Új Színház-ügy: Támogatjuk Dörneréket!

Számos rendező, színész kiáll az Új Színház leendő vezetése mellett. A legtöbben úgy látják, gyűlölködésből ellenzik Dörner, Csurka és Pozsgai kinevezését.

Szersén Gyula színművész: Gratulálok Dörnernek, Csurkának és Pozsgainak! (...) Teljesen zűrzavaros a fővárosi színházi élet, holott 2 millióan élnek Budapesten, és elsősorban a színházak feladata azok szórakoztatása, közvetett nevelése. Elsősorban oktató és nevelő célzattal kéne működniük a színházaknak. Ez az, amit hiányolok. Régebben adtak arra, hogy neveljék a közönséget. Nem véletlenül kezdődött ez a beszoktatás a Jancsi és Juliskával a bábszínházban, az Ifjúsági Színházban pedig ment a Pál utcai fiúk és az Egri Csillagok. A gyerekszínházban pedig olyan darabok mentek, mint az Aranykoporsó. Ebben a teátrumban olyan remek színészek játszottak, mint Lukács Margit. Ma annyira megváltozott minden, hogy a bábszínházban játsszák Az ember tragédiáját. Ez egy abszurd helyzet. S most lesz egy színház, amely főleg magyar darabokat játszik. Pontosan ezzel van a baja annak a liberális körnek, amelyik még mindig kézben tartja a fővárosi színházi életet. Nekik ezzel a névsorral van a bajuk: Illyés, Csokonai, Németh László, Madách, Vörösmarty. Ami a Nemzetivel történt, történik az is katasztrófa. Lebombázták a Blaha Lujza téri épületet, majd elvették a Katona József Színházat tőle, és a sűrű igazgatócsere sem tett jót a társulatnak. A végén pedig operett megy a Pesti Magyar Színházban, a Duna-parti Nemzeti pedig csak nevében az. Bízom benne, hogy a Paulay Ede utcában megszületik az új nemzeti színház.

Kiss József író, rendező: Rezignáltan figyelem az eseményeket. Fogalmam sincs, hogy honnét van bátorságuk egyeseknek újnyilasnak nevezni Dörner Györgyéket. Én keresztény vagyok. Befogadó és nem kirekesztő. Képtelen vagyok az ő fejükkel gondolkodni. A gyűlölködés idegen tőlem. Az mindenesetre komikus, hogy Szirtes Tamást, ha jól emlékszem, aznap nevezte ki a főpolgármester a Madách Színház élére, hogy ezt a tiltakozást aláírta. Abszurd tragikomédia az egész. El sem hiszem, hogy ezt látnom kell, és valóságként kell tudomásul vennem. Nem is veszem tudomásul. Én egy másik Magyarországban hiszek, és abban is élek.

Mi lehet ennek a gyűlölködésnek a hátterében?

– A magyar egy nagylelkű, befogadó nép. A karakteréből, történelméből következik. Több ezer évig befogadók voltunk, elég, ha csak a hét törzsre gondolunk, akik lehet, alig beszélték egymás nyelvét, mégis vérszerződést kötöttek, vagy arra, hogy Szent István vallást cseréltetett a magyarsággal. Áttértünk a kereszténységre, Krisztus örökösei lettünk. A szeretetet és a türelmet tanuljuk, éljük. Így túléltük a törököket, a németeket, túl az oroszokat. Túl a feudalizmust, túl a szocializmust, s most, legutóbb, túléltük a liberalizmust is. Beengedtük, megemésztettük és kiürítettük magunkból. Ilyen a magyarság. Add meg a császárnak, ami a császáré… Ettől vagyunk erősebbek, életképesebbek másoknál. A fiatal, életképes fa meghajlik a viharban, az öreg, merev fa meghasad. Azonban azoknak a kuruzslóknak utódai, akik ránk erőszakolták a gyógyírnak hirdetett mérges kotyvalék-izmusokat a XX. században, most rettegnek, hogy lelepleződnek, és dühödt támadásokat intéznek az immunitást szerzett, erőre kapott magyarok ellen. Luciferi módon szép, színes, európai álruhákat öltenek magukra, és minket akarnak megvédeni. Saját magunktól. Abbahagyhatják! Majd mi megvédjük magunkat. Nemrég láttam az interneten Hegedűs D. Géza egyetemi tanárt szónokolni a tiltakozó gyűlésen. Egészen ijesztő lett volna, ha nem lett volna oly komikus. Vagy eszembe jut másik kollégám, Kulka János, ahogy szenteskedő arccal nyilatkozza: Engem nagyon zavar, hogy nem avatnak be az engem érintő döntésekbe. 2006. október 23-án nem zavarta ez a dolog, amikor a kiürített Kossuth téren szavalgatott a Gyurcsány-féle állami ünnepségen, miközben terroristák lőtték a Fidesz-nagygyűlés résztvevőit. Köztük engem is. Ez Hegedűst sem zavarta.

