Szőcs Géza szerint alkalmatlan tagok is vannak a kormányban, de magát nem sorolja közéjük. "A műfaj, amelyben teljesítenem kellett, a következő volt: gúzsba kötve táncolni" - mondta a kulturális államtitkár a Heti Válasznak.
Szőcs a kérdésre, nem vicc-e a posztja azt felelte: “Kezdettől fogva ellenzője voltam ennek a rendszernek, melyben a kultúra nem rendelkezik önálló minisztériummal. De előnytelen körülmények között is kötelességünk megfelelni; gondoltam: lássuk, ez a vélemény hátha csak előítélet a részemről. Közeledünk a ciklus félidejéhez, ennyi idő után kijelenthetem: igazam volt. A várható kormányátalakításnál remélem, ezt is figyelembe veszik majd. De nem én vagyok a miniszterelnök” – fogalmazott az államtitkár.
“Van, ami az ön felelőssége, ott viszont elvonások vannak, nagyobb arányban, mint más területeken. A húszszázalékos zárolás után már 35-40 százalékkal csökkent az intézményrendszer támogatása, ha a Bajnai-időszakhoz hasonlítjuk” – vetette fel a lap újságírója. Ennek kapcsán Szőcs elmondta, tudja. “Felszólít mondjuk Hiller István, hogy állítsam meg ezt a folyamatot, én meg a homlokomra csapok: hogy ez nekem nem jutott eszembe! Valószínűleg meg sem próbáltam, nemdebár? Agyrém. Ha tudnák, milyen küzdelem folyt itt decemberben, nem napról napra, de óráról órára azért, hogy az autonómiakiszervezés, a kompetenciaelvonás és a megszorítás egyre fojtogatóbb hálójában valaminek a felét kellene visszafordítani, mint amennyivel a nemzeti össztermékhez hozzájárul. Nyolc százalékkal járul hozzá, tehát négy százalékot kapjon. Egyedül vagyok ezzel a gondolattal, de nem szűnök meg hangoztatni. Amikor a belső és a világkrízis egyaránt múlt idejűvé lesz, reményeim szerint felismeri majd a kormány, hogy ezt kell tennünk. (...) Ha tudnák, hányszor írtuk le, hogy ez vállalhatatlan, tarthatatlan és folytathatatlan!” – fejtette Szőcs Géza, aki hozzátette, ha felállna székéből, attól nem lenne több pénze a Széchényi Könyvtárnak, a Nemzeti Múzeumnak vagy a Nemzeti Galériának. “Sőt. Olyan karrieristák kezébe kerülhet a terület, akik azt képviselik: mindenhonnan elvonni, ahol "nem hal meg egy beteg", ahol nincs azonnali következmény. Nem történik semmi, ha egy magyar film nem készül el, vagy ha az a cserép, amely kétezer évig jól érezte magát a földben, ott marad még húsz évig" - ilyeneket is hallani kormányzati emberektől. Én idealista vagyok, a szellemi értékek ethoszát és imperatívuszát kívánom szolgálni.” – magyarázta Szőcs.
Arra, hogy elfogadja-e, hogy alkalmas embereknek is távozniuk kell a politikai hovatartozásuk miatt úgy felelt: “Minden kormány megtalálja azokat a személyiségeket, akik reprezentálják az értékrendjét a legfontosabb közintézmények élén. Az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb kulturális minisztere a francia Jacques Gang volt, ettől még perifériára szorult azóta, hogy jobboldali kormányzat van. Ahol ráhatásom volt, mindenhol elleneztem a kultúrkampfos megközelítést. Például még mindig Alföldi Róbert vezeti a Nemzeti Színházat”.
A kultúrpolitikai háttér kapcsán elmondta, nehéz dolgozni, “a helyzetet súlyosbítja, hogy mindeközben a politika és a kultúra fontos szereplői igyekeznek önálló kultúrpolitikákat kialakítani és érvényesíteni. (…) Nem szeretnék neveket mondani. Hármat-négyet is tudnék egyébként. Vannak ennyien, akik hátországgal és koncepcióval bírnak. Őket integrálni kellene, egységes kultúrpolitikai teret létrehozni. Ha ez sikerülne, akkor meg a pluralizmust kérnék számon rajtunk, és az aczéli időket emlegetnék” – fogalmazott Szőcs Géza.
A TELJES INTERJÚ A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT SZÁMÁBAN OLVASHATÓ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.