Tudta a színek lelkét - Gyurkovics Tibort idézik Veszprémben

Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas íróra emlékeznek szombaton a veszprémi Petőfi Színházban; a teátrum egykori dramaturgja (1988-1992 között) december 18-án lenne 80 éves.

Gyurkovics Veszprémben

Oberfrank Pál, a színház igazgatója keddi sajtótájékoztatóján elmondta: fotókiállítást rendeznek az íróról és bemutatott műveiből a Latinovits-Bujtor Játékszínben szombaton 15 órakor, majd részleteket vetítenek az író Fekvőtámasz című művének előadásából, amelyet 1986-ban mutattak be Veszprémben. A Tordy Géza rendezte darab érdekessége, hogy abban Gyurkovics Tibor is játszott - tette hozzá. Az emléknap vendége lesz Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író, aki barátjára, írótársára emlékezik majd. Gyurkovics Tibor írásaiból két általános iskolás ad elő részleteket - mondta az igazgató, hangsúlyozva: gondolkodnak azon, hogy újra műsorra tűzzenek a színházban egy Gyurkovics-darabot. 

Oberfrank Pál tájékoztatott arról is, hogy 13 Veszprém megyei középiskola mintegy 150 diákja ad majd elő jeleneteket a Bibliából január 22-én, a magyar kultúra napján. A produkciót Pataki András, a Forrás Színház igazgató-rendezője állítja színpadra - tette hozzá.

"Az ember tragédiája tavalyi színre vitelénél jóval nehezebb a mostani feladat a diákok számára, hiszen nem egy drámai "alapanyaghoz" nyúlunk, hanem egy olyan műhöz, amely a keletkezését tekintve is 1100 év produktuma" - mondta Pataki András a sajtótájékoztatón. Hozzátette: a nehézségek ellenére is nagyon vonzó ez a kihívás, s a diákok is "gőzerővel próbálnak". 
A Biblia az egész emberiség számára alapmű nemcsak vallási, hanem kulturális értelemben is - mondta a rendező, rámutatva, hogy az iskolák tetszés szerint választhattak bemutatandó részt, jelenetet a Bibliából. Az Ószövetségből valamivel több jelenetet választottak - tette hozzá.
Pataki András elmondta: a színház minden segítséget megad a jelenetek betanulásához, de a rendezést inkább az adott középiskolák irodalomtanárai végzik, ő inkább - mint mondta - szervező, szerkesztő és tanácsadó. Azt elképzelhetőnek tartotta, hogy egyes gondolatok "bejátszására" felkérnek majd egy-két profi színészt. Az egyes jeleneteket zene köti majd össze, s azt a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai adják elő. A zenei betéteket Vörös Boglárka, a középiskola zeneszerzés szakos tanára írta - jegyezte meg, hozzátéve, hogy mintegy két és félórás előadást produkálnak majd a diákszínjátszók.

Részlet Bertha Bulcsu Gyurkovics Tiborral készült interjújából:

(...) Gyurkovics: Emlékszel az Egyetemi Színpadra? Múltkor, amikor a Szakonyi-est volt, fent ültünk a színpadon. Korábban ott dolgozott Jézus és még öt-hat alak. Az volt a piaristáknál a kápolna…

Bertha: Jól emlékszem. Szakonyi estje előtt Gyurkovics mondott bevezetőt, én pedig hangos interjút készítettem író barátunkkal. Ezek szerint a hajdani kápolnában, a hajdani oltár helyén. Gyurkovics kivitte magával a Háború és békét, és húszperces felolvasást tartott Andrej hercegről. A közönség teljesen megzavarodott. Gyurkovics egy kicsit szláv. Nem lehet vele elmenni Kievbe, Leningrádba, Varsóba, mert ámuldozásával akadályozza az utcai forgalmat. Nosztalgiái támadnak olyan dolgok után, melyeknek soha nem lehetett részese, melyek csak sajátságos álmodozásaiban éltek, élnek.

Kint ajtó nyílik.

– Elment? – kérdi a szőke asszony, alighogy belép.

– El. Milyen volt a film?

A szőke asszony hozzám fordul:

– Mozijegyet vesz nekem, s amikor indulok, beállít egy hölgy. Mit szól ehhez?

