A Csendet akarok című produkció december 27-i előadásán a Katona József Színház A Város Mindenkié csoporttal együttműködve hajléktalan embereket lát vendégül. A csoportban hajléktalan és nem-hajléktalan emberek dolgoznak együtt a lakhatáshoz való jogért és a hajléktalan embereket sújtó kirekesztés, kriminalizáció és előítéletek ellen.
Egyes szám első személyben
Előadásában, melyet először 1998-ban, főiskolásként adott elő, Fullajtár Andrea egyes szám első személyben meséli el egy Budapesten élő hajléktalan nő életét. Az egy órás előadásban egy vidékről a városba kerülő nő múltja és jelene elevenedik meg, a rosszul sikerült házasságon és a munkahelye elvesztésén át a fedél nélküli mindennapok, a nyomorig taszító deklasszálódás leírásáig.
Fotó: Dömölky Dániel
Fullajtár Andrea elmondta: a hajléktalanság kérdését ma leginkább tehetetlenség és érdektelenség övezi, ezért rendkívül fontos, hogy az emberekben tudatosítsuk ezt a problémát. - Reményeim szerint az előadás a maga eszközeivel hozzájárulhat ehhez, s a Katona és A Város Mindenkié csoport december 27-i akciója is éppen ezért lényeges gesztus - tette hozzá.
A Csendet akarok keddi előadása utáni nyílt közönségtalálkozón az érdeklődők Fullajtár Andreával beszélgethetnek.
Csalog Zsolt író, a darabról:
Az író, amikor ír, általában fantáziájára hagyatkozik, vagy személyes emlékezetének törmelékéből építkezik. Nekem gyenge az emlékezetem, és a képzelőerőmet se tartom sokra: szívesebben dolgozom élő modellről. „Dokumentumot” írok, létező, egyedi alakok portréit rajzolgatom. Ez a nőalak, Etelka, aki itt 'megszólal, ha jól végeztem magam vállalta dolgomat, élethűen és egészen olyan, mint az a valóságosan köztünk élő budapesti hajléktalan asszony, akivel találkoztam, aki mesélt nekem, beavatott élete drámájába: ezt az igazi „mesét” ketten írtuk.
Hogy ő, Etelka miért nyílt meg előttem, csak találgatni tudom. Nyilván őrjítő magányából akart szabadulni így, hogy elém teregette zsákutcába futott életét. Hogy én miért próbálom továbbadni Etelka történetét, azt már jobban tudom: szeretném áttörni a hideg falat, amely egyre keményebben kizárja polgári mindennapjainkból őket, közös életünk egyre nagyobb számban körülöttünk vegetáló kárvallottjait. Hogy kegyetlen sorsuk mennