Györgyike dönt - Szomory bemutató Győrben

Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című színművét mutatta be a Győri Nemzeti Színház társulata november 19-én, Ács János rendezésében.

Kosztolányi a szerzőről, Szomory Dezsőről

"Ami azonnal szembeötlik, pár sor elolvasta után is, az a rendkívüli szenvedélyessége. A múlt században egy írói iskola alakult, mely a regényirodalomban az érzéketlenséget, a hidegvérűséget, a szenvtelenséget az impassabilité-t hirdette s azt a hitet vallotta, hogy az írónak az egyéniségével háttérben kell maradnia, minden becsvágya csak az lehet, hogy minél jobban előtérbe hozza alakjait, ő maga pedig minél jobban eltűnjön mögöttük. Szomory Dezső közvetlen visszahatása ennek az iránynak. Ízig-vérig regényes. Még alakjain át is tüntet az egyéniségével. Emberei öntudatosan és akartan egytől-egyig az ő nyelvét beszélik". (Forrás: Nyugat )

Györgyike drága gyermek - Darabtörténet

Egy család - a XX. század eleji Budapesten - három eladósorban lévő lánnyal! Az elszegényedő szülők egyetlen lehetősége, egy gazdag házasság. S láss csodát, az egyik leányt, Györgyikét meglátja a középkorú milliomos bécsi gyáros. A kislány szépsége, finomsága magával ragadja a férfit, és a köztük lévő korkülönbség ellenére feleségül kéri. Az esküvőt Bécsben tartanák, és a váratlan luxus előnyei, a szülők unszolása, a rokonok és barátok ravasz és lehengerlő tanácsai Györgyikét szinte magával sodorják a házasság kikötőjébe A kis színinövendék választás elé kerül. Vajon igazi szerelme, a színházban vele együtt statisztáló színinövendék, Tersánszky László lángoló és tiszta érzései, vagy egy gazdag, de viszonzatlan viszony legyen-e élete értelme? Györgyikének döntenie kell. És ő dönt.

Töreki Zsuzsa Mikár Ferencné és Menczel Andrea Györgyike szerepében

Karinthy Frigyes kritikája a Györgyike drága gyermek
 című darabról (Részlet):

"Bizonyos, hogy Szomory végleg és határozottan felsőbbrendű lénynek tartja a szép nőt. Harcol is ellene, fogcsikorogva: s a második felvonásban, egy percre, mintha legyőzte volna. S e felvonás végén, egy percre, mintha drámaivá mélyülne a cselekvény s mintha azt mondaná: - íme, nyomorult ember ő is, a szép, a felsőbb, nyomorultabb és szerencsétlenebb legutolsó rabszolgájánál. Íme, a szép nő tragikuma, ám éljétek át képzeletben, ha tudjátok. Csodálja, isteníti és szolgálja minden - mindenki lába elé borul s örül, ha szoknyája szegélyét érintheti. De éppen ebben rejlik a tragikum: a rendkívül szép nő oly rendkívüli szerelmet ébreszt ott is, ahol részéről közöny, vagy éppen utálat felel amaz érzésre - oly rendkívüli szerelmet ébreszt, mely erősebb az ő közönyénél és utálatánál és legyőzi és összetöri. A csóknak vad vágyát kelti a szép száj - de minél szebb, annál vadabbat - s a vonzó és lágy tagok végre egy dühös és mohó gorillát vonzhatnak ám, mely ellen védekezni már nem lehet, s a rettenetes karok átölelik s szétmorzsolják s megfürösztik undorba és szennybe a drága testet. Györgyike tisztába van vele, hogy utálja férjét - de kiderül, hogy a férjtől nem szabadulhat, mert az szereti őt. Szemébe vágja, hogy gyűlöli: elmondja, hogy nászéjszakája előtt másé volt már, el akarja rettenteni magától, meg akarja utáltatni magát, hogy szabaduljon - hiába! Szeretlek, feleli a férj, szép vagy, vágyom rád - mit törődöm egyébbel? A vágy nem ismer féltékenységet. Enyém vagy, nem engedlek el. Az én vágyam erősebb, mint a te irtózásod: a vágy mindig erősebb, mint az irtózás, mert meg volt kezdetben s az irtózás csak növeli. Az irtózás gyöngít - a vágy erőt ad - s a gorilla vadul átöleli a szép nőt.

