A Nemzeti Erőforrás Minisztérium jövőre megvonja a Játékszín teljes támogatását. Meg nem erősített információink szerint a Budapesti Kamaraszínházét is.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma 2012 január elsejétől megvonja a Játékszín teljes támogatását. Balázsovits Lajos egyelőre nem kívánt nyilatkozni ez ügyben, de december 21.-ére sajtótájékoztatót hirdetett, és egyben rendkívüli társulati ülést is tart.
Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója korábban azt nyilatkozta, hogy folynak a tárgyalások arról a lehetőségről, hogy a Budapesti Operettszínházat átveszi az állam, jelenlegi színházait pedig átadja a fővárosnak. Vannak olyan elképzelések is, hogy a Magyar Színházat összevonnák másik két állami fenntartású színházzal, a Játékszínnel és a Budapesti Kamaraszínházzal, és kapott is felkérést az összevonás végiggondolására, egy koncepció elkészítésére, de még nincs döntés - fárulta el az igazgató, aki egyértelműen úgy látta, ha a minisztériumnál marad a három színház, biztosan összevonásra kerül sor.
Szűcs Miklós pedig színháza helyzetével kapcsolatban elárulta a Színház.hu-nak, hogy bekértek tőle egy új üzleti tervet, amelyben a Budapesti Kamaraszínház nullszaldóval jöhetne ki 2012-ben. Szűcs ennek kapcsán kifejtette: "2010-ben 85 milliót vontak el tőlünk. Akkor, a vagyonkezelő 47 millió mínusszal fogadta el az üzleti tervet. Abban az évben, még 17 milliót elvontak, tehát összesen 64 milliót. Ehhez képest megtakarítottunk 26 milliót az évadzárásra. 2011-ben elvontak 37 milliót. 101 milliónak kellett volna lennie a hiánynak. Mi azt mondtuk, hogy 47-et bevállalunk, azt mondták, hogy szó sem lehet róla, mert ez a tőketartalék határánál van. Két hónapig nem kaptak a dolgozók fizetést, lemondtam a prémiumról, 38 millió forintot fogadtak el veszteségként. Időközben elküldtem 11 embert, a társulat lemondott az egyhavi fizetéséről, amit 8000 forinttal még csökkentettünk, (de megemeltük a kafetériát), lemondtam egész éves prémiumról, csökkentettük a bemutatószámot és megírtam, hogy nincs tovább, már csak a fal van a hátunk mögött. Ehhez képest majd hogy nem felelősségre akarnak vonni, azért, mert nem vagyok együttműködő és nem vagyok hajlandó egy nullszaldós tervet beadni. Ilyen nincs! Az a vagyonkezelő rögeszméje, hogy csökkentsük az előadásszámot, és ha kevesebbet játszunk, nyilván megtakarítunk. Pedig éppen előremenekülünk, azért játszunk, hogy több bevétel legyen és az előadó-művészeti törvényből adódó, nettó jegybevételnek a 80 százalékát megkapjuk plusz támogatásként. Ha öttel kevesebbet játszunk, akkor havonta 3-4 millió mínuszunk keletkezik! És nem hiszik el nekem, hogy nem bolondultam meg. Ha nyereséges lenne, hogy kevesebbet játszunk, miért ne csinálnám? Megkímélném a műszakot, a színészeket, és kevesebb munkám lenne! Miért gondolja valaki, hogy ennyi év igazgatás után a saját magam ellensége vagyok, nem akarok spórolni, amikor egyéb okokból, korábban 9 illetve 26 milliót spóroltam meg? Hát érti ezt maga? És ez még nem minden! A két stúdióhoz egy műszak tartozik. Korábban egy nézőtéri felügyelő dolgozott. Azért kezdtük 7-kor itt és fél 8-kor ott, hogy a nézőtéri felügyelő átérjen a másik oldalra a kezdésre. A gazdasági hivatal egy pénztárosból és két nyugdíjasból áll. Egy olyan színházról beszélünk, ami ebben a szezonban hat magyar darabot mutat be, melyből négy ősbemutató. A Tivolit annak fejében üzemeltethetjük, hogy 120 előadást ingyen kell játszanunk a fővárosnak. Mi ehelyett 220-at csinálunk úgy, hogy az önkormányzatnak ez nem kerül egy fillérjébe sem! Ennek fejében több mint két évtizede a Józsefvárost leadtuk".
(Kiegészítő tudnivaló: 14 színházat a főváros tart fenn, de három- a Budapesti Kamaraszínház, a Játékszín és a Magyar Színház - a minisztériumhoz tartozik.)
Színház.hu