A szerelem önmagában nem bűn - Átváltozások Kecskeméten

December 9-én mutatja be a Kecskeméti Katona József Színház Thomas Middleton – William Rowley: Átváltozások című reneszánsz szerelmi történetét Hamvai Kornél fordításában. Az előadást Rusznyák Gábor rendezte, aki többek közt arról mesél, mi ragadta meg a darabban.

A történetről:

A jegyessége révén szerelmétől elválasztott Beatrice-Joanna gyilkosságra szánja el magát, mely titkos érdekek és érzelmek egész sorát hozza mozgásba, erkölcsi romlásba, prostitúcióba, végül öngyilkosságba taszítva őt. Intrikák, szerep- és személycserék, véletlenek képezik azt a külső koordinátarendszert, melyben Beatrice alacsonyrendű, élveteg lénnyé való átalakulása lezajlik. (Berecz Zsuzsa, Ellenfény)

Nóra Beatrix és Orth Péter Alsemero szerepében

A darabról:

Az Átváltozások egyike a legjobbakként emlegetett angol reneszánsz színdaraboknak. 1622. május 7-én Sir Henry Herbert mutatta be először, nagy sikert aratott vele. Azt a kérdést vizsgálja, mivé képes átváltoztatni az embert a szerelem? "Hatására szolgává válik az úr, és úrrá a szolga; megszűnik az erény és helyét a mindenre elszánt akarás veszi át; vakká tesz bárkit, aki elég bolond a bűvkörébe kerülni. Szereplőink pedig elég bolondok ehhez. Egyesek képesek álruhát öltve befurakodni az őrültekházába, hogy megszerezzék egy asszony szerelmét – egy asszonyét, akit féltékeny férje bezárva tart. Mások szabadulnának jegyesüktől, mert valaki másra vágynak. Akad pedig olyan is, aki bármit, tényleg bármit megtenne a szeretett nőért" - fogalmaznak az alkotók. "A szerelem persze önmagában nem bűn. Az átváltozás azonban, amely vele jár, bűncselekmények sorozatához vezethet. Néhányan valóban maskarába bújnak; néhányuk valódi arcát álarc fedi: a szerelem nevében eltakarják tetteiket. A komikum és a tragikum határán egyensúlyoz a két szálon futó történet. Sokat nevetünk a „bolondok” próbálkozásain, vagy kétségbeesetten figyelhetjük az ármánykodást, az érzelmi viharokat, és a szerelem nevében elkövetett gyilkosságot" - szól az előadás ajánlója, ami az alkotók szerint mit sem vesztett szépségéből, jelentőségéből; mondanivalója ma is érvényes, hiszen a szerelem minden korban és helyen képes átváltoztatni az embert.

A rendező szavaival - Rusznyák Gábor mesél: 

- Ez a 17. századi színmű talán kevéssé ismert. Mitől érdekes egy rendező számára napjainkban?
Rusznyák Gábor: Valóban kevésbé ismert. Én sem ismertem, illetve csak tudtam róla, hogy van egy ilyen darab. A színház ajánlotta, s rögtön megtetszett. Egyrészt van egy repertoárszűkülés, pontosabban szűkösség: ugyanazok a darabok forognak körbe-körbe, s folyton Shakespeare-rel, Molière-rel és ehhez hasonló nevekkel van lefedve az ún. „klasszikus színmű” kategória. Ez a darab költői, darabírói színvonalban talán elmarad Shakespeare-től, de mint előadás-alapanyag izgalmas és gazdag. Ugyanúgy a reneszánsz dráma tipikus elemeivel találkozunk: szerelem, vér, ármánykodás. Itt is két párhuzamos cselekményszál fut – az egyik egy szerelmespár története, a másik pedig a bolondok házában játszódik –, amelyek végül összefonódnak - mondta Rusznyák Gábor rendező.

Szikszai Rémusz Melchor és Trokán Nóra Beatrix szerepében

- Már akkor is volt bolondok háza?
Rusznyák Gábor: Persze, hiszen örültek mindig is voltak. Shakespeare és Middleton is mindig a saját koráról írt. Egyébként az első néhány intézmény, mint „bolondok háza” a XVII-XVIII. században született, Londonban, Bedlanban, Párizsban és Péterváron is működött. Ezek az intézmények kizárólag a társadalom védelmét biztosították. Az volt a kívánalom, hogy a gazdagokat kíméljék meg a szegények, a rokkantak, a súlyos betegek látványától.
- S az előadás is megmarad ennél a kornál?
Rusznyák Gábor: Nem, egy kicsit közelebb hoztuk, körülbelül az 1910-es, 1920-as évekbe helyeztük át, de az idő, a korszak nem annyira fontos ebben az előadásban, mint a helyszín. Olyan közeget kerestünk, amelyben a történetnek mind a két szála megjelenhet, és valahogy Lipótmező jutott eszünkbe, ahol egy klasszikus épület adott helyet egy elmegyógyintézetnek, amelyet aztán bezártak. A nézők a színpadképben egy csarnokot látnak, egy közösségi teret, ahol találkozhatnak a történet szereplői.

