Elkezdődtek a Makrancos Kata próbái a Vígben

Elkezdődtek a próbák a Vígben: parádés szereposztással, bravúros új fordítással készül az új Shakespeare-bemutató, Gothár Péter rendezésében.

Makrancos = Nyakas, makacs, vasfejű, durcás

Börcsök Enikő és Gothár Péter

Így ajánlják az előadást:

A bravúros vígjáték főhőse az éles nyelvű, nyers modorú Kata, aki mindenkit elmar maga mellől, így nem sok reménye van a házasságra. Ám mégis akad egy elszánt férfi, Petruchio, aki vállalkozik Kata megszelídítésere... De vajon hogyan lehet megszelídíteni egy makacs, kezelhetetlen, öntörvényű nőt, aki hallani sem akar a férfiról?
Shakespeare remekművének szellemessége, játékos virtuozitása új életre kel Varró Dániel költő új fordításában.

Alkotók a készülő produkcióról:

Múltidéző - Ignotus Shakespeare játszás című cikke a Nyugatból:

Vissza kell térnem arra, amit a minap írtam: Shakespeare elsősorban színpad számára író színész-író volt, s jól csak az adhatja, akiben megvan a színház bátorsága. Reidnhardtékban megvan; kitűnően fogják fel Shakespeare-t; nagyrészt sikerül is a felfogásuk szerint megjátszaniuk, s nem is ezzel a felfogásukkal, hanem azzal az igazi németessel, mely még ha bukfencet vet, sem tud a düntzereitól megszabadulni, vagyis a hittől, hogy a költő arra való, hogy magyarázzák, a költői munka szépségei arra valók, hogy kiemeltessenek s hogy általában élet, játék, művészet mind nem egyéb, mint alkalom vagy tanulásra, vagy tanításra - ezzel a mindent kidolgozó és mindent aláhúzó Wink mit dem Zaunpfahl-os igyekvésükkel - bármily frissek és merészek különben - mégis egy kissé tenyeres-talpassá, nehézkessé és fárasztóvá teszik Shakespeare-t. Igaz, része van ebben a roppant változásnak is, melyen a színpad Shakespeare óta átment. Nincs az a forgószínpad, mely jelenések váltakozásában megközelíthetné a gyorsaságot, amivel a Shakespeare színpadán lehetett kicserélni a szín helyét megnevező táblát vagy cédulát, s a Shakespeare jelenetezése azért lehetett szaggatott, mert jelenetei gyors egymásra való következéssel, szinte kinematogramosan összefolyhattak egy folyamatos egésszé.

