Az eddigi 9 Kortárs Drámafesztiválon csaknem 40 kortárs színdarabbal ismerkedhetett meg a közönség a felolvasószínházi sorozatok révén. A fesztivál 2011-ben is folytatja hagyományait – ezúttal a győri bábszínházzal együttműködésben. A Vaskakas művészei mutatják be Marius von Mayenburg Perplex című kortárs német darabját a Nemzeti Színházban, Tengely Gábor rendezésében.
A felolvasószínházról
A Kortárs Drámafesztivál Budapest 1997-ben azzal a részcéllal jött létre, hogy az európai drámaírás olyan útjait és fejleményeit mutassa be Magyarországon, amelyek idehaza kevésbé ismertek, vagy teljesen ismeretlenek. Ennek megfelelően a fesztivál minden alkalommal nagy gondot fordított arra, hogy a Magyarországon kevésszer vagy egyáltalán nem játszott külföldi drámaírók új műveiből felolvasószínházi előadásokat rendezzen. A felolvasószínház különösen az angolszász és a német nyelvterületen népszerű műfaj: az előadók példánnyal a kezükben, amolyan félig szcenírozott formában mutatják be kortárs szerzők színpadi szövegeit.
A szerzőről
Marius von Mayenburg 1972-ben született Münchenben, német drámaíró, dramaturg, rendező. Európai hírnevét 1997-ben Lángarc című darabjával alapozta meg, amelyért ugyanebben az évben a legígéretesebb pályakezdő drámaírónak járó Kleist-díjat kapta. A Lángarc ősbemutatója 1997-ben szerepelt az 1. Kortárs Drámafesztivál nemzetközi programjában, s a darabra lecsapott a magyar színház: idehaza 1999-ben a Radnóti Színház játszotta először (Zsótér Sándor rendezésében), majd további négy műve volt látható hazai színpadokon. A csúnya című munkáját jelenleg is műsorán tartja az Új Színház.
Interjúrészlet Mayenburggal:
– Azt mondtad, írás közben nem képzelsz konkrét embereket magad elé, hanem csak a nyelvet.
– Azért látok valamit ezekbôl a figurákból. Tulajdonképpen mindegyik én vagyok, a saját hangomat, nyelvemet kölcsönzöm nekik. Persze néha felbukkannak olyan figurák, amelyeket a saját életemből ismerek. Például a pap beszéde szinte szó szerint saját élményemen alapul. Amikor egyik unokahúgom férjhez ment, a lelkész, aki összeadta őket, elmondta, hogy most jól vannak, mert szeretik egymást, és nincs szükségük Istenre, de később, ha majd nem lesznek olyan jól, mert kevésbé fogják egymást szeretni, akkor majd szükségük lesz rá. Én leírtam azt, amit a pap mondott, csak egy kicsit sűrítettem és kiéleztem.
– Budapesten az a szóbeszéd járja színházi körökben, hogy egyrészt mindent szó szerint megjegyzel, amit egyszer hallottál, másrészt hogy amióta a világon vagy, írsz. Mi ebből az igazság?
Vagy tizenkét éve, utolsó iskolai éveimben kezdtem el írni, de hogy mióta írok a színháznak, nem is tudom, talán nyolc éve. Ver- seket soha nem írtam, szerencsére, inkább elbeszélésekkel, regényekkel kezdtem. (….)
– Sokan felfigyeltek rá, hogy mintha dühöt, haragot éreznél a felnőtt- világgal és általában a világgal szemben.
– Már gyerekkoromban is dühös voltam a felnőttekre. Ahogy az embert megkérdezik, amikor iskoláskorba kerül: na, örülsz, hogy iskolás leszel? Nyár volt, és az iskola csak jóval később kezdődött, amikor az uszodában ezt megkérdezte tőlem valaki, azt válaszoltam, igen, örülök, és ugyanabban a pillanatban belém hasított: de hiszen hazudsz, nem is örülsz az iskolának, az iskola nagyon szar lesz, és pontosan így is lett. Apám mindig újságot olvasott, nem úgy, ahogy a Lángarc apája, de mégis újságot olvasott, és egy idő után a bátyám is elkezdett újságot olvasni. Én meg azt gondoltam, hogy elment az eszük, minek újságot olvasni, amikor az szörnyű. Tulajdonképpen már gyerekként mély megvetést éreztem a felnőttek és nevetséges világuk iránt, amelyben élnek, és ez lényegében még most is így van. Azért csinálok színházat, mert máskülönben nem bírnám ki ebben az értelmetlen világban, amelyben élni kényszerülünk. (Az interjút Veress Anna készítette a Színház című folyóirat számára, 2003-ban)
Perplex
Marius von Mayenburg Perplex című vígjátékát 2010-ben írta, majd ugyanebben az esztendőben meg is rendezte a berlini Schaubühnén. A bemutató érdekessége, hogy Mayenburg ez alkalommal állított színpadra először saját szöveget.
Perplex annyit jelent, mint zavarba hozni, meglepni, kizökkenteni. És Mayenburg is zavarba hoz, meglep és kizökkent a darabbal: benne minden szituáció, minden helyszín bizonytalan, megkérdőjelezhető. Ahogy a négy szereplő: Judith, Eva, Robert és Sebastian identitása is állandó mozgásban van: nem tudni, ki kicsoda valójában, és ki, mikor, hogyan reagál egy-egy problémára. A darab abszurd helyzetbe hozza szereplőit, akiknek mindig egyensúlyozniuk kell azon a labilis terepen, amelyet az író épp megteremt, és amely kiszámíthatatlanul, de állandóan változik.
PERPLEX
felolvasószínház
a Vaskakas Bábszínház és a Kortárs Drámafesztivál Budapest közös előadása
Írta: Marius von Mayenburg
Fordító: Garai Judit
Dramaturg: Markó Róbert
Rendező: Tengely Gábor Blattner Géza-díjas
Játsszák: Ács Norbert mv., Pallai Mara, Rab Viki, Szúkenyik Tamás
Bemutató: Nemzeti Színház, Kaszás Attila terem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.