Ókovács: Igyekszem megúszni skizofrénia nélkül

Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa a Magyar Narancsnak többek között kinevezéséről és a Dohnányi-ügyről nyilatkozott.

“Az ön kormánybiztosi kinevezésének roppant fura előzményei voltak. Lezajlott egy szabályos pályázat, eredményt hirdettek, az illetékes miniszter kinevezte az operaház új vezetőjét, aztán pár óra múlva visszavonták a kinevezést, megfosztva Réthelyit jogkörétől. Indoklást azóta sem kaptunk. Az ezek után kinevezett kormánybiztos lehet más, mint politikai komisszár?” – kérdezte Ókovács Szilvesztert a Magyar Narancs. A kormánybiztos ennek kapcsán elmondta, kétségkívül láttunk már ennél simább kinevezéseket. “Más kérdés, hogy a miniszter választottját is lekomisszároznák mára, efelől semmi kétségem. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta, én a Duna Televíziót vezettem, épp Kanadában voltam, mit sem sejtettem. A mögöttesét ennyi idő után fölösleges is feszegetni, két egyforma verziót amúgy sem hallottam még arról, mi történt. A főigazgató pályázat nélküli kinevezését jogszabályok nem teszik lehetővé, de örülök, hogy kormánybiztosként és nem megbízott igazgatóként tevékenykedem, mert így pluszeszközök vannak a kezemben. Ráadásul a kormánybiztos "műfaja" érzékelteti azt az átmeneti állapotot, amely a háznak, mint egy falat kenyér, úgy kell: ha már krízishelyzetbe jutott, abból ki tudjon lábalni. A problémák valójában az utóbbi hónapoknál sokkalta régebbre nyúlnak vissza. Szinetár Miklós - akinek második ciklusa alatt, 2001 és 2005 közt már dolgoztam itt - mondása, hogy az operaház az egyetlen hely Magyarországon, ahol megmaradt a népköztársaság. Itt még hetvenes-nyolcvanas évekbeli struktúrák merevedtek meg, illetve épülnek le, csak hihetetlen lassúsággal. A létszám 1100 fölött volt tíz éve, most 814 státuszon vannak 860-an. Még bőven van mit tenni” – nyilatkozta Ókovács.

Christoph von Dohnányi ügyével kapcsolatban a Magyar Narancs újságírója felidézte, Győriványi Ráth György szerint azért nem érvényes Dohnányi szerződése, mert az előzetes megállapodás hiányzott hozzá a Filharmóniai Társaság Zenekara és az operaház közt. “Érdekes, amit a volt fő-zeneigazgató úr e tekintetben mond, mert egykori vezetőtársa, Horváth Ádám ugyanakkor benyújtotta kárigényét (ő lett volna az elmaradt Brahms-gyászmise egyik szólistája), tehát úgy tűnik, a másik oldalról nézve a lépésem indokolt. A szerződés természetesen nem Győriványi úr lakására érkezett, rejtély, miért nyilvánított véleményt, hisz egyszerűen nem tudhatta, mi a helyzet. Mivel ráadásul operaházi bérletről van szó - mi fizetjük a karmestert is -, nem értem, mitől ne állna fenn a jogviszony, a koncertek pedig le is mentek. Az, hogy nem tudtunk megállapodni a zenekarral - különben ma is jönnek, nagyon konstruktívak, percek kérdése az egyezség -, épp azért volt, mert oly mértékben tervezte túl az előző vezetés a társaság koncertsorozatát, hogy az Opera költségvetése nem bírja, miközben nincs pénz még fontosabb dolgokat kifizetni. Természetesen véleményszabadság van, amely a károkozásnál korlátos. Dohnányi úr esetében is arról van csak szó, hogy a közpénzekre szeretnék vigyázni” – fejti ki Ókovács.

Arról, hogy miért nem fejezte ki, hogy nem ért egyet Dörner György kinevezésével, elmondta: “Mi nem a perre megyünk. Tettünk inkább egy ajánlatot Dohnányi úrnak, meghívtuk újra dirigálni. Az lenne a legnagyszerűbb, ha elfogadná, és eljönne. Ha mi ketten, ön és én zavartalanul beszélgethetünk Budapesten, Dohnányi úr is nyugodtan dirigálhatna. És miért kéne nekem bármilyen proklamációval előállnom, miért kéne elhatárolódnom bárkitől, akivel nem vagyok egy platformon? Klubcsapatok botrányainak ügyében sem szólok”.

A megjegyzésre, miszerint az Opera egy színház azt felelte: “Igen, valamint mindannyian emberek vagyunk. Az operaházat politikai árkokba bevinni mégsem szeretném” – szögezte le Ókovács Szilveszter.

A felvetésre, miszerint ez nem politikai kérdés, hanem erkölcsi evidencia a kormánybiztos visszakérdezett: “Ha evidencia, akkor nekem miért kéne hangsúlyoznom? Hamburgból azt hallom a minap, hogy a magyar operaházban a zsidó művészeket nem engedik fellépni. Elképesztő vád, és önjárni kezdett. Nekem természetesen eszembe sem jut, hogy bárki származását, világnézetét számon tartsam. (…) Magánvéleményem akkor lesz, amikor nem leszek állami tisztségviselő. Akkor persze senkit sem fog érdekelni, de így van ez. Igyekszem megúszni skizofrénia nélkül, és vigyázni akarok az operaházra” – közölte Ókovács.

Az interjú a Magyar Narancs nyomtatott számában olvasható.