Fiatalok igaz történeteire épülő darab ősbemutatóját tartják a Bárka Színházban szombaton; Tasnádi István East Balkán című művét Vidovszky György rendezésében láthatja a közönség. Sajtótájékoztató keretében beszéltek az alkotók a darabról.
Az East Balkánról
Az előadás, bár a West Balkánt idéző East Balkán címet viseli, nem a januári tragédiáról szól. Tasnádi István és Vidovszky György azonban a tragikus esemény kapcsán kezdett foglalkozni a témával és megszületett a fiatalok igaz történeteire épülő, dokumentarista darab. Az előadás létrehozásának célja beszélgetést kezdeményezni a témában - közölték az alkotók a produkció csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
Vidovszky György
Seress Zoltán igazgató elmondta: nem a West Balkán konkrét eseményeiről szeretnének beszélni, hanem arról az útról, amely a fiatalokat arra kényszeríti, hogy egy ilyen fatális eseménysorozatba belesodródjanak. Mint elhangzott, a Bárka Színház előadásának célja nem az ítélkezés, hanem a kísértések és a kísértésekre adott válaszok felmutatása, elemzése. Minden előadáshoz kapcsolódva iskolai csoportok számára feldolgozó drámafoglalkozást is tart a színház - közölte Seress Zoltán, hozzáfűzve, hogy a Tiszta Jövőért Alapítvánnyal is együttműködnek majd, hogy a családról, a szülők felelősségéről is beszéljenek a produkció kapcsán.
Az alkotók beszélgettek, interjúkat készítettek szülőkkel, pedagógusokkal és olyan fiatalokkal, akik részt vettek, illetve részt vesznek Budapest tinédzserekre szakosodott éjszakai életében. A darab szereplőinek különböző történetei, hazugságai, otthonról való kimaradásaik törvényszerűsége, a szexualitás felfedezésének kalandjai kavarognak a történetben. Mint Vidovszky György elmondta, az előadás nem egy történetet dolgoz fel, hanem különböző, a hallott történetekből összeállított epizódokból áll, pillanatképeket mutat be, sorsokat, helyzeteket láthat a néző. Tasnádi István hangsúlyozta, hogy a munka során kiderült, valamennyire mindenki érintett a témában. Mint mondta, megdöbbentő volt számára, hogy mindenki tudja mi történik, de senki nem csinál semmit.
Varga Anikó Anya és Császár Réka Timi szerepében
"Lehet-e ebből előadást írni, anélkül, hogy didaktikusak lennénk, anélkül, hogy moralizálnánk" - tette fel a kérdést, hozzáfűzve: az általa írt darab csupán vékony szeletét mutatja be a témának, sűrített formában.
Az előadásban a Bárka színészei, Varga Anikó és Dévai Balázs mellett Herman Flóra, Dér Zsolt, Császár Réka, Balla Richárd, Sipos Viktória, Koloszár András, Könczei Anna, Juhász Lajos, Vitányi-Juhász István és Ivánovics Beatrix játszik. A bemutatót követően december 4-én, 13-án és 22-én is látható a darab a Bárka Színházban.
Varga Zsófia, a Hajónapló Műhely tagjának próbanaplója - NEM KELL MÁS…
A kialvatlan tekintetekből és az elkapott félmondatokból következtetek: tegnap este csapatépítőleg kocsmázott a társaság. Amíg mindenki besétál, eltelik vagy negyed óra. Gyuri megpróbálja összerántani a társaságot: „Srácok, a tegnap esti bulinak vége! Mindenkinek megvan a helye? Akkor menjünk!”. „Hol is vagyunk?”- kérdezi valaki bizonytalanul. „Az biztos, hogy nem ott, ahol a pizzás fiú tésztát gyúr…”- kapja meg a pontos választ.
Lassan mindenki megtalálja a helyét, elindul a jelenet, én pedig csak ámulok, mi minden épült fel egy hét alatt. Hosszú utat járunk be ma: a mindent betöltő, önfeledt extázis állapotától a teljes nihilig, a totális fölöslegességig - a várva várt buli éjszakájától a kiábrándult ébredésig és a mindig újra kezdődő, végtelen várakozásig.
Dér Zsolt Soma szerepében
A darab egyik kulcsjelenetét próbáljuk, azt az estét, amikor véget ér a hosszú napok óta tartó visszaszámlálás és a fiatalok megérkeznek a Helyre, belépnek az éjszaka világába. Ezen az estén kell élni, ma kell mindennek megtörténnie, ami aztán erőt ad, hogy elviseljék a következő hetet. Eleinte csak józanul-szégyenlősen topogó gyerekeket látunk a táncparketten, de fokozatosan hullanak a gátlások. Távolodunk a realitástól, s lassan a szubjektivitásé és az érzékeké lesz a főszerep. „Nem kell más, csak táncolni”- skandálják a révületben lebegő tömegben, mintegy saját maguk meggyőzésére is, miközben egyre inkább csúszik ki a talaj a lábuk alól. Azt gondolják, a markukban az egész világ – valójában csak kiszolgáltatott marionett-bábuk, akik úgy ránganak, ahogy a zene dobálja a tagjaikat, arra mennek, amerre a színes reflektorok terelik őket, és azt veszi magukhoz, amit a Helyen adnak nekik. Legyen az pia, piába kevert drog vagy épp fizetség a pulton táncolásért. Itt egyvalaki irányít: a Hely tulajdonosa, aki ott használja ki a gyerekeket, ahol csak alkalma nyílik rá. Eltorzult szülő-karakter: látszólag figyelmes, törődő és védelmező, megtestesíti mindazt, amire a gyerekeknek égető szüksége lenne, miközben a védelmezés gesztusával kizárólagos jogot formál magának a lányok fogdosására. De legalább figyel rájuk.
„Én kitalálok tíz százalékot, de a kilencvenet ti kell, hogy mellérakjátok.”- mondja Gyevi-Bíró Eszter a koreográfiáról. Ő csak irányokat mutat, utakat, amiken aztán mindenkinek egyénileg kell elindulnia. A kreativitásnak pedig felszabadító ereje van, a sok saját világ egymás mellett nem kioltja, hanem erősíti egymást. Bár egységes koreográfiára táncol a tömeg, mégis egy-egy gyerekre figyelünk, egy-egy életre és egy-egy tragédiára.
Forrás: MTI, Bárka Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.