Nemrégiben Koltai Tamás támadta a vidéki színházakat az ÉS-ben, mely ellen nyílt levélben tiltakoztál: nem látsz összefüggést a támadások között?

– Dehogynem. Az előbb említett okok vannak mögötte. Amíg nem tör hatalomra egy magyarságát határozottan vállaló polgár, addig a buksiját simogatják. De ha igen, azonnal rászállnak, mint a hiénák, vagy a piranhák, és halálra mardossák. Ilyen a természetük. A liberalizmus egy kirekesztő, merev, boszszúálló ideológia, halálra van ítélve. A magyarság már megtanulta: aki kardot ránt, kard által vész el. 2010-ben azt hittük, vége, ám most újból támadnak. (...)

Varga Vilmos, színművész, rendező, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház művészeti vezetője: Olvastam Dörner Györgyék művészeti koncepcióját, és egyetértek a benne foglaltakkal. A magyar klasszikus és kortárs drámáknak kell egy színház Pesten, ahol ezeket a műveket mindenfajta ferdítés nélkül játsszák. Ma ugyanis egy Bánk bánt úgy rendeznek meg, hogyha a plakáton nem látnám a darab címét, rá se ismernek az eredeti műre. Én az ilyen színházat nem igenlem. A Nemzeti Tragédiájából pedig kihagyták a zárómondatot: „mondottam ember küzdj, és bízva bízzál.” Az ilyen buta akarnokságon most sírjunk vagy nevessünk? (...)

Kiss Törék Ildikó színművésznő, a nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának volt művészeti vezetője:Szívből gratulálok az Új Színház új vezetőinek. Elég méltánytalannak tartom a támadásokat. Főleg azt, hogy még egyetlen egy bemutatója sem volt az új vezetésnek, és máris támadnak. Miért is kritizálnak előre? Kilenc éven keresztül voltam a magyar tagozat vezetője, és elértem azt, hogy 1980 és 1989 között hat Csurka-bemutató legyen Nagyváradon. Az engedélyeztetés is érdekes volt, mert Csurka Istvánt helyi szerzőként mutattuk be, ugyanis az írónak létezik nagyváradi kötődése. Nekünk a legnehezebb időkben sikerült az engedélyeket megszerezni. Csurka darabjait nagyon szerette a közönség, 70 előadást játszottunk a Deficitből, s mindegyik bemutatott drámájával országos turnéra mentünk, amit külön jóvá kellett hagyatni. Nagyon jók a magyar drámák, és vétek azokat nem játszani. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy lesz közönsége az új magyar pesti színháznak.

