Győriványi-Ráth György az Operaház volt zeneigazgatója a Magyar Narancsban írt az Operaházzal kapcsolatos eseményekről és Ókovács Szilveszterrel való kapcsolatáról.
"Ókovács Szilvesztert azután ismertem meg, hogy megnyertem az operaház fő-zeneigazgatói pályázatát 2001-ben. Megbízható embert kerestem, akire rábízhatom az operaház legkényesebb feladatát: a műhelyek felügyeletét. Egy nagyon régi barátom ajánlotta a figyelmembe őt, és bár a lakásomon bemutatott prezentációja nem különösebben tetszett, felvettem - tekintettel arra, hogy a feladat nem igényelt szakirányú képzettséget, megbízhatóságát pedig azzal is bizonyítottnak láttam, hogy arra hivatkozott, ő írja Orbán Viktor szövegeit. Sajnos az elvárásoknak nemigen felelt meg. Csodálkoztam is, hogy eltávolításunk után közvetlen munkatársaimból csak ő maradhatott a helyén. Valószínűleg az új vezérkarnak is jól jött az akkori ellenzék - briliáns beszédeiről híres - vezérének írója. Máig őrzöm egyik nagyszerű írását, amelyben azt fejtegeti, milyen hasznos is lenne az operaháznak, ha ő néhány százezres közpénzi ráfordítással kiutazhatna Japánba, hogy onnan tudósíthasson a színházturnéjának nagy sikeréről, amelyet a korábbi vezetés (amelynek velem együtt ő is részese volt) bírált. Ez prezentálja aközpénzek hatékony felhasználásával kapcsolatos "igen sajátos" felfogását" - fejti ki írásában Győriványi-Ráth György.
Ókovács Szilveszterrel való kapcsolatának kezdetéről azt is megjegyzi, az előzmények ellenére nagy várakozással néztek a kormánybiztosi érkezése elé, hiszen az operaháznak éppen a koncentrált politikai odafigyelés és konszenzus hiányzott. "Sokszor nyilatkoztam már, mennyire fontos lenne, hogy a fenntartó egyszer és mindenkorra eldöntse: hány előadást, mennyi állami szubvenció mellett, hány állandó alkalmazottal vár el a mindenkori igazgatótól. Fontos volt, hogy "kovács hozta magával a korábban zárolt, illetve elvett pénzek nagy részét, és a reményt, hogy a miniszterelnök személyesen áll mögötte. (Ilyen kritikus helyzetben olyan apróságokkal nem törődött senki, hogy a kinevezés nem éppen jogszerűen zajlott, hiszen a Nemzeti Erőforrás Minisztérium alá tartozó intézmény élére a 2010/XLIII. törvény 31. paragrafusa alapján nem lehetne kinevezni kormánybiztost, sőt: az előadó-művészeti törvény szerint a miniszternek a sikertelen pályázat lezárása után 30 nappal újabb pályázatot kellett volna kiírni.) Mára azonban a remények szertefoszlani látszanak. Pont a fent említett fenntartói döntések nem születnek meg, ezzel szemben 2012-ben minden eddiginél nagyobb elvonások sújtják majd az operaházat és a magyar kultúrát. Az Erkel Színházat is épp ebben az elkeserítő pillanatban kell bevonni a forgalomba" - fogalmaz Győriványi-Ráth György, aki szerint nonszensz a gondolat, hogy úgy lesz olcsóbb az üzemeltetés, ha egy vagy több héten keresztül mindennap ugyanazt a darabot játsszák.
"Naponta ugyanazt az operát végigénekelni, végigjátszani, kórusnak, zenekarnak, énekeseknek?! Ilyen a világon sehol nincsen, és nem is lehet. De a legaggasztóbb a hírnevünk eljátszása, amely nem attól kerül veszélybe, hogy én bírálni merészelem a kormánybiztos munkáját. Szinte valamennyi nemzetközi művészügynökség megtapasztalhatta, hogy az operaház visszamondja a művészeikkel kötött egyezségeket" - jelenti ki a volt zeneigazgató.
Teljes írását a Magyar Narancs nyomtatott számában olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.