Réczei Tamás Tomas és Aradi Imre Pedro szerepében

- Az Átváltozások fő mozgatórugója a szerelem. Milyen megjelenési formáit mutatja be ennek az érzelemnek a darab?
Rusznyák Gábor: Az előadás – amelynek szövege némiképp eltér az eredeti darabtól – a bennünk és körülöttünk lévő őrületről szól. A vágyról, a vágyakozásról, a sóvárgásról, a test csillapíthatatlan éhségéről, a falánkságáról és ennek következményeiről. Minden szereplőben – mint ahogyan minden emberben – van valamilyen vágy. A magány feloldásának vágya, élni vágyás, szeretni vágyás, szeretve-lenni vágyás. Emellett ez egy kicsit militáns közeg, valahol az első világháború előestéjén, ahol katonákat látunk békeidőben, telve szexuális vágyakkal. A bolondokházában pedig a végállapotokkal találkozunk, következményekkel, az „út” végével.
- A zene milyen szerepet kap az előadásban?
Rusznyák Gábor: A zene fontos, nekem különösen. A zene az érzelmek kifejezésének eszköze, olyan dolgoké, amelyeket szavakkal, mozgással nem tudunk, nem akarunk kifejezni. Néha belső gondolatokat, hangokat hallunk. S nem utolsó sorban, az előadásbeli betegek a terápiás kezelés részeként Schubertet énekelnek – tette hozzá Rusznyák Gábor.

Hajdú Melinda Teresa és Szokolai Péter Gabriel szerepében

- A párhuzamosság hogyan jelenik meg az előadásban?
Rusznyák Gábor: Ez volt az egyik elem, ami engem nagyon megragadott ebben a történetben. Engem is – ahogy minden színházcsinálót – érdekel, hogyan lehet tágítani, feszegetni a határait annak a kisrealista színházi nyelvnek, amin a magyar közönség szocializálódott. A színház nem csak mulattatás, sőt, elsősorban emberek közötti történés, ahol a történés minősége a lényeges. Jól lehet lakatni az embereket hamburgerrel is és egy 12 órát fővő, igazi húslevessel is. Ebben az előadásban bolondok egy műsorszámmal készülődnek a herceg lányának esküvőjére, s az írói szándék szerint a darab végén kapcsolódik eggyé a két történet. Nálunk ez az összemosódás az egész előadás alatt tartó folyamat.
- A Szentivánéji álom után ez a második rendezése Kecskeméten. Milyen a kecskeméti társulattal dolgozni?
Rusznyák Gábor: Az előző kecskeméti rendezésemhez képest sok olyan színész is van az Átváltozások szereplőgárdájában, akivel most találkoztam először. Ez így jó. Nekem is és a társulatnak is. Ha ez egy hosszabb távú közös munka – és úgy tűnik az –, akkor az a jó, ha én is megismerek mindenkit, s a társulatnak is van módja megismerni engem. Természetesen könnyebben dolgozom együtt olyanokkal, akikkel az ismerkedés fázisán már túl vagyunk, és eldőlt, hogy tudunk együtt dolgozni vagy sem. Ez egy vidéki színház, ahol mindenféle darabot játszanak, így a színészek mindenféle ízléssel találkoznak – olyanokkal is, amelyek tőlem távol állnak, de az is előfordulhat, hogy a színészektől áll távolabb az, amit én keresgélek. Itt Kecskeméten a színészek nyitottak, s úgy tűnik, nem csupán kiszolgáltatottságból, hanem ez valódi kíváncsiság a részükről. Nekem másra igazából nincs szükségem.

Decsi Edit Isabella és Kiss Zoltán Antonio szerepében

Thomas Middleton – William Rowley

Átváltozások

Fordította: Hamvai Kornél

reneszánsz szerelmi történet

Alsemero............................................................................................... Orth Péter

Guillermo........................................................................................... Ferencz Bálint

Tomas..................................................................................................Réczei Tamás

Gabriel............................................................................................... Szokolai Péter

Beatrix...................................................................................................Trokán Nóra

Teresa................................................................................................ Hajdú Melinda

Melchor............................................................................................ Szikszai Rémusz

Vermandero....................................................................................Körtvélyessy Zsolt

Isabella...............................................................................................Decsi Edit e.h.

Alibius...................................................................................................Sirkó László

Lollio..................................................................................................Hegedűs Zoltán

Antonio....................................................................................................Kiss Zoltán

Pedro........................................................................................................Aradi Imre

A vak zongorista...................................................................................Látó Richárd

Továbbá: Puskás Gyula, Fejes Szandra, Kristóf István, Sirkó Anna, Patyi Szilvia,

                 Kertész Kata, Jablonkay Mária,Török Tünde, Goda Szilvia, Szabados Barna, Vári János

 Közreműködnek: Basa István és Kovács Mihály

                                     Díszlettervező: Khell Zsolt                                      

Jelmeztervező: Szlávik Juli

                                                          Koreográfus: Gemza Péter                                                       

Súgó: Ba Éva

Rendezőasszisztens: Vári János

Rendező: Rusznyák Gábor

Bemutató: 2011. december 9-én, pénteken este 7 órakor a Nagyszínházban

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház, Színház.hu