Már csak egyet kell aludi és Kaposváron ősbemutatóra kerül sor. A KÉZ című bítzenés darab kapcsán újabb próbanaplója már sokat sejtet a darab történetéből. Werkvideót is csatoltunk hozzá.
Próbanapló:
Egy szia. Egy sziában minden benne van, az is, hogy: „hol voltál eddig? Rád vártam egész életemben, matekórán, és a reggeli tea közben is”, az is benne van, hogy: „gyere, menjünk, és smároljunk egyet”. Értsük jól. A lányokhoz és a fiúkhoz is van valahol egy szótár. Szia = „én is”. „Csak téged, aha”. Szia = „ja, nem, én a Koncz Zsuzsát”. Szia = „bocs, nekem mennem kell, és nem, ne gyere velem”. Az a baj, hogy néha nem tudni, melyik szia melyik.
Mert mindig van Az A Lány. Meg Az A Srác. Aki ott áll a szünetben az osztályterem-ajtó melletti radiátor előtt. És aztán elmegy mellettünk a mosdóba. Akkor maradunk, mert még vissza is fog jönni. Kivéve, ha lent lesz órája a kémiateremben. Milyen nap van? Szerda. Akkor az ötödik órája kémia (megszereztük az egyik osztálytársától az órarendet). Fenébe! Hiába, a szerelem is közlekedésrendészet, diszpó, egyeztetés, technika. Meg a jelenetváltás is. Az ügyelő,Székely Gyuri bácsi maga elé morog: „Most jön a telefonfülke, két szörnyű változás egymás után.” Ez némi fejtörést okoz a nézőtéren ülő rendező‒koreográfus‒díszlettervező‒segédrendező‒négyesnek. Majd megszületik a konszenzus, egymás jól értése: hogy a jelenet atmoszférája is megmaradjon, de ne kelljen öt perc alatt kétszer átdíszletezni. Most még nincs takarás a nagyszínpadon, és a végleges díszletnek csak néhány mozgó eleme került be, így látszanak a háttérben az egyébként láthatatlan erők, amint falat tolnak, csendben zongoratermet bontanak, padokat tűntetnek el a messzi sötétbe.
Göttinger Pál rendező a forgalomirányítás után a színészekre koncentrál ‒ az ő szótárukra, a szavak jelentésárnyalataira ‒, és azt magyarázza, hogy a két srác a sulifolyosón hogyan dumál a lányról, akinek nem ők kellenek, hanem mindig épp’ valaki Más. „Zoli maradjon nyugodt, de csak annyira, hogy felidegesítse a Csabit.” Egyikük se vegye át a másik tempóját, rezgéseit: a hatás a kontrasztból, a komplementerségből épül. Újra indul ugyanaz a jelenet, a két fiatal színész (Nagyhegyesi Zoltán és Fándly Csaba) most egész más levegőt teremt hangsúlyokból, szünetekből, tempóból, hangszínből.
Aztán lapozunk a szótárban, meg a szövegkönyvben:
Mert van Az A Lány. Meg Az A Srác. A ki mindig mást. És csak áll ott a folyosó másik végén.
És van Az A Lány. Meg Az A Srác. Akinek aztán a kezét. És akkor lassul az idő, és szuperközelire vált a kép. Az ujjbegyén a vonalak mély szakadékok lesznek, amibe beleugrunk, a bőre sima és meleg. És otthonszaga van. És aztán most nem kell szótár, mert nem kell szó se’.
Háy János - Lovasi András: A KÉZ / bítzenés szindarab
Dávid Nagyhegyesi Zoltán e.h.
Anya Varga Zsuzsa
Apa Szula László
Nagymama Tóth Eleonóra
Zenetanárnő Csapó Virág
Peti Béli Ádám e.h. (TEVA-ösztöndíjas)
Gábor Fándly Csaba
Laci Marofka Mátyás e.h.
Kristóf Dénes Viktor e.h.
Kriszta Lovas Rozi e.h.
Anna Czakó Julianna e.h.
Egyik csaj Czene Zsófia,
Másik csaj Grisnik Petra
Emese Tolnai Hella e.h.
Szobafőnök Gulácsi Tamás
Matektanár Némedi Árpád
Ápolónő Nyári Szilvia
Két "verőlegény" Mózes Balázs, Takács Géza
A Maradék:
Császári Gergely - akusztikus gitár, Drapos Gergő - basszusgitár, Mészáros Ádám - villanygitár,Gáspár Gergely - dob
Díszlet: Csík György Jelmez: Kovalcsik Anikó
Világítás: Memlaur Imre Zenei vezető: Drapos Gergő
Koreográfus: Katona Gábor Koreográfus-asszisztens: Bódis-Nagy Katinka
Súgó: Csordás Bernadett Ügyelő: Székely György
Vetítés: Kiss Ákos Segédrendező: Váradi Szabolcs
Rendező: Göttinger Pál
Bemutató: 2011. december 9.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.