"Senki sem tudja, hogyan tovább" - Sajtótájékoztató a Kamaraszínházban

Délelőtt 11-kor sor került a Tivoli Színházban Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatójának rendkívüli sajtótájékoztatójára és társulati ülésére.

Sorsdöntő pillanat

„Sorsdöntő pillanathoz érkezett a színház. A léte vagy a nemléte a kérdés. Én nem szeretnék búcsúbeszédet tartani, de nem tudom, hogy lesz-e alkalmam még beszélgetni Önökkel. Ezért elhatároztam, hogy összefoglalom ezt a 20 évet amit együtt töltöttünk. Az elmúlt két év nagyon nehéz volt, az elmúlt pár hét még nehezebb, az utolsó 2-3 nap pedig majdnem kibírhatatlan. Az egész társulat lendületét megnyomorították. Én pedig sem sokat aludtam.” – kezdte beszédét Szűcs Miklós, aki elárulta, hogy nem írt beszédet, csak néhány címszót jegyzett fel sorvezető gyanánt. Beszámolt az indulásról, arról, amikor 1990-ben Csizmadia Tiborral és Megyeri Lászlóval, egyhangúlag megnyerték a Népszínházat. Felidézte Eszenyi Enikő, Alföldi Róbert első rendezéseit, a Városi Színház-béli korszakot. „Büszke vagyok erre a társulatra, akárki akármit mond” – jelentette ki Szűcs Miklós, aki felidézte, hogy az elmúlt időszakban három Kossuth-díjat kaptak és két Prima Primissima díjat. Beszélt arról, hogy számos darab többszázadik előadását éli (például a Sóska sültkrumpli, A vágy villamosa, stb.) „Az elmúlt 20 évben megfordult nálunk majdnem az egész szakma” – közölte, majd hosszú névsort olvasott, külföldi vendégjátékaikról is beszélt. „Bejártuk Európát, jártunk az USA-ban. 63 magyar darabot mutattunk be, ezek közül 34 ősbemutató volt. Szeretném, ha valaki megmondaná, melyik az a színház, aki hasonló adatot tud felmutatni” – tette hozzá az igazgató, aki néha megakadt, és megjegyezte, „nem vagyok túl jó állapotban”.

Kiss Csaba írásán felháborodott az igazgató

Szűcs úgy fogalmazott: „Mielőtt jöttem az egyik kollegátok, Kiss Csaba minősíthetetlen irományt rakott fel a Facebookra, miszerint itt posvány van. Engem lehet nem szeretni, de amikor egy társulatba rúg bele valaki ilyen szituációban, azt kikérném az egész társulat nevében”. (Ezzel a következő bejegyzésre reagált: "Hiába döngetheti két hatalmas téglával a mellét Szűcs Miklós, egy posvány, ami abban a színházban évek óta zajlik, visszaélés tehetséggel, művészettel, becsülettel - Miklós hazudik és ordít, fenyegetőzik és hajbókol minden politikai irányzatnak, már rég csak az egzisztenciális kiszolgáltatottság tartja egyben a társaságot. Tudom, hiszen nyolc éven át öt rendezéssel és három saját darabbal vettem részt a süllyedő hajó zenekarának egyik szomorú tagjaként. Örülök, hogy többet nem kell ott dolgoznom".)

Az anyagi helyzetről

Szűcs Miklós pedig színháza helyzetével kapcsolatban megismételte azt, amit korábban elárult a Színház.hu-nak, miszerint bekértek tőle egy új üzleti tervet, amelyben a Budapesti Kamaraszínház nullszaldóval jöhetne ki 2012-ben. Beszámolt arról, hogy 2010-ben 85 milliót vontak el tőlük. Ehhez képest megtakarítottak 26 milliót az évadzárásra. 2011-ben elvontak 37 milliót. Két hónapig nem kaptak a dolgozók fizetést, Szűcs eladta a színház autóját, lemondott prémiumáról, elküldött 11 embert, a társulat lemondott egyhavi fizetéséről, amit egyébként 8000 forinttal csökkentettek. “Ehhez képest majdhogynem felelősségre akarnak vonni, azért, mert nem vagyok együttműködő és nem vagyok hajlandó egy nullszaldós tervet beadni. Ilyen nincs! Az a Vagyonkezelő rögeszméje, hogy csökkentsük az előadásszámot, és ha kevesebbet játszunk, nyilván megtakarítunk. Pedig éppen előremenekülünk, azért játszunk, hogy több bevétel legyen és az előadó-művészeti törvényből adódó, nettó jegybevételnek a 80 százalékát megkapjuk plusz támogatásként. Ha öttel kevesebbet játszunk, akkor havonta 3-4 millió mínuszunk keletkezik!” – nyilatkozta Szűcs a Színház.hu-nak.