Nagy Ervin, Lengyel Tamás, Mészáros Máté és Gothár Péter a próbán

A mai színpad, még a gyorsabb forgószínpad is, ezt az összefolyó folyamatot szakítja meg minduntalan - az álló színpad Shakespeare-je pedig, különösen ha (mint Reinhardték teszik a Velencei kalmár felesleges megzenésítésével) még túl is tömik rajta a darabot, úgy agyonfárasztja az embert, mint egy menetjegykéréssel és vámvizsgálattal megszakított nászutazás. Viszont abban Reinhardtnak van igaza, hogy afféle mégoly ügyes és a cselekményt mégúgy kímélő jelenet-összevonások, aminőket a Shakespeare-rendezők közül kivált a mi Hevesi Sándorunk követel, mégis elevenébe vágnak a darabnak; megfosztják a váltakozás ritmusától, mely az idegremegés elevenségével tart benne életet. Így és ilyesmik miatt marad a manapi Shakespeare-játék feladata megoldatlan még Reinhardték, még az ő szerencsés Was ihr wollt előadásuk után is (melyet itt Budapesten forgószínpad híján igen okosan, be sem mutattak) - annál kevésbé, mert hiszen az a muzsikaszó mellett való kergetődzés, mellyel ezt a darabot szinte teljesen egybe sikerül fogniuk, csak ilyen farsangi vidámságú darabhoz való s már A velencei kalmárnál sem válik be. A színházi és irodalmi emberek ritka egyetértésű megrökönyödése fogadta annak idején azt a tételemet, hogy minden egyébfajta - még oly jó, tökéletes és mai felfogású - játék, rendezés és színpad, mint aminő az arra való költő előtt költés közben lebeghetett, meghamisítja a darabot és bágyasztja hatását. Nos: a legnagyobb tapasztalás után is, mely a mai embernek színház felől adatott, a Reinhardték próbálkozásai után is vissza kell térnem tételemhez, s én meg merném egyszer próbálni (ajánlom ezt a próbát Beöthy Lászlónak, aki tud merni) - meg merném próbálni, teszem szűk körben, meghívott közönség előtt, csak a próba kedvéért, hogy Shakespeare-t egészen úgy adjam, ahogy az ő idejében adhatták, díszlet, kiállítás, történeti és technikai kendőzés nélkül. Lehet, hogy ez a próba sem válnék be, mert viszont a mai néző nem ugyanolyan színpadi nevelésű, mint a Shakespeare korabeli volt. Ám ez a balsiker akkor körülbelül azt bizonyítaná, hogy vannak feladatok, melyek egyáltalában megoldhatatlanok, s ilyenek kivált az idő messzeségétől felvetettek, mely kikezdi az örökkévaló értékeket is. Hogy midőn nem évszázadokról, hanem évtizedekről vagy csak évekről van szó, a tételem nem erőszakos, arra már van próbám s éppen a Reinhardtéké, kik a mai minden hájjal megkent s minden iskolán végignevelődött intellektuális közönséget gyönyörűen meg tudják nyergelni, s akárcsak a karzatot vinni maguk után árkon-bokron keresztül, mikor a jó öreg L'Arronge-ot, sőt Nestroyt úgy adják, oly meghitten komázó s a színpadról leenyelgő módon, ahogy ezek idejében szokás volt s amely színjátszó mód számára e kedves emberek az ő kedves darabjaikat írták.

Réti Adrienn és Dengyel Iván

William Shakespeare

Makrancos Kata

Bemutató: 2012. január 8-án a Vígszínházban

fordítja: VARRÓ DÁNIEL

Baptista Minola, gazdag padovai polgár  DENGYEL IVÁN

Katalin, a „makrancos”, Baptista nagyobbik lánya  BÖRCSÖK ENIKŐ

Bianca, Baptista kisebbik lánya  RÉTI ADRIENN

Petruchio, veronai nemes, Katalin kérője  NAGY ERVIN M.V.

Grumio, Petruchio személyi szolgája GYURISKA JÁNOS

Gremio, gazdag öregember, Bianca kérője  LUKÁCS SÁNDOR

Hortensio, átöltözve Litio, Petruchio barátja, Bianca kérője  FESZTBAUM BÉLA

Lucentio, átöltözve Cambio, pisai nemes, Bianca kérője RÉTFALVI TAMÁS E. H.

Tranio, átöltözve Lucentio, Bianca kérője  MÉSZÁROS MÁTÉ

Biondello, Lucentio szolgája  LENGYEL TAMÁS

Vincentio, gazdag pisai polgár, Lucentio apja HARKÁNYI ENDRE

Kereskedő, átöltözve Vincentio, mantovai ember CSŐRE GÁBOR

Özvegy, szép fiatal nő HULLAN ZSUZSA

Curtis, Petruchio gondnoka MOLNÁR ÁRON

Nátán, Fülöp, Ottó, József, Gertrúd, Miklós, Péter (Petruchio szolgái) HULLAN ZSUZSA

CSŐRE GÁBOR

ÁGOSTON PÉTER E.H., HEKLER MELINDA E. H., NAGY DÁNIEL VIKTOR E.H., SZABÓ IRÉN E. H.

VISZT ATTILA

Jelmez: BUJDOSÓ NÓRA

Dramaturg: MORCSÁNYI GÉZA

Szcenika: KRISZTIÁNI ISTVÁN

Világítástervező: PETŐ JÓZSEF

Súgó: GÁL TÜNDE

Ügyelő: KUTI LÁSZLÓ, WIESMEYER ERIK

A rendező munkatársa: PINTÉR BEÁTA 

Díszlettervező és Rendező: GOTHÁR PÉTER

Forrás: Vígszínház, Fotók: Fotók: Szkárossy Zsuzsa