Mit szólhatnék? Kolbász, tepertő, szalonna, savanyúság kerül az asztalra. Eszünk, közben edények csörrennek. Gyurkovics felcsattan:

Gyurkovics: Lemossa a halakat! Nem lehet kimosni a vért! A vér…

Kénytelenek vagyunk bevonulni a szobákba. Két szoba van. Egy normálméretű és egy csőszerű, szűk, modern. Elegáns bútorok, szőnyegek, tárgyak. Szerény bőség és ízlés mindenütt. Úgy tűnik a kisebbik szobában él és dolgozik Gyurkovics. A falon világtérkép, mélykék óceánokkal, alatta a szürrealista René Magritte festménye, persze reprodukció. Egy ember háttal az előtérben, s talán brüsszeli vagy párizsi utca a háttérben…

Gyurkovics még mindig dúl-fúl:

Gyurkovics:  Kimossa a halak vérét…

– Beszéljünk akkor a nőkről.

Gyurkovics: Ha bejönne egy apáca, aki párduc és ló lenne… Kancsal és idegen nyelven beszélő…

– Félek, hogy nem egészen értem.

Gyurkovics: Remekül élek így, emberekkel, akik teljesen azonosak velem… De én nem magamra vagyok kíváncsi, hanem a vérükre, szagukra! Nem akarok azonosulni. Idegen legyen! Nem intim dolog ez, suttogás… Hanem határátlépés! Nincs fontosabb, ma is, betegen is… Nem is beszélve arról, hogy a nőket magasabb rendű lényeknek tartom. Ami a férfiban le van kötve a földhöz, ezekben… Egyenlővé akarunk tenni embereket, akiknek nyolcvan százaléka magasabb régiókban él! Nem úgy merül fel a kérdés, hogy lehet-e mérnök egy nő. Ez degradálás. Lehetséges, hogy az emberiség Brigitte Bardot-ért lelkesedjen? A Barnard elmenjen a pápához, aztán Lollóval…? Varázslat. Azt hiszed, tudsz valamit, tehetséges vagy, repülsz… És nélkülük, előttük nem szárnyad, tollad sem volt!… Inspiráció! Mint amilyen Jutka volt… Vagy a Hartay Aliz, öregen, hártyavékonyan…

– Ki az a Hartay Aliz?

Gyurkovics: Egy varázsló. Egy csontkirálynő. Ha van két varázsló a törzsben, az egyik hím, a másik nő… Csodáról van szó!… Sok ballépéssel párosul ez… Társadalmilag az ember megoldani nem tudja…

– Ismerem a feleségedet, félig-meddig a…

Gyurkovics: A feleségemben olyan fegyvertársat találtam, aki páratlan a maga nemében. Ugyanakkor az életemet köszönhetem itt, ennek az asszonynak. A kőmívesek várához a nőnek nem a karja, öle, esze kell, hanem a vére. A habarcsban benne legyen a vér. És ennek a vére benne van. (Az ajtóra mutat, aztán felugrik, lötyögteti a sört hosszúkás poharában). – Ha költőien akarom: a szép vére! Olyan szép vére van… Ez nem szerelem. Hogy a bor vér-e vagy nem…? Áldozat! A vér kiontatott!

– Azonosság vagy idegenség?

Gyurkovics: Az ismerősség idegensége… Hogy felismerjem az állatot, legyen krokodil, ló, párduc…

– Urbánus lélek vagy…?

Gyurkovics: Budapestet úgy utálom, mint a szart. Ez elől menekülök. Esztergom is ezzel függ össze. Egy verandán egy vadidegen nővel…

– Napi szinten vannak terveid, céljaid?

Gyurkovics: Egyáltalán nincsenek terveim. Semmi… Lassan megborotválkozom, és közben minden eszembe jut. Amikor nem koncentrálok.

– Úgy értem, hogy az írással, szellemi élettel összefüggő terveid vannak-e?

Gyurkovics: Nincs elképzelt építmény. Csomók vannak… Mintha gumó lenne a torkodban.

– Milyennek képzeled az igazi írót?

Gyurkovics: Halálosan fontosnak tartom, hogy az író szakember legyen, és szakember mivoltában hivatásos. De nagyon el tudom képzelni, hogy a vezérkarhoz tartozik. Nem rendes tiszt, profi… Vagyis inkább hivatásos, mint profi… Öreg és csak százados… Igen, de a vezérkarnál. Ennél is lényegesebb, hogy élőlény legyen, nyers maradjon, infantilis. Tiszt, de nem katona azért. Újrakezdő, nyers maradjon. Ha megkapja a feladatot, szakember legyen, ne széplélek. Ne legyen belőle polgári író. Rühellem a foglalkozásszerű irodalmiságot. A mai írók nagy része olvas, lexikont forgat, egyeztet. Ezt teljesen hamis dolognak tartom. A műnek csak az örökkévalósághoz van köze. Mint egy Leonardo-festményen a kéz. Ahogy az szakmailag… Tudja a színek lelkét. De, ha befejezte, nem jön össze festőkkel, nem kérdezi meg, min dolgoznak? Nem foglalkozása a festés, hanem a szakmája. (...)