Interjú Sáfár Orsolya szopránnal.
A fiatal magyar énekesnő novemberben debütál Mimì szerepében a Miskolci Nemzeti Színház Bohémélet-előadásán.
Úgy tudom, régóta vágyott már Mimì szerepére.
Igen, nagyon várom az előadást, amit egyébként magyarul éneklünk majd.
Mit gondol, miért tartottak erre a szerepre meghallgatást? Számos énekest felkérhetnének Mimì szerepére.
Úgy látom, hogy Miskolcon szeretnek fiatal, még kevéssé foglalkoztatott énekeseket felfedezni. Nem véletlen, hogy most három Rodolfo is lesz. Mimìt is ketten énekeljük, Balog Tímea és én.
Mennyi idejük van a felkészülésre?
Négy-öt hét, ami azonban nem teljes heteket jelent, gyakran csak heti 2-3 napot.
Egy ilyen próbafolyamatnak mi a menete? Hány szereplő van ott egyszerre a próbán?
Ha teheti, mindenki ott van, ráadásul mindkét szereposztásból. Ezek kezdetben még zongorás, próbatermi próbák, amin a rendező és asszisztense mellett már a karmester, a súgó és az ügyelő is részt vesz. Az egyik csapat próbál, a másik pedig figyeli, mi lesz a dolga. Az utolsó egy-másfél hétben találkozunk aztán a zenekarral és a színpaddal is.
Ilyenkor milyen hosszúságú jeleneteket próbálnak?
Többnyire egy-egy teljes felvonást, persze megállásokkal. Olyankor megbeszéljük, mi volt jó és mit kellene máshogy megoldani. Ezeket a próbákat persze megelőzi a korrepetitorral való szereptanulás. A rendpróbára már úgy érkezünk, hogy elvileg mindenki tudja a szerepet.
November 25-én van a premier, utána meddig lesz a Bohémélet műsoron?
Talán a teljes évadban, de február végéig biztosan.
Az Ön nevét 2005 körül ismerhette meg a magyar operaközönség. Akkoriban láthattuk a Magyar Állami Operaházban Oscar szerepében az Álarcosbálban, majd Barbarinaként, Zerlinaként és Despina szerepében, de énekelt Papagenát is az Erkel Színházban. Ezt követően mintha ritkultak volna a fellépései. Mi volt ennek az oka?
Talán az operaházi vezetőváltások miatt történt így. És a majdnem kétszer egy év "babázás" is lehet az oka. Mostanában viszont igyekszem többet "pezsegni". A Bohémélet mellett egy bécsi meghallgatáson is voltam szeptemberben. "Magabiztosabb vagyok..." Ennek kapcsán egy intenzív felkészülésen vagyok túl, amiben a jelenlegi tanárom, Wiedemann Bernadett és Dallos Erika korrepetitor segített nekem. Ennek köszönhetően az önbizalmam is kezd helyre állni, és magabiztosabb vagyok, mint pár évvel ezelőtt. A korábbi szakmai kapcsolataimat is szeretném feleleveníteni, hogy tudják: itt vagyok.
Mit kell tudnunk az említett bécsi meghallgatásról?
Az előzménye a 2009-es bécsi "Hilde Zadek" Énekversenyig nyúlik vissza, ahol döntős voltam. Ott figyelt fel rám egy ügynökségtől Erich Seitter. Három különböző produkció előéneklésére is elküldtek, így kaptam meg 2011 áprilisára a Rigoletto Apród szerepét a Wiener Festwochen-en. Ez csak egy hárommondatos szerep, az előadás után mégis odajött hozzám gratulálni egy másik ügynökség képviselője. Ők hívtak meg a szeptemberi meghallgatásra, amelyen számos külföldi intendáns jelen volt. Várom az eredményt.
Ki lehet tűnni egy ilyen kis szereppel?
Titkon bíztam benne, hogy lehet folyománya ennek a szereplésnek, de valójában magam is meglepődtem. Számomra azonban nem csak a hárommondatos szerep volt a fontos, hanem hogy heteken át részese lehettem egy neves énekesekből, alkotókból álló, nemzetközi csapat munkájának.
Ha már a versenyeket említette: a 2009-es "Hilde Zadek" Nemzetközi Énekverseny döntős helyezése mellett több más versenyen is szép eredményeket ért el, így az 1999-es "Ádám Jenő" Dalversenyen, az 1998-as és 2002-es "Simándy József" Énekversenyen, 2003-ban pedig a Nemzetközi "Joseph Haydn" Áriaversenyen, a Miskolci Operafesztivál Énekversenyén és a Zeneakadémia Zeneszerző-versenyén is. 2006-ban Riva del Garda-ban a "Riccardo Zandonai" Nemzetközi Énekversenyen döntőbe jutott és különdíjat kapott.
Igen. Ennek ellenére nem vagyok egy "versenyló" típus. Számomra nagy stresszt jelent egy ilyen megmérettetés. Azonban az énekesi pálya elindulásához szükséges "magamutogatásnak" a verseny - szerintem - elkerülhetetlen fóruma.
