A Konzervnyitó Akciócsoport szervezésében, interaktív zenés beszélgetésre kerül sor a Marczibányi Téri Művelődési Központban Több mint jazz… címmel, melynek vendége Mácsai Pál lesz.
„Minden azon múlik, hogy a művész hajlandó-e azonosulni az eljátszandó figurával, vagy csak külsőségekkel operál. Magyarul: hajlandó-e megmutatni önmagát belülről, azt a személyiséget, aki csakis ő.” (Mácsai Pál – Művész-Világ, Körmendi Zsuzsa interjúja, 2005. augusztus 9.)
Az akciócsoportról:
Konzervnyitó Akciócsoport egy rendhagyó művészi közösség. Tagjai: ÁVÉD JÁNOS - szaxofon; BACSÓ KRISTÓF - szaxofon; BARCZA HORVÁTH JÓZSEF - nagybőgő; DÉS ANDRÁS - ütőhangszerek; LUKÁCS MIKLÓS - cimbalom; SZABÓ DÁNIEL - zongora. A csoport havi rendszerességgel szervez koncertsorozatot, ahol alkalmanként más-más témát jár körül. A témák az esetek többségében nem zenéhez kapcsolódóak, kiválasztásuk elsődleges szempontja, hogy inspirálóak legyenek. A tagok egyik fő célja, hogy újabb és újabb kihívások elé állítsák magukat, és hónapról hónapra új darabokkal rukkoljanak elő az adott témával kapcsolatban.
Az estről:
A zenészek mellett az est másik főszereplője egy, az adott témában kompetens vendég. Az est egyik fő mozgatórugója pedig az interaktivitás, hiszen nemcsak a meghívók kérdezik a meghívottat, hanem a vendég is hozzászól a koncerthez, és természetesen a közönség aktivitására is számít a csoport. Reményeik szerint koncertsorozatunk igazi közösségteremtő erővel bír, ahol párbeszéd alakul ki zene és társművészetek, hozzáértők és laikusok, előadók és közönség között.
Néhány szó Mácsai Pállal:
Intellektuális színésznek mondják. Annak tartja magát?
- Nem igazán. Szívem szerint az lenne a jó, ha nem férnék bele semmiféle skatulyába. Sőt, igazából azt szeretném, ha nem ilyen kép alakult volna ki rólam.
- Miért? Hiszen már az alkata is ezt sugallja. Ráadásul olyan szerepeket játszott, mint Shakespeare Rómeója, Moliere Sylvestere a Scapin furfangjaiból, vagy Dürrenmatt János királyából Pembroke. Ezek már régebbi alakítások. Harmadéves főiskolásként alakította Rómeót, s ezt tartják a nagy kiugrásának. A másik kettőre pedig az önmagával rendszerint elégedetlen művész is viszonylag szívesen emlékezik. Az újabbak közül például Salieri, Cipolla aratott osztatlan elismerést a Madách Színházban, ahol egyre több zenés darab kerül műsorra.
- Készült egy felmérés arról, hogy a Madáchot látogató közönségből hányan ülnek be drámára vagy tragédiára, amelyekben általában én is játszom. Arányuk egy-két százalék, s én örülök, hogy ezek a nézők rám is kíváncsiak. Ami pedig a közönség könnyed szórakozási igényét illeti, nekem nincs műfaji sznobizmusom, csak minőségi, s ebbe beleértem a saját előadásaimat is. Szerencsés vagyok, mert játszhatom, s a szerepekkel kapcsolatosan nem kell kompromisszumokat kötnöm. Ezért hálás vagyok. Sok kitünő feladatot köszönhetek a Madáchnak, s jól megvagyok az intézmény Janus arcúságával is mindaddig, amíg én a saját arcomat viselhetem. (...)
- A színházak ebben az anyagiassá vált világban egyre nagyobb súlyt kénytelenek fektetni a közönségcsalogatásra, a minél nagyobb bevételre, s ez bizony meghatározza a repertoárt is.
- Az ördög a részletekben lakik. Vagyis szerintem minden műfajra vevő a néző, ha jó az előadás. A drámairodalom sokkal tágabb, mint amennyit merítünk belőle. Azt hiszem, kissé mereven gondolkodnak a teátrumok vezetői. (...)
- Mióta a kulturáról egyértelműen bebizonyosodott, hogy akár tetszik, akár nem, bizony keményen áru, mintha egyre inkább felszínesség jellemezné a színházakat.
- A színházak - ha néha nem is látszik - kűzdenek ez ellen. Amiről beszél, az a televíziókban érhető tetten, néha egészen perverz formában is. A színház egy sajátos lelki jelenség jegyében jött létre évezredekkel ezelőtt, és a jelenséget átvette tőle a film is. Ez a katarzis. Ha vége a történetnek, a néző ezt a csak itt átélhető lelkiállapotot érzi, ami egyfajta beteljesedés, kielégülés. Nos, az egyik kereskedelmi csatorna rendszeresen levágja a filmek végét, hogy néhány reklámmásodperchez jusson. Magyarán: eladja a néző katarzisát. Undorító. Aki kitalálta, az tolvaj, és ennek megfelelően büntetést érdemel. Ez az igazi züllés, s nem az, ha egy színház kétségbeesésében túl sok vígjátékot tűz műsorára. (Folytatás a Művész világban.)
Időpont: DECEMBER 10. SZOMBAT, 20.00
Vendég: Mácsai Pál, téma: Állj s felelj: ki vagy?
Belépő: 1500 Ft
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.