagát a patriarkális társadalom sztereotípiáitól megszabadítani, képes-e más szerepet betölteni, mint a szexuális eszközét. Jelinek darabja ebben az értelemben nemcsak tiltakozik a nők ilyen jellegű megítélése ellen, hanem egyben bizonyos feminista szólamok sablonjait is kritizálva rámutat ezek tulajdonképpeni csődjére. Nóra, aki üzleties-racionális módon akar gondolkodni, Jelinek darabjában két szempontból is elbukik: egyrészt önmaga is megint áruvá válik (ahogyan már Ibsen darabjában is), másrészt mindig mindent félreértve, rosszkor van rossz helyen.
Zsótér Sándor
„Én nem lekerekített emberek megformálásán fáradozom, hibákkal és gyengékkel, engem a vita érdekel, erős kontrasztok; egyfajta fametszet technika. Fejszével vágok bele, hogy ne teremjen ott fű, ahová az alakjaim lépnek.”
AZ ÍRÓNŐRŐL:
Elfriede Jelinek osztrák írónő. 2004-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A Mi történt azután, hogy Nóra elhagyta a férjét, vagy a társaságok támaszaivitriolosan szellemes vita férfi és női szerepekkel, férfi és női szerepekről. A pénz és a nő szerepéről-viszonyáról. Régen és ma.
A NEW YORK TIMES INTERJÚJA ELFRIEDE JELINEKKEL (2004):
Meglepődtél, amikor megnyerted a Nobel-díjat?
Persze. Biztos voltam benne, hogy ha Ausztria kapja meg, akkor Peter Handkének megy, jogosan.
Miért hagyod ki a díjátadó ünnepséget Stockholmban, december 10.-én?
Mennék az ünnepségre, ha tudnék. De sajnos agorafóbiám van. Ez azt jelenti, hogy nem tudom elviselni a tömeget és azt, hogyha néznek.
Ez meglepő egy olyan írótól, aki műveiben élesen és pontosan fogalmaz szociális jelenségekről, például a''Bambiland''-ben, melyhez Abu Ghraib börtönbeli kínzásainak töténetéből merít.
Úgy vélem, a jelenlegi elnökség veszélyt jelent a világra. Én nagyon félek a Bushtól, de talán még inkább tartok azoktól a képviselőktól, akik az árnyékában állnak. Az ő tevékenységükhöz képest még Thomas Pynchon paranoid összeesküvés-elméletei is csak gyerekkönyvbe való történetek.
Miért gondolja, hogy az európai művészek sokkal elkötelezettebbek politikailag, mint az amerikaiak?
Minél kisebb egy csoport, annál könnyebb a tagjainak vitatkoznia, beszélgetést kezdeményeznie. Az Egyesült Államok hatalmas. Túl nagy. Az értelmiségiek enklávékban, nagyvárosokban, egyetemeken rejtőznek, olyanok, mint egy rakás csirke, aki bujkál a róka elől.
Sokszor fogalmazott kritikus hangnemben hazájáról, Ausztriáról és az ország "bűnös", náci múltjáról.
Ausztriában, ami egy meglehetősen tekintélyelvű katolikus ország, a művészek voltak azok, akik a szociális problémákra reflektáltak, figyelmeztettek, mert hiányoztak a nagy politikai gondolkodók.
Ugyanakkor a regényeiben, például a Kéjben a hangsúlyt a szexuálpolitikára helyezi.
A férfi és nő közti kapcsolatot úgy írom le, mint hegeli viszonyt mester és szolga között. Amíg a férfiak képesek növelni vonzerejüket a munkájukon, a vagyonukon, a hírnéven keresztül, és a nők szexuális hatalmát csak a testük, a szépségük és fiatalságuk határozza meg, addig semmi sem fog változni.
Hogyan kapaszkodhat ilyen sztereotípiákba, amikor az Ön intellektusát nemzetközileg is elismerik ?
Egy olyan nőnek, akit a munkája tesz híressé, csökken az 'erotikus értéke'. Egy nő számára megengedett, hogy csevegjen vagy gügyögjön, de még mindig a legnagyobb vétkei közé sorolják, ha nyilvánosság előtt beszél.
Azt állítja, hogy az eredményei, az, hogy megnyerte az irodalmi Nobel-díjat csökkentik a vonzerejét?
Természetesen! Egy nőt a művészeti eredményei hatalmasnak láttatnak a férfiak előtt, legjobb esetben félnek tőle, ha nem tudja magát "kicsiként", árucikként feltüntetni.
Ön szerint van értelme az életnek, ha egy nő túl öreg ahhoz, hogy elnyerje a férfiak figyelmét?
Igen, természetesen. A tragédia akkor kezdődik, amikor egy előkelő, idős nő egy fiatalabb férfi rabszolgája lesz.
Ilyen történetet mesél 'A zongoratanárnőben, amelyhez a saját életéből merített alapanyagot. Ön képzett zenész, és együttélt hiperkritikus édesanyjával Bécsben, akárcsak a főszereplő.
Még mindig ugyanabban a házban élek, de az anyám négy évvel ezelőtt meghalt. Régebben ingáztam Bécs és München között, ahol a férjem lakik. Még mindig ez a gyakorlat. Két város meséje.
Miért költözik a férjed Bécsbe?
Mert szükségem van egy második otthonra egy másik városban. Muszáj elmenekülnöm Bécsből amilyen gyakran csak eszembe jut. Ezért talán számomra fontosabb München, mint a férjem számra, aki egyébként imádja a vársot, mert ott nevelkedett.
Szeretné, ha szélesebb körben olvasnák az írásait az Egyesült Államokban? Szeretne ott dolgozni?
Igen, ez nagyon jó volna. Az amerikaiak értenék az iróniámat, mert, nos, ott még mindig él a zsidó kultúra. Itt, és különösen Németországban, az emberek nehezen értenek meg, mert a zsidó világot felszámolták a nácik. Szóval "minden szék közé esem", ahogy itt mondanák. Az emberek itt nem értik a szellemességet, az emberek Amerikában pedig nem értik a nyelvet, amelyen írok.
Járt már az Egyesült Államokban?
Nem, soha. Nehéz számomra az utazás, különösen a repülés. Talán egyszer hajóra szállok New York City felé. Csak attól tartok, hogy a sebesség és a zaj megőrjítene, amint földet ér a lábam.
Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét,
avagy a társaságok támaszai
fordította: Ungár Júlia
SZEMÉLYZETIS Epres Attila
NÓRA HELMER Kerekes Éva
MUNKÁSNŐK Kosik Anita eh., Kulcsár Viktória eh., Törőcsik Franciska eh.
ÉVA Szandtner Anna
ELŐMUNKÁS Polgár Csaba
TITKÁRNŐ Ficza István eh. TEVA ösztöndíjas
WEYGANG KONZUL Vajda Milán
EGY ÚR Fila Balázs mv.
TITKÁR Ficza István eh. TEVA ösztöndíjas
MINISZTER Máthé Zsolt
ANNEMARIE Fila Balázs mv.
TORVALD HELMER Debreczeny Csaba
LINDÉNÉ Kerekes Viktória
KROGSTAD. Epres Attila
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Ungár Júlia
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2012. január 7.
Forrás: Színház.hu, Örkény Színház, epa.oszk.hu , New York Times