Kelemen Csaba színművész, az Agria Játékok Kft. ügyvezető igazgatója: Mindig ellene voltam a társadalom megosztásának. A megosztott társadalom fejlődésképtelen. A mi társadalmunk, sajnos, hihetetlenül megosztott. Minket, nemzetben gondolkodókat, keresztény, keresztyén értékrendet vallókat nem csak az ’50-es években bélyegeztek meg, hanem az ún. rendszerváltás utáni években is. Ezért sokszor megalázó helyzetbe hoztak minket, és azt remélték, hogy elveinket feladva a pénz, a siker ígéretével megmámorítva beállunk abba a sorba, amibe a szocialista, liberális ideológiát képviselők vezetnek. 1990-ben reméltük, hogy bekövetkezik a rendszerváltozás a színházi világban is. Több mint 20 évet kellett várni, hogy elinduljon ez a folyamat. 1990-ben azt hittük, hogy a begyöpösödött szocialista és liberális színházi vezetőket lecseréli a politika olyanokra, akik nemzeti értékrendet vallanak. A kultúrát – s ezt tudomásul kell venni – mindig a politika irányította. A Napkirály kedvence volt Moliere, s ezért maradhattak fenn művei. Mi tehát továbbra is alázatosan végeztük munkánkat, és csak reménykedtünk abban, hogy feléled a nemzeti kultúra. 

Az egri Gárdonyi Géza Színházban megtörtént az őrségváltás. Blaskó Balázs igazgató úr magyar évadot hirdetett meg, amit csak üdvözölhetünk. Most lesz egy színháza a magyar drámáknak Budapesten, és máris tiltakoznak ellene.
–És akkor miért nem tiltakoztak, mikor megszűnt az egyetlen ifjúsági színház a fővárosban? Akkor egy teljes társulat tűnt el. Nem hogy könnyeket nem hullattak értük, még viták sem kerekedtek. Akkor mindenki elfogadta a változást. 1986-ban Bálint András elsőként nyerte el pályázat útján a Radnóti Színház igazgatói posztját. Néhány hónappal később alig maradt valaki a régi társulatból. Akkor senki sem kiabált, senki sem beszélt a kultúra gyászos jövőképéről. Csizmadia Tibort az egri Gárdonyi Géza színház élére 143 tagú színházi dolgozó köréből, titkos szavazással, csak 1 ember támogatta. Mégis a politikai neki szavazott 10 évre bizalmat. Senki sem gyűjtött ez ellen aláírásokat. Most amikor végre, 21 év után megtörténik a rég áhított változás, hihetetlen támadások érik a nemzetben gondolkodó igazgatókat. Vajon miért? A hangoskodók nem értik, hogy a magyar értékrendet képviselők is meg akarják mutatni elképzeléseiket? Miért nem tudják alázattal elfogadni a változásokat? Ehelyett kicsinyes és undorító módon kapaszkodnak a régi rendszer által biztosított pozíciójukba. Van jó dolog is ebben a tiltakozásban: végre megtudjuk ki hová tartozik. Visszavonhatatlanul elválik most az ocsú a búzától. Az értelmiség egy része sajnos mindig elárulja a magyarságot. Most is csak saját egzisztenciájukon esett csorbák miatt üvöltöznek.

A tiltakozók szerint a vezetők szakmailag is alkalmatlanok.
–Ez hazugság. Dörner György 32 évvel ezelőtt végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát. Eddig színészi , szakmai képzettségét senki nem vonta kétségbe. Márta István pedig zeneakadémiai hallgatóból lett színházigazgató. Ezek tények. Azért is kritizálják a színházat, mert jórészt magyar darabokat akar játszani. Szégyen, gyalázat, hogy Magyarországon ilyen gondolat is napvilágra kerülhet! Külföldön, a művelt Nyugaton nem érné kritika egy ilyen kezdeményezést. Dörner György  csak 2012 februárjától működteti ténylegesen a színházat. S mégis már most kritizálják tevékenységét. Tehát lejáratókampányt indítani, s abban részt venni szakmaiatlan, olcsó, vacak dolog. Aki nem formál nyíltan véleményt most ebben a kérdésben, az bűnt követ el. Mert vétkesek közt cinkos aki néma. Létezik egy szűk kör, amelynek tagjai évtizedek óta magukat a „szakmának” nevezik. Ők a Kádár-rendszer haszonélvezői. Mi viszont úgy gondoljuk, akkor lenne probléma a munkánkkal, ha Koltai Tamás, Csáki Judit és a többiek egyetlenegyszer megdicsérnének. Őket a politika az elmúlt években is erősen preferálta, ezért azt hiszik, még mindig színházi szakmának nevezhetik magukat. Az idő hála Istennek túllépte ezt a világot, és a magyar színházakban egy új időszámítás kezdődik. Tarlós István főpolgármester úr az Új Színház vonatkozásában nagyon bölcsen döntött. Biztos vagyok benne, hogy döntése a magyar színházlátogatók számára értéket és örömet ad.

