November 28.-án 20 órakor a román Alina Serban személyes történeteiből készült, a Felelősségem Tudatában Kijelentem című darab magyarországi bemutatójára kerül sor a MU Színházban, a Kortárs Dráma Fesztivál szervezésében. A darab kapcsán Bodor Panna interjúzott David Schwartz rendezővel.
Tudnivalók az előadás alkotóiról:
David Schwartz rendező, a fiatal és ígéretes román színházi generáció egyik kiemelkedő alakja, aki munkáiban főként társadalmi, politikai kérdésekkel foglalkozik.
Alina Şerban 2009-ben végzett a Bukaresti Színművészeti Egyetem színész szakán. Jelenleg az egyik legismertebb bukaresti független színházi műhely, a tangaProjekt tagja, civilként is aktívan küzd a roma kisebbségekért. Együttműködésük 2010-ben kezdődött, a bukaresti haladó és nyitott szellemű Green Hours Monday Theatre keretében és támogatásával. Ez Románia első kávéházi színháza, ahol mindmáig a legbátrabb és leginnovatívabb előadások születnek. A Felelősségem tudatában kijelentem című produkció ennek az együttműködésnek az eredménye.
A Felelősségem Tudatában Kijelentem című darabról
Történet egy tíz éves kislányról. Egy tíz éves cigány kislányról. Nem, egy tíz éves roma kislányról. Egy helyes, értelmes kislányról, aki cigány. Vagy akkor most hogy is mondjuk? Roma vagy cigány, vagy purdé, vagy most hogy is nevezzük? „Egyenlőség”, „esélyegyenlőség”, „kisebbség”, „többség”, „szegénység”, „rasszizmus”, „integráció”, „identitás”. Mit jelentenek egy tinédzsernek ezek a szavak? A lány tíz éves, Bravot és Popcornt olvas, szereti a spanyol szappanoperákat, rajong Jackóét, és háziállata is van, aki után nem szeret kitakarítani. Egy nap azonban vége a „normális” életnek. Egész addigi világa a feje tetejére áll, amikor családját kilakoltatják, és beköltöznek rokonaikhoz a városi "cigánygettóba". A Felelősségem tudatában kijelentem című előadás a roma származású drámaíró-színésznő Alina Şerban személyes története. Alina naplóit és eredeti fotóit is felhasználva szembesíti a nézőt a kegyetlen valósággal, még a 21. században is fennálló kasztrendszerrel, a hétköznapi rasszizmussal és a megbélyegzés kegyetlen, szenvtelen mechanizmusával.
Gyakran foglalkozol szociális kérdésekkel… Szerinted mi a színhát fő feladata?
David Schwartz: Természetesen sok funkciója lehet, a szimpla szórakoztatástól, a politikai propagandán át, a társadalom radikális megváltoztatásáig. De amit a legfontosabbnak tartok az az, hogy megkönnyítse, hogy sebezhető csoportok/közösségek hozzájussanak a kultúrához, oktatáshoz, és a saját képviseletükhöz a színházon keresztül. Tehát, minél közvetlenebb és komplexebb módon vonjuk be ezeket a közösségeket, annál jobbak az eredmények.
A történet egy fiatal lányról szól, akinek meg kell küzdenie az élettel, a rasszizmussal. Úgy érzi, sehova se tartozik… Alina Serban életén alapul, ő írta, és ő is adja elő, tehát nevezhetjük dokumentarista színházi előadásnak. Van célközönség? Hány éveseknek szánjátok?
David Schwartz: Én azt mondanám ez több mint dokumentarista – nem arról szól, hogy művészek előadnak mozzanatokat az életükből, és felrakják színpadra, hanem arról, hogy emberek megosztják a saját, személyes, éles, szubjektív perspektívájukat olyan kérdésekről, mint diszkriminálás, rasszizmus, elidegenedés. Egy emberről, aki olyan szociális és etnikai közösségből jött, amiből általában hiányzik a lehetőség, hogy képviselje magát.
Egy olyan előadást próbáltunk meg csinálni, ami roma, és nem-roma nézőkhöz is ugyanúgy szól, és fiatal csoportokra fókuszáltunk (gimnazista gyerekekre, kamaszokra, diákokra… stb.)
Nehezebb szóló-performanszot rendezni?
David Schwartz: Nem hiszem, hogy nehezebb lenne, de megvannak a saját specifikus nehézségei. Mivel az előadás alapjául a színésznő (Alina Serban) saját története szolgál, a legnehezebb feladat az anyag szerkesztése, a privát, és gyakran fájdalmas részekkel való foglalkozás volt. Továbbá, nagyon nehéz, főleg a színésznek, hogy előadja a saját történetét, miközben önmaga marad a színpadon. Minden színész megpróbálja szépíteni a képet magáról valamilyen módon. Nagyon nehéz elérni az igazat, a durva képet a színpadon. Ezek a legfontosabb nehézségek, amikkel szembesültünk – csapatként.
Az I declare at my own risk-et először a MONDAY Theatre nevű helyen mutattátok be. Milyen ez a színház, hogyan képzeljük el?
David Schwartz: A MONDAY Theatre egy „bár-színház”, ahol nagy tradíciója van az underground-politizáló előadásoknak. Ez egy független hely, ahol általában fiatal színészek és rendezők dolgoznak. Szóval ez a művelt középosztálybeli közönséget vonzza. A paradoxon Romániában (és talán nem csak itt), hogy a képzettebbek, és az értelmiségek körében több a rasszista a roma közösséggel szemben, mint a többi társadalmi osztályban – a statisztika szerint. Tehát megpróbáltuk felrázni, és talán megváltoztatni is a tévhiteket, és a közönség elvárását. Emellett szinte az összes előadásunkra a MONDAY Theatre-ben a nézőink a Roma közösségből, és a szokásos nézőkből tevődnek ki. Érdekes megfigyelni a közösségek közti interakciót, - vagy éppen a hiányát.
Milyen fogadtatásra számítasz, a nézők, és a szakma részéről itt Magyarországon, és milyen volt a fogadtatás nálatok?
David Schwartz: Romániában a reakciók nagyon vegyesek voltak, de általában lelkesek, mind a művészi, mind a játék, az emberi, és politikai szinten, tekintettel Alina bátorságára és erőteljes nyilatkozatára; roma művészek élnek Romániában. Azt mondanám, hogy a legfontosabb reakciók a roma közösségből érkeztek, emberektől, akik felismerték a saját élményeiket, félelmeiket, megaláztatásukat Alina történetében. Azt hiszem az előadás bátorságot, és felszabadítást ad nekik. Ami a magyar közönséget illeti, hasonló reakciókra számítunk, mint Romániában, hiszen amennyire én tudom, tény, hogy a szituációk, és a problémák, amikkel a roma közösségnek meg kell küzdenie Magyarországon egyáltalán nem könnyebbek, mint nálunk.
Szerző: Bodor Panna, MU Színház
november 28. 20:00