Kossuth-díjas színész a Heti Hetesben, a Klubrádiós műsorában, napilapokban is rendszeresen reflektál a közélet történéseire. Nemrég világhíres komédiában lépett színre. S noha szíve szerint a produkcióról beszélne, már csak az Új Színház körüli események miatt sem érzi korrektnek leragadni a színpadnál. Erről beszélt a 168 órának. Lapszemle.
“Sokáig azt gondoltam: az újság csak körítés a sportrovathoz. Első önálló estemre készülve, 1989-ben mondta a Mikroszkóp Színpad akkori rendezője, Marton Frigyes: muszáj olvasni a sajtót, figyelni a televízió, rádió hírműsorait. Mert az esti közönség nem lehet felkészültebb nálam. Rákaptam a dologra, és a közéleti információk erős reflexeket váltottak ki bennem” – nyilatkozta Gálvölgyi János.
“Egyébként mindarról, ami idevezetett, és ami az Új Színház kapcsán is előjön, Örkény István - hangsúlyoznám: magyar író - egyik egypercese jut eszembe. A mérgezett pogácsáról szól, mindenki meghal, aki evett belőle, papa, mama, gyerekek. A mentős, mivel nem volt dolga a halottakkal, becsomagolta a maradék pogácsát, beült a mentőautóba, és vitte magával. A pogácsa ma is úton van...” – tette hozzá Gálvölgyi, aki úgy érzi, valami ostoba időutazásban veszünk részt. “Nem előre, hanem visszafelé robogunk, és történelmünk nem éppen legdicsőbb éveinél akarunk megállni” – közölte a színész., aki szerint a mai világban még a józanabb emberek zavarodottsága is érthető.
“Éppen az Új Színház élére történt kinevezés idején akadt kezembe Szép Ernő Emberszag című műve. A Szálasivilág hatodik napján kezdődik a történet. Arról szól, miként került a szerző a Pozsonyi úti csillagos házból egy veresegyházi gyűjtőbe, ahonnan valami csoda folytán végül elengedték. Felidézi közben a megaláztatást, a kiszolgáltatottság stációit, ahogy a kificamodott lelkű-értelmű nyilas altisztek terelik a megriadt embereket. Néha meg kellett állnom az olvasásban, hogy elgondolkodjak: hogyan történhetett meg mindez? Aztán eszembe jut: hiszen a mai történések is egyre erősebben hajaznak az akkori időkre. Tény, hogy az új színházi tiltakozásra már érkezik a jobboldali válasz a Magyar Fórumban. Szarvas József, a Nemzeti Színház tagja például azt mondta: gazember, aki Dörneréket fasisztának nevezi” – fejti ki Gálvölgyi János, aki úgy látja: “Dörner és Csurka - fene tudja, milyen érdekből vagy frusztrációk okán - eszmeileg túlfutottak egy tolerálható határon”.
A teljes interjú a 168 óra nyomtatott számában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.