A NEFMI egyelőre néma maradt, a bérekre sincs pénz

“Jelentem, hogy a mai napig a színháznak sem köztartozása, sem kifizetetlen számlája nincsen. Amit ezzel a színházzal csinálnak, az felháborító” – fogalmazott a sajtótájékoztatón Szűcs, aki felhívta a figyelmet arra, hogy abban a levélben, melyben a NEFMI tájékoztatja a színházat a támogatás megvonásáról, az aláíró, Skultéty László elfelejtette lejegyezni, milyen beosztásban van és elfelejtette közölni, milyen következményei vannak az intézkedésnek. Ha jogilag érvényes a megvonás, akkor több tízmilliós végkielégítést kell fizetni a dolgozóknak.

Jogszerűtlen a szerződésbontás

Szűcs azt is elárulta, hogy elküldték a levelet jogászoknak, akik egybehangzólag megállapították, a NEFMI szerződésbontása a Kamaraszínházzal jogszerűtlen. Ugyanis a minisztérium kötelezettséget vállalt, miszerint költségvetési támogatást nyújt a színházat üzemeltető Kht-nak és az év elejei indulással járó pénzügyi nehézségekhez áthidaló támogatást is biztosít minden év január hónap 5. napjáig. A szerződés pedig csak súlyos szerződésszegés esetén bontható fel, és a szerződők vállalják, hogy tekintettel a jogviszony komolyságára, egyeztetéssel kívánják megoldani a felmerülő problémákat.

„Velem senki nem hajlandó beszélni. Ezáltal zavaros helyzet alakult ki, hiszen senki sem tudja, hogyan tovább!” – közölte Szűcs Miklós. Az is kiderült, a decemberi bérekre nincs fedezet. Ha januárig nem utal pénzt a minisztérium, nem tudják üzemeltetni a színházat. Januárra már eladtak jegyeket, de ha a színház leáll, azokat vissza kell fizetni. „Arról, hogy mi következik senki sem kommunikál” – hangsúlyozta Szűcs Miklós, aki felolvasott egy mai e-mailt, amelyet a színház a tulajdonosától, a Vagyonkezelőtől kapott. Ebben megköszönik a színháznak a 2011-es munkát és reménykednek a hatékonyabb együttműködésben. Szavait kitörő, keserű nevetés fogadta.

Játsszunk, vagy ne játsszunk?

A találkozón nem csak a sajtó képviselői, hanem a társulat is új információkat kapott. „Játsszunk, vagy ne játsszunk?” – vetették fel, de Szűcs is tanácstalanul állt a kérdés előtt. „Az összes vezetőnek, igazgatónak, aligazgatónak, államtitkárnak megírtam, hogy egy sajtpapír az, amit kaptunk, és nem tekinthető hivatalos levélnek. Mindenki csak néz, mint borjú az új kapura. Zárjam be a színházat?! Nem zárom be a színházat, nem mondok föl senkinek. Követelem, hogy közöljék velem, mi fog történni" - tette hozzá az igazagtó.

"Verem az asztalt"

Arról sem tudott többet mondani, összevonják-e a Játékszínt, a Kamaraszínházat és a Magyar Színházat. Mire valaki megjegyezte: 0 meg 0 meg 0 az nulla. Emellett, a színészek hangot adtak annak, hogy félnek a retorziótól abban az esetben, ha januártól nem játszanak. „Akár játszunk, akár bezárunk, a NEFMI minden körülmények között köteles kifizetni a végkielégítéseket, kártalanítani a vendégművészeket, köteles állni a rezsiköltséget és a járulékos költségeket. Én továbbra is telefonálok, verem az asztalt, de többet nem tehetek, mert nem én vagyok a döntéshozó” - összegzett Szűcs Miklós.

A sajtótájékoztató után a társulat összeült megtárgyalni mihez kezdjenek.

 ITT MEGHALLGATHATJÁK, hogy fogalmazott a színház gazdasági igazgatója.

Itt pedig a jogi szakértő véleményét olvashatják a színház pénzének megvonásról.

Tudósított: Tóth Berta/ színház.hu