Mégis, melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
A legutóbbira, a bécsi "Hilde Zadek" Énekversenyre. A felkészülésem tudatosabb volt. Ám az első versenysikereimre is szívesen emlékszem vissza a konzis évekből (amikor Deliné Soós Ágnes növendéke voltam, akihez első énektanárnőm, Dormán Tiborné irányított). Ezek adták meg a végső lökést, hogy ezt a pályát folytassam, különben lehet, hogy végül valamilyen civil pályát választok.
A Zeneakadémiára annak idején rögtön felvették, énekművész-tanár szakon diplomázott 2004-ben. Opera szakra nem jelentkezett?
Nem, amit kicsit bánok, de annak idején talán még nem is voltam rá elég érett sem hangilag, sem a személyiségemet tekintve. Viszont művészileg nagyon sokat kaptam Sziklay Erikától, aki a főtárgy tanárom volt az ének szakon.
Ezt követően azonban jelentkezett az OperaStúdióba, ahová két évig járt.
Ez egy hasznos időszak volt. Oberfrank Géza tanár úrtól rengeteget tanultam, ugyanakkor színpadi gyakorlatot is szerezhettem. És operastúdiósként juthattam el arra a meghallgatásra, ahol megkaptam az operaházi Álarcosbálban Oscar szerepét.
Most visszagondolva hogy látja az akkori alakítását?
Egész jól sikerült, köszönhetően annak is, hogy akkor két próbaidőszakot is végigcsinálhattam. Egyébként az első próbaidőszakban, kezdő énekesként, nehéz volt a zenére, szövegre, karmesterre, színpadi játékra és ha kell, a súgóra is egyszerre figyelnem. Akkor, ott a színpadon, élesben tapasztaltam meg, mi az, hogy operaszínpad.
Számos alkalommal lépett fel a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon: a Tell Vilmosban, a Fedorában, a Pelléas és Mélisande-ban és a Mózes és Áronban. Bár ezek kisebb szerepek voltak, az utóbbi két produkciót például Kocsis Zoltán vezényelte és az évek során olyan sztárok mellett énekelhetett, mint Renato Bruson, José Sempere, Marton Éva, Giuseppe Giacomini vagy Wolfgang Schöne.
Igen, ezek a fellépések nagy élményt jelentettek számomra. Az első ottani felkérésem egyébként még 2004-ben volt, ahol a "Jevgenyij Nyesztyerenko és fiatal énekesek ária- és dalestje" elnevezésű koncerten léptem fel. Akkor ismertem meg Bátor Tamás fesztiváligazgatót, aki azt követően szinte minden évben visszahívott.
Bár az Operaházban az utóbbi években kevesebb szerepet kapott, máshol több fontos előadáson is fellépett: ilyen volt például a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában előadott Donizetti: A csengő, 2009-ben.
A Csengőben Serafina szerepét énekeltem üdítő rendezésben, üdítő társasággal. Sajnos az operát csak egyszer adtuk elő, de a Duna Tv rögzítette az előadást.
A repertoárján számos dal, oratórium és opera szerepel a barokktól napjainkig. Melyik korszak zenéje áll Önhöz a legközelebb?
Mozart, a bel canto és a romantika. A kortárs zenét is szeretem, bár ebből az időszakból jobbára csak dalokat énekeltem, kivéve Csemiczky Miklós A brémai muzsikusokját, amiben Girhes, a macska voltam a Duna Palotában. Nagy vágyam, hogy egyszer Sztravinszkij The Rake's Progress című operájában énekelhessek. Mimì szerepe mellett - ami most megvalósul - ez az egyik álmom. És Violetta, de azzal, úgy hiszem, még várnom kell pár évet.
Ön lírai szoprán, Mimì vagy Violetta azonban az eddig énekeltekhez képest drámaibb szerep.
Ez így van, de a mostani Bohémélet próbák alapján mégis azt mondhatom: az eddigi szerepeim közül Mimì szólama "esik a legjobban a torkomnak". Nagyon készülök a szerepre: a nap 24 órájában jár az agyam a zenén és a figurán. Gyakran késő éjjelig Bohémélet-felvételeket hallgatok és mindig sírok a gyönyörűségtől, annyira fantasztikus, amit Puccini írt. Két gyerek mellett persze nehéz mindenre időt szakítani, de az enyhe munkamániám és a hivatástudatom kiköveteli a jussát.
Említette, hogy tele van energiával. Mi a következő szerep, ami a Bohémélet után várja?
Egy másik szerepálom is megvalósul: nemrég voltam meghallgatáson Győrött, ahol megkaptam a Carmenben Micaëla szerepét. A darabnak március 10-én lesz a premierje.
Csák Balázs
(lead-kép: Mozart: Cosí fan tutte- Despina szerepében; fotó: Éder Vera)