A KÉZ 8. fejezet - Finálé

Ma este került sor A KÉZ című bítzenés musical ősbemutatójára Kaposváron. A próbafolyamatról készült napló utolsó darabját közöljük.

A finálé című próbanapló:

Finálé? És hogy mi lesz vége? „Azt, hogy mit szeretnék záró képnek, azt továbbra is titokban tartjuk az utolsó hétig, amíg a díszlet meg nem érkezik.” ‒ mondta a rendező. A vége meg? … Pont az lesz, hogy egy és két és há és négy. „Tudod, a szívvel úgy van az ember, hogy amíg dobog, csak addig fáj, …” Csak a boldogság, mi? Csak a vihar utáni tenger? Csak a napsugár, ahogy rajtunk jár? Meg még egy csomó felhőbárány is húzza egymást persze, nánánánáááááá, nánánánááááááá…

Most még az van, amikor mindent szabad, aztán majd jön a lefaragás, komponálás. Fináléjelenetek pörögnek lelki szemek előtt: naplemente, a gumiember az X-aktákban, száll egy pihe, pörög a levegőben. És színpadon? Zongora szól, kalap le, és sötét. Vagy: épp a fényesség. Vagy: bízva bízzál? Egy 75%-os siker azért már van. Ez elég a happy endhez? Majd meglátjuk. Addig is: kössük rá a jobbkéz-indításról: öt. Hat. Öt-hat-hét-nyolc. Jobb. Bal. Át. Lép. Még egyszer. Csak ezt. Hátul kereszt, elöl kereszt. Dup-la tempóban. Figyelj! És egy! Nemnemnem. Késleltetni kell a lábletételt. Kitámad, otthagy, kitámad, visszahúz. És kinn marad profilban a fej. Inkább csusszanás, nem súlypontemelkedés. Nem kell döngölni. Felsőtesttel inkább, mint combbal. Inkább izom, mint lendület. Bal letámaszt, kifordul, hátra, vissza, támaszt, fordul, bal letesz, jobbal vissza, zár és fordul, kereszt. Időben rakjuk le azt a bal lábat, mert különben nem tudunk kifordulni.

Hát valami ilyesmi lesz a vége. Tánc. Lépés. Ütem. Tempó. Koncentráció. Hogy a történetnek mi a vége? Ezt csak ott és akkor… Már csak ezért megéri, ember.