A Sydney Theatre Company Ványa bácsiját az év legjobb előadásának jelölte a Washington Post, miután az újság kritikusa az elmúlt időszakot hosszú idők óta a legerősebbnek nevezte.
A produkciót, melyben az Oscar-díjas Cate Blanchett, az Oscar-jelölt Jacki Weaver, valamint Richard Roxburgh és Hugo Weaving is szerepel három hétig élvezhette a washingtoni Eisenhower Színház közönsége is, augusztusban.
Az elismert amerikai kritikus, Peter Marks az orosz vidéki élet ezen portréját, a legjobb helyen: az éves, tizes toplistájában szerepelteti. "A darab hipnotikus erővel rendelkezik, képes a közönség klasszikusokról és átalakítani a remekművekről alkotott képét teljesen átformálni" - fogalmazott Marks, aki azt is hozzátette, hogy a Sydney Theatre Company egy kivételes évet tudhat maga mögött.
"Az összes top 10 lista közül, amit az elmúlt években összeállítottam, az idei őrjített meg a leginkább" - közölte az újság honlapján. "Ez mutatja, milyen erőveé hatott 2011-ben a washingtoni színház" - fejtette ki Peter Marks.
Részlet a Színház.hu Ascher Tamással készült interjújából:
(...) Ausztráliában mit tapasztaltál?
Ascher Tamás: Ott az volt a különös, hogy a főszereplőket előre kijelölték. Hugo Weawinget, Richard Roxborough-t és a Kate Blanchettet csak néhány filmből ismertem. Nehézséget az jelentett, hogy hat héten keresztül egy próbateremben próbáltunk, csak az utolsó héten kerültünk át egy bérelt 800 nézőt befogadni képes nagyszínházba. Kissé aggasztott, hogy az intim közegből miként fogom áttenni oda a produkciót.
- Mekkora küzdelmet jelentett ez az akció?
Ascher Tamás: Kiderült, hogy a nagyszínpad maga a megváltás. Hirtelen minden értelmet nyert, világossá váltak a nagyobb összefüggések, éppen jókor, mert már-már belevakultam a túlzott közelségbe.
- Tudsz erre példát mondani? Hol történt ilyen felismerés?
Ascher Tamás: Például nem tudhattam, mennyit érnek távolról a kétszemélyes jelenetek, tele apró gesztusokkal. Vegyük a harmadik felvonást: Astrov doktor kiteríti a térképeit és elmagyarázza Jelenának –akibe eszeveszetten szerelmes-, hogy milyen állapotban van az állat- és növényvilág a környéken. Szerintem ez egy humoros jelenet, ellenben az Astrovot játszó Weawing nem talált benne semmi mulatságosat, ezen aztán sokat vitatkoztunk. Végül kiviláglott, hogy miközben Astrov a fauna rejtelmeit boncolgatja, fontosabb számára, hogy lesse a hatást a nőn, aki valójában egészen másról szeretne beszélni. A szándékoknak ez a különbözősége már az első főpróba közönségét is megnevettette. Ettől kezdve, a színészek is hittel játszottak. Eszembe jut egy korábbi rendezésem, a Liliom Helsinkiben, ahol az óriási színház nézőterére nem igazán jutott el Molnár Ferenc humora. A nézők sokkal durvább hatásokra szocializálódtak: általában amerikai musicaleket játszanak ott.
- Mennyire gyötör, ha ezt tapasztalod?
Ascher Tamás: Ha nem tudom eljuttatni a nézőhöz azt, amit akarok, az igazi katasztrófa. Sydneyben nem ez volt a helyzet. Hatvan előadáson át a nézők nagy szeretettel fogadták a darabot. Egy repertoárszínházi kultúrából érkező rendezőnek nehéz elképzelni, hogyan lehet heti nyolc Ványa bácsit ép ésszel játszani. Honnan merítenek hozzá ihletet, milyen tartalékból?!
- Miért?
Ascher Tamás: Minden darabnál, de különösen Csehovnál fontos, hogy számos új színházi élménnyel gazdagodva térjenek vissza a szerephez a játszók, mert különben csak a puszta profizmus marad.
Forrás: AAP
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.