A 2011/12-es színházi évad első felében három alkalommal vendégszerepelt külföldön a Mundruczó Kornél rendezte Nehéz istennek lenni című előadás.
Szeptemberben a svájci La Batie – Festival de Geneve, októberben a francia La Filature, novemberben pedig a német 8. Politika a független színházban fesztiválokon volt látható a színdarab. Az utóbbi fesztiválon a Bundeszentrale für Politische Bildung díját is elnyerte. Alább néhány részletet közlünk a kritikai visszhangokból:
„A megpróbáltatások nyers bemutatása mellett azért van még egy furcsa szál: az egyik strici valóságos politikai-erkölcsi keresztes hadjáratot visel, amellyel az a célja, hogy a prostituáltak közreműködésével felvett durva filmjeleneteken keresztül leleplezze egy ismert politikus gondosan eltitkolt gyermekbántalmazási ügyét... A zenés közjátékok viszont adnak valami különös, lágyabb árnyalatot a szemünk előtt felvonultatott válogatott kegyetlenségeknek. De a komor mondanivaló ettől még üt rendesen.”
(Le Temps – Svájc)
„Mintha még az ég is beborult volna a fölött a szürreális szépségű díszlet fölött, amelybe Mundruczó Kornél és Bíró Yvette helyezi figyelemfelkeltő, húsba vágó, kérlelhetetlen kegyetlenségű színházát. (…) A rég bezárt pulversheimi kálisóbánya szárítócsarnokának apokalipszis utáni állapotokat sugalló, komoran lepusztult, elhagyatott romjai egyszerre késztetik csodálatra és elkeseredésre a látogatót. Ezt a környezetet forgatja fel fenekestül a Hard to be a God, az az előadás, amelyet a közönség egy része feltehetően elutasítással, másik része nagy lelkesedéssel fogad majd.”
(Dernières nouvelles d’Alasace, no 348 – Franciaország)
„Merülés az emberkereskedelem és a kelet-európából érkező prostitúció poklába – azoknak a nyugatiaknak, akik szeretik a friss húst. [...] A rémálomba illő, a borzalom és a rettegés mellett reménytelenségtől átitatott jelenetek egymásutánjából helyenként kitűnik egy-két tisztán emberi pillanat. Hirtelen feltörő érzelmek, a gyengédség erőteljes, de gyorsan múló megnyilvánulásai jellemzik a szeretet és a jólét után sóvárgó szereplőket, akik időnként megragadják a kezük ügyébe eső tárgyakat, hogy közös örömzenélésben elénekeljenek valami beat pop vagy electro nótát (például a Mamy blue-t)... Miközben az egyik lányt élve eltemetik, a másikat pedig egy esernyő Ciffel fertőtlenített vázával kikaparják, az emberiség a szemünk láttára szépen lassan alámerül a pokol legsötétebb bugyraiba. [...] Mundruczó Kornél – a címben is jelzett – isteni megfigyelő pozícióba helyezi a nézőt, anélkül, hogy megadná neki a beavatkozás lehetőségét. A látottakat mindenkinek magában kell elrendeznie, de egy dolog biztos: attól még, hogy elfordítjuk a fejünket, a dráma ugyanúgy bekövetkezik.”
(Poly, no 143 – Franciaország)
„[...] Az előadás arra is rámutat, hogy az a több millió névtelen „szörnyeteg” is, aki a számítógép előtt ülve pornóoldalakat nézeget, jócskán felelős azért, hogy ez a piac mind a mai napig oly szépen virágzik. [...] A Nehéz istennek lenni több ponton is kényelmetlenül felhívja a figyelmünket arra, amivel nap mint nap szembetalálkozunk, ami ott van az utca túloldalán – megszólít, szemtanúvá tesz mindannyiunkat. És az előadásnak talán éppen ez a legfőbb célja azzal, hogy ilyen radikális formában szembesíti a kívülálló nézőket a meztelen, meggyötört, megalázott testek látványával.”
(L’Alsace – Franciaország)
A darab legközelebb márciusban az ausztrál ADELAIDE Fesztiválon látható majd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.