Minden megfogant gyermekben ott van Jézus, minden gyermek megszületésével lehetőséget kapunk az újrakezdésre, a világ és önmagunk újragondolására – mondja Vidnyánszky Attila a monumentális Mária című musical ősbemutatójára készülő rendező. A látványos előadás mindössze két alkalommal látható, december 11-én és 12-én a debreceni Főnix Csarnokban.
"Nagyon egyszerű a történet – és ettől gyönyörű. A fény születése a sötét világból. Jézus születése. Gyakran mondogatom mostanában másokkal együtt én is, hogy ha nem történik meg a nyugati világ keresztényi újragondolása, akkor széthullik, ugyanúgy ahogyan a korábbi nagy civilizációk" – mondja Vidnyánszky Attila a Mária című musical próbái alatt adott interjúban. "Minden megfogant gyermekben ott van Jézus, minden gyermek megszületésével lehetőséget kapunk az újrakezdésre, a világ és önmagunk újragondolására. A mindenkori lehetőségről szól ez a történet. Arról, hogy soha nem késő újrakezdeni. És szól a felelősségvállalásról, hiszen minden gyermek születése megváltoztatja az ember életét, amikor már nem saját magadért vagy felelős csupán, hanem másokért – egy családért, egy közösségért…" – magyarázza Vidnyánszky Attila.
A Mária kapcsán a rendező az utóbbi években készített egyik legfontosabb előadására, a Halotti pompára utal: – Ebben azt fogalmaztam meg magamnak Borbély Szilárd versei által, hogy minden megölt emberben Jézust öljük meg, minden gyilkos magát Jézust pusztítja el. Ezzel azt is mondom, hogy minden megfogant gyermek a Megváltó.
Egy korábbi interjúban (Totális támadás, műút, 2010 tavasza) éppen a Halotti pompát hozta fel Vidnyánszky példának arra, mit is gondol a színházról:
– Az én eszményem a költői színház. A pátosz, a nagy érzelmek, a tisztább gondolatok színpadi megjelenítését keresem. Olyan megszólalási módok kutatásáról van szó, amellyel nagy kérdéseinket is meg tudjuk vizsgálni. Példának hozom a Halotti pompát, amely Borbély Szilárd verseskötete alapján készült. A kötet hátterében egy borzalmas esemény áll: a költő szüleit Szenteste rablótámadás érte. Az anyát agyonverték, az apa még néhány évig katatóniában zuhanva vegetált. Az előadáson végigvonul két nyomozás: a gyilkosság, a bűnügy felderítése és a metafizikai kutatás, hogy miként történhet meg ilyen borzalom. A bűn fogalmát járjuk körül – Szentestétől Jézus nagypénteki keresztre feszítéséig, a gázkamrákig. A gyerekek szentestei érkezésére váró szülők otthonához egyszerre közelednek a gyilkosok és a betlehemezők. A Halotti pompában a meggyilkolt anyából Mária lesz, aki ölében tartja a gyilkosokat, hiszen azoknak is Jézus-arca van. Valamifajta kiútkeresésnek kellene megszólalnia a színházban. Borbély szövege ilyen: történt valami rettenetes, és megpróbáljuk megérteni. A keresés az egyik kulcsfogalom.
– Hirdetni szeretnék egyfajta pozitív személetet is – fejtegeti Vidnyánszky. – Az „igenek” kimondása rendkívül fontos számomra. A másik kulcsfogalom: a derű. Még amikor nagyon fáj, akkor is. Túl kellene lépni azon, hogy a világot kizárólag élhetetlennek, az emberi viszonyokat kilátástalannak, az ember természetét gyarlónak és iszonyatosnak ábrázoljuk. Márpedig a drámai termés jó része túlságosan bele van ragadva a valóság iszapjába. Ezért elvétve találok inspiráló drámákat a mai szerzők szövegei között. Ilyenkor más utat kell keresni. Így kértem Verebes Ernő vajdasági zeneszerzőt, hogy írja színpadra a Sardafass, a hímboszorkány című verses elbeszélését, ezért vettem alapul Juhász Ferenc hatalmas versét A szarvassá változott fiúhoz, ezért dolgoztam fel Borbély verseskötetét, ezért adaptáltam Móricz regényét, az Úri murit.
A 2010 tavaszán készült interjú óta eltelt időben így született meg a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás, és ennek jegyében készül a Mária című musical is.
Sokan csodálkoznak azon, hogy az alternatív világból érkező, művészszínházi rendezőnek tartott Vidnyánszky Attila musicalt rendez. A műút-interjúban már beszélt egyfajta irányváltásról:
– Látva azt a hihetetlen kulturális romlást, ami körbevesz minket, úgy gondolom, most fontosabb kilencvenezer nézőt (a Csokonai Színház nézőszáma azóta 110 ezerre nőtt – a szerk.) szolgálni, mint csak a járatlan utakat kutatni. Úgy érzem ugyanis, sok-sok százezer ember cserben van hagyva ebben az országban. Azok, akik nem tudnak mit kezdeni az életüket sújtó konfliktusaikkal. Ha az a színház, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, pár ezer emberhez képes csak szólni, mi lesz a többiekkel? És akkor azt mondom, jöjjön Molnár Ferenc, az operett és a musical is. (…) De musical esetében sem a Valahol Európában típusból kellene több… musical címén sem a meglévő bevált tutikat akarom megint bevetni, hanem új érték megszületését segítem. Ez volna szerintem egy „kortársszínházigazgató” dolga.
– A Mária-téma Szarka Tamás ötlete volt, és három év kellett hozzá, hogy belevágjunk… A műfajon vajúdtunk sokáig. Menjen-e el a klasszikus opera műfaja felé? De hamar megegyeztünk abban, hogy maradjon meg a darab az ő zenei világánál – nem kell mást keresni – mondja a monumentális debreceni ősbemutatóra (és már Szegedi Szabadtéri Játékok a nyári előadásaira) készülő rendező. – Eleinte nem gondoltam, hogy én fogom megrendezni a Máriát, de az előkészületek hónapjai alatt olyannyira beleszerettem a darabba, hogy nem volt szívem odaadni másnak… Hát így lett belőlem musical-rendező!
Kornya István és Rideg Zsófia interjúiból összeállította Kornya István
Fotók: Máthé András
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.