Új bemutatóra készül a KOMA Népszínház, a Bázisuknak helyet adó XV. kerületről szól legújabb produkciójuk, amelyről a rendező, Felhőfi-Kiss László mesélt a Színház.hunak.
A KOMA az előadásról:
A kerület legendáit kutatva a helyi lakosságnak köszönhetően számtalan érdekes, színpadra kívánkozó történetet ismertünk meg. Új bemutatónk jelenetei több mint 200 évet ölelnek fel. A cselekmény a kerület olyan emblematikus helyszínein játszódik, mint például a 20. század eleji Pestújhely, azon belül is a kertvendéglők és korcsmák világa, a palotai erdő, mely akkoriban a tiltott párbajok központja volt, a Rákospalotai MÁV telep pezsgő kulturális színterei, vagy a 70-es években felépülő újpalotai lakótelep.
Villáminterjú Felhőfi-Kiss László rendezővel:
Hogy találtatok egymásra a KOMÁval?
Felhőfi-Kiss László: Már dolgoztam a KOMA színészeivel, és van, akit régóta ismere, hiszen páran a kaposvári egyetemen végeztek. Nemrég kaptak állandó helyet a 15. kerületben, ezért merült fel az ötlet, hogy a helyi történeteket dolgozzák fel. Egyébként, három éve én is ide költöztem, csak az M3-as másik oldalán lakom. Ezért is nagyon örültem a témának, engem is érdekel a történelem, amibe most eléggé beleástuk magunkat. Most is egy jeleneten dolgozom, itt van előttem a Pestújhely Emlékkönyve című helytörténeti kiadvány, amit felhasználunk..
Dokumentumszínházra készültök?
Felhőfi-Kiss László: Nem dokumentumszínházat fogunk csinálni, hanem a helyi legendák ürügyet szolgáltatnak egy fikciós előadáshoz. A társulat tagjai interjúztak a lakókkal, ellátogatta a helytörténeti múzeumba, érdekes történeteket találtak, ezek határozzák meg az előadás egyes blokkjait.
Mondasz példát arra, hogy milyen érdekességeket derítettetek ki?
Felhőfi-Kiss László: Pestújhelyen, Rákospalotán, az első világháború előtt elképesztő kávéházi, vendéglátóipari és színházi élet zajlott, ezért lesz egy olyan blokkunk, ami vendéglőben játszódik, amiben elhangzik egy részlet egy színházi előadásból.
Milyen színház működött a kerületben?
Felhőfi-Kiss László: A Széchényi Színház, és tartottak műkedvelő előadásokat különböző ipartestületi összejövetelek alkalmával. Nem hagyhatjuk ki az újpalotai lakótelepet sem, egy blokkunk az ottani közeget idézi meg.
Kutatómunka
Úgy olvastam, tiltott párbajok zajlottak a palotai erdőben...
Felhőfi-Kiss László: Igen, erre is kitérünk. Nagyon színes a kerület és például az előadás címének története. A Deilephila egy lepkéről kapta a nevét, a deilephila pestújhelyensisről, amelyet itt fedezett fel egy lepkész. Állítólag az ő villáját Pille villának hívták. Ezzel kapcsolatban is kitallátunk egy jelenetet. De hangsúlyozom, hogy a legendák csak alapul szolgálnak, közösen feldolgoztuk őket. Nem kronologikus történet született belőlük, hanem kisebb nagyobb blokkokban jelennek meg alakok, és bizonyos motívumok végigkísérik az előadást. Nagyon izgalmas folyamaton mentünk keresztül. Rácsodálkoztunk arra, hogy itt van az ország legmodernebb szemétégetője, hogy az odavezető úton esténként lányok árulják magukat, hogy mire emlékeznek a helyiek. Én nagyon élveztem, hogy bábáskodhatok afölött, hogy a semmiből születik egy produkció.
Mire készülsz még az évadban?
Felhőfi-Kiss László: Mint színész játszom 5-6 előadásban és ha sikerül pénzhez jutnunk, tervezünk egy projektet tavaszra, amelyben az én társulatomból és a KOMÁból is lesznek színészek.
A te társulatod hogy tud működni mostanában?
Felhőfi-Kiss László: Az én társulatom, az Utolsó Vonal az utóbbi időben két előadást csinált, az egyiket a házam kertjében, a másikat az alatta lévő pincében, egy Stúdió K méretű színpadon. Több, mint tíz évig a Szkénében dolgoztunk, utána a Városi Színházban, a Kolibri Pincében, a Merlinben, ez most egy úgynevezett, önkéntes száműzetés. A vállalkozásnak megvan az az előnye, hogy nem kell semmi fajta elvárásnak megfelelni, még akkor sem, ha időről időre használunk némi pályázati pénzt. Bátran kísérletezhetünk. Ez oldja azt a fájdalmat, amit az alternatív színházak helyzetével kapcsolatban érzek. A mostani szabályozás és támogatási rendszer belekényszeríti a függetleneket ugyanabba a működési struktúrába, amiben a kőszínházak eveznek, tehát magas bemutatószámot, nézőszámot, bevételt kell produkálniuk, meg kell felelniük bizonyos elvárásoknak, hajszolják magukat. Mi előadásonként 30 embert hívunk meg, utána borozgatunk, beszélgetünk a kertben és ez minket rendkívül boldoggá tesz, persze nem ebből élünk.
DEILEPHILA
Szereplők: Fekete Zsolt, Lass Bea, Mohai Tamás, Polgár Péter, Szabó Vera, Valcz Péter
Látvány: Pirityi Emese
Fény: Mervel Miklós
Munkatárs: Jaskó Bálint, Pass Andrea, Vékes Csaba
Korrepetitor: Király Anita
Rendezőasszisztens: Szabó Heni
Rendező: Felhőfi-Kiss László
BEMUTATÓ: 17-én, este 19:30-tól
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.