Megtartotta első bemutatóját a Földszint 2.

Bemutatta első előadását a frissen alakult egri civil színház, a Földszint 2., a Széchenyi utca 44. szám alatti épületben. Az alkotók elsőként Samuel Beckett Ó, azok a szép napok! című darabját játsszák.

A minitársulat tagjai Nádasy Erika Domján Edit-díjas színésznő és Szegvári Menyhért Jászai Mari-díjas rendező. Az alkotók elsőként Samuel Beckett Ó, azok a szép napok! című darabját játsszák, decemberben pedig Parti Nagy Lajos Ibusár című huszerettjének monodráma-változatát állítják színpadra.

"Nem nézőket toborzunk, hanem vendégeket fogadunk. Belépti díj sincs, a végén a vendégek hozzájárulhatnak az est - és a jövendő alkalmak - költségeihez. Bízunk abban, hogy a rendszer önfenntartóvá képes válni, és az emberek szívesen járnak majd hozzánk, nem fogyasztani, hanem használni a kultúrát, és beszélgetni róla az előadások után" - hangsúlyozta a színésznő.

3

SZEGVÁRI MENYHÉRT ÍGY NYILATKOZOTT A FÖLDSZINT 2.-RŐL:

Egri Szín: Ez a lakásszínház dolog mitől van?

Szegvári Menyhért: Láttam, hogy nincs helyem ebben a hivatalos egri színházi közegben. Lassan 20 éve élek itt, egrinek érzem magam, húsz év azért nagy idő, amit itt éltem eddig, nemsokára itt is fogok „elsorvadni”, mint Beckett darabjában Winnie. De nem költözöm innen sehova, még ha többen ezt jó néven is vennék. Akkoriban, mikor Erika (Nádasy Erika, Szegvári Menyhért korábbi felesége) is bedobta a törülközőt a színházban, véletlenül épp nálatok, az Egri Színben egy kommentben olvastam, hogy miért nem csinálnak Egerben lakásszínházat a hozzáértők, hiszen közönség van, független  színházi emberek vannak, darabok is akadnak. Aztán eszembe jutott, hogy Erika férjének van egy nagy lakása Eger belvárosában, ami üresen áll, és inkább csak terhet jelent nekik. Megkerestem, hogy mit szólna hozzá, ha csinálnánk benne valami vendégcsalogató összejövetelt, ahol lehetne beszélgetni, enni-inni, és persze bemutatnánk egy-egy darabot is. Azonnal igent mondott, és így megalapítottuk a Földszint 2. színházat. Ez a lakás száma a Széchenyi utca 44-ben.

Egri Szín: Ilyen egyszerű?

Szegvári Menyhért: Igen! Időnk van, nagy pénzt igazából nem igényel a dolog, annyit semmiképp, amit egy kőszínházban, és van otthon mindenféle kacat, amit remekül fel lehet használni díszletnek. Hihetetlen, hogy mennyire felszabadítja a kreativitást a szükség. Olyan darabokat is találni, amiket szinte erre a térre írtak. A néző részese lehet a folyamatnak, a lakás pedig ideális színtér. Például Matei Vişniec Pandája pontosan egy hasonló lakásban játszódik. Viszonylag könnyen „szobára vihető” Beckett, Ó, azok a szép napok! című darabja is, amivel november 11-én felavatjuk a Földszint 2.-őt. A bemutatóra már nemigen tudunk helyet biztosítani, a többi előadásra még igen.

Egri Szín: Szóval mániákusan eltapsoljátok a nyugdíjatokat?

Szegvári Menyhért: (Mosolyog) Így is lehet mondani. Természetesen ez nem egy intézmény, ez nem egy vállalkozás. Ez egy civil kezdeményezés, egy polgári összejövetel. Ha tetszik, akkor egy házibuli, amihez mindenki képessége, illetve aszerint járulhat hozzá, hogy mennyire érezte jól magát nálunk. Ígérem, rajtunk nem fog múlni. (Folytatás itt. )

lakas1

Ó AZOK A SZÉP NAPOK - AZ ELŐADÁSRÓL:

Az alkotók szemével:

Ördögi ez a fickó (Beckett)! A legtöbb mondatának többszörös jelentése van. Hogy lehet mindet egyszerre kifejezni, megmutatni? Sehogy. Mondani kell és kinyitja magát. Ilyet még nemigen tapasztaltunk… ideje volt. Most, hogy a saját kedvünkből és kedvünkre játszunk, megtehetjük, hogy ismeretlenebb területekre tévedjünk. Talán Visky András Alkoholistákja rímelt erre a többsíkú gondolkodásmódra leginkább (a mi praxisunkban). Ez még nehezebbnek tűnik. Itt nincs történet se! Sőt, a szerző elveszi a színész testének nagy hányadát, csak bizonyos részeit engedi működni, egy koponyát hátulról, egy kezet, szájat, szemet!... ennyi! Hogy lehet ennek ellenére totálisan létezni?
Alig van nem megtört mondat, alig van töretlen gesztus. Mintha párhuzamosan, de felváltva működne a gondolat és a cselekvés. Igazi koordinációs gyakorlat, csak nagyon fárasztó, olyan koncentrációt igényel, hogy kiszikkad utána az agy.
Summa summárum, jól „beválasztottunk” ezzel a művel! Dehát, így szép! (Nádasy Erika, Szegvári Menyhért  2011. október 26.)

2

Dramaturg szemmel:

Ha ennyi eszközt elvesz tőlünk Beckett, akkor a maradékra annál nagyobb hangsúly kerül, az anyagmegmaradás elve szerint. Azért veszi el a testet, hogy legyen minden hangsúly a szemen, arcon, gesztuson. Ha nem lehet mozogni, akkor a kisujj legkisebb rezdülésének jelentése lesz. Ez így szép. A küzdelmet látjuk, az köt le, tart izgalomban, azzal érzünk együtt. És Beckett úgy írta meg, hogy ez a küzdelem nem csak a szerepé - a színész küzdelme (a kevés eszközzel, a sűrűséggel, a korlátozottsággal, a többletjelentésekkel) egybeesik a szerepbe írt küzdelemmel. Ettől ez megsokszorozódik. Szép lesz. De tudtam én is az első mondat elolvasása után: ez nem lesz egy fáklyásmenet. Tényleg minden betűért meg kell harcolni. De ezt a harcot meg kell tartani a végéig, még akkor is, amikor már gördülékenyebben megy. Mert ez tartja majd a feszültséget a térben, játszó és szöveg, játszó és gondolat, gondolat és cselekvés, játszó és néző, stb között! (Jónás Péter 2011. október 27.)

Kritikus szemmel:

"Az ember lassan elkezdi olyan szemmel nézegetni a saját lakását, hogy vajon alkalmas lenne-e lakásszínháznak. Szükség esetén felajánlható-e majd színhellyel nem rendelkező színházi alkotóknak, hogy játszhassanak. (...)  Az Ó, azok a szép napok! fülledt színpadképe valami világvégi, vagy tán inkább világon túli strandot idéz halványan. A fehér leplekkel letakart bútordarabok közül Nádasy Erika úgy emelkedik ki szőke hajjal, gyönggyel a nyakában, párnás karokkal, fekete bevásárlótáskával maga mellett, ahogy Samuel Beckett előírta Winnie-t. Az alkotók komolyan veszik a szerzőt. Szegvári Menyhért rendezőként kitárja előttünk a darab terét a legszűkebb, családi egységnyi miliőtől az univerzumig. Ő maga mint Willie – kopasz fejével, tarkóján vérszínű sebbel, pazar poénra kijátszott zsebkendőjével, szalmakalapjával és az alig-alig megmutatott arcával – maga a száraz, férfias talány. Nádasy Winnie-je pedig a homokba ásottan is lenge, szeleskedő, színes, csacsogó nő. Aki nem fogy el. Akkor sem, amikor már csak két tágra nyílt, világos szem és egy becsukódó száj látszik belőle. Magány. Összetartozás. Unalom. Szeretet. Életvágy. Egyszemélyi, földszint kettői, világvárosi avagy kozmikus méretekben – voltaképp egyre megy. A két szereplő nem ér egymáshoz és nem jön meghajolni a tapsra. Minket nézőket érintenek meg. Mi hajlunk meg előttük". (Stuber Andrea a Revizornak)

Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok! (színmű) Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában.

Winnie: Nádasy Erika Domján Edit-díjas

Willie: Szegvári Menyhért Jászai Mari-díjas

Minden érdeklődőt, (színház)barátot várnakk december 2-án és 9-én az előadásra, és az utána tartandó kötetlen beszélgetésre.

Fotó: Gál Gábor (A képek forrása: Földszint 2.), Forrás: Színház.hu, Földszint 2., Revizor

süti beállítások módosítása