Íme, a szépség tragikuma, s ezzel a felvonással, ha itt vége volna a darabnak, az emberi nyomorúság nagyszerű érzése egésszé válnék, s megtisztulva mennének el, mondván: tévedtünk hát, a szép nő élete sem tökéletes, mint amilyennek hittük. De íme, az író maga sem hitte, el, amit hirdetni akart. A harmadik felvonásban kiderül, hogy Györgyike kibékült sorsával s ezzel fölébe került ismét. Átadta magát férjének, s ha nem szereti is, már nem irtózik tőle (gyermeke lesz) - s szerelemmel kárpótolhatja magát, később majd, unos-untig: - hiszen imádja őt mindenki s áhítozik rá. Marad hát minden a régiben - Györgyike, a drága gyermek, drága gyermek lesz tovább is: felsőbb lény, irigysége és istene minden lírikusnak, minden szomorú férfiszívnek s magának a boldogtalan és irigy írónak is, aki íme, mégsem tudta őt megalázni és legyőzni. S a tragikum felemelő és nyugodt érzése helyett, szegény férfiak, sajgó és irigy nyugtalansággal megyünk el a színházból: hjaja, bizony, Györgyikéből gazdag és boldog nagyúri nő lett mégis és bizony mégis csak legjobb lett volna szép nőnek születni, mert a szép nő abból él, amiért él - és ez az abszolút élet.

Ha Szomory Dezső nem így gondolta ezt a darabot, mint ahogy én itt most szerény, de egyedül helyes nézeteim alapján elmagyaráztam, nem az én bajom: így kellett volna gondolni. Különben pedig az író higgyen a kritikusnak, mert az mindig jobban tudja, hogy ő mit akart".

Sík Frida virágoslány, Nagy Balázs Glanz Hugó, Csankó Zoltán Hüber Félix, Bátyai Éva Stefi és Menczel Andrea Györgyike szerepében

A győri előadás kapcsán írták:

"Menczel Andrea élete első főszerepére készül. A győri közönség még nem ismerheti a 21 éves fővárosi lányt, aki ötödik osztályos kisdiákként döntötte el, hogy színész lesz. Földessy Margit drámastúdiójában tanulta a mesterséget, első kisebb szerepeit érettségi után, az Új Színházban kapta. Itt játszott a Virágoskert című darabban, később a Radnóti színpadán, az Oidipusz gyermekeiben tűnt fel. Az idei évad elején a Thália Színházban láthatta a budapesti közönség Paulo Coelho Tizenegy perc című regényének színpadi változatában. Györgyike szerepére Ács János rendező választotta ki Menczel Andreát, miután együtt dolgoztak a fővárosban. Andrea most Győr és Rákoskeresztúr között ingázik. Hétköznapokon próbál, nagy sétákon ismerkedik várossal, hétvégén meg hazautazik a családjához. Azt mondja, komoly fordulatot vett az élete, egyrészt a főszerep miatt, másrészt meg azért, mert először lakik külön a szüleitől. Nagy segítség, hogy színházi kollégái azonnal befogadták, igazi alkotóközösségbe csöppent. A város is gyönyörű, barátságos légkörrel, kedves emberekkel". (Győrplusz)

Csankó Zoltán Hüber Félix, Rupnik Károly Mikár Ferenc és Menczel Andrea Györgyike szerepében

Szomory Dezső:

GYÖRGYIKE DRÁGA GYERMEK

színmű 3 felvonásban 

Mikár Ferenc  RUPNIK KÁROLY

Mikár Ferencné TÖREKY ZSUZSA

Györgyike  MENCZEL ANDREA

Anna  SZINA KINGA

Stefi BÁTYAI ÉVA

Hüber Félix  CSANKÓ ZOLTÁN

Tersánszky László  SÁRKÖZI JÓZSEF

Glanz Hugó  NAGY BALÁZS

Pavlits Lóri  GYÖNGYÖSSY KATALIN

Ida   MIHÁLYI ORSOLYA

A virágos leány SÍK FRIDA

A sofőr KARÁCSONY SZILVESZTER

Első szobapincér   KSZEL ATTILA

Második szobapincér   VENCZEL-KOVÁCS ZOLTÁN

Első szobleány  VLASICS RITA

Második szobaleány  CSIKÓ TEODÓRA

Inas  SZILÁGYI ISTVÁN

Operaénekes halász  FEHÉR ÁKOS

Díszlet  MENCZEL RÓBERT

Jelmez   GYARMATHY ÁGNES

Súgó  VLASICS RITA

Ügyelő KARÁCSONY SZILVESZTER

Rendezőasszisztens HORVÁTH MÁRTA

Rendező:  ÁCS JÁNOS

Premier: 2011. november 19. 19.00