Bobory Zoltán költő: Nagyon drukkolok Dörner Györgynek és csapatának, mert úgy érzem, hogy a születendő színház a magyar nyelv védelmének lesz a letéteményese. Ezt sejtik a liberálisok, és éppen ez a támadások oka. Az is érdekesség, hogy annak idején, amikorCsurka István elkezdte politikai pályafutását, nyílt, logikus és bátor programmal a nemzet javára és érdekében vállalva a harcot, emlékezzünk, a sortüzet nyitók egyik legfőbb mondandója az volt: miért nem maradt meg a „kaptafánál", jobban tenné, ha „csak" írna. Nos, Csurka István visszatért a magyar irodalom színterére, a színházi világba. Most ez lenne a baj? Arról miért nem beszélnek, hogy Csurka István mennyi igazságot mondott ki és látott előre. Ha fontos lenne számukra magyar kultúra ügye, örvendhetnének. Mert új lendületet kaphat a magyar drámaírás.

Gárday Gábor operaénekes, színművész: Nagyon boldog voltam, amikor meghallottam a hírt, hogy Dörner György és Csurka István nyerte el az Új Színház vezetését. A nagy örömöm főleg annak tulajdonítható, hogy a céljuk: magyar színház legyen az Új Színházban. Tehát magyar szerzőktől játszanak, magyar darabokat és magyar rendezői fölfogásban. Az egész hisztéria, ami a kinevezésekkel kapcsolatban zajlik, megijeszt és aggaszt. Amikor egy 2/3-os többséggel megszavazott kormány próbál megszabadulni attól a gazdasági bilincstől, amit a bolsevikok raktak a magyar dolgozók kezére, akkor én elszörnyedve nézem és hallom azt a hisztériakeltést, amit egyes kollégáim folytatnak az Új Színház ügyében. 

Mi a lényegi kérdés ebben az ügyben?
– Végre el kéne dönteni, hogy kő vagy virág? Halál vagy élet legyen ebben a Kárpát-medencében? Az Ószövetség vagy az Újszövetség legyen a meghatározó? Aki csak gyűlölködni képes, az nem lehet kultúrember. A kultúrembernek a szeretetet kell hirdetnie, mert csak így lehet elérni a céljainkat. Arról is szóljunk, hogy numerus clausus az a meghatározott szám, melynél több tagja nem lehet egy testületnek, társulatnak, intézménynek. Csak most azt veszem észre, hogy éppen a liberális oldal határozza meg ezt a számot. Ők döntik el, kik lehetnek vezető színészek, színigazgatók. Mégis, milyen alapon? Miért kell nekünk amerikai bóvlit behoznunk? Közben a magyart elhallgatjuk. Nemrég volt a Nyugat századik születésnapja. Családom kötődik Erdélyi Józsefhez, akit igen gyakran publikáltak a Nyugatban. A 100. évfordulón ez a zseniális költő el lett hallgattatva. Akkor ki is a kirekesztő? Aki mocskol, aki azt mondja egy halálraítéltre, hogy prostituált, vagy az, aki egy magyar színházat szeretne? Sok sikert, sok örömet kívánokDörner Györgynek, aki egy kitűnő színházi szakember, és Csurka Istvánnak, aki a legnagyobb élő magyar drámaíró.

Forrás: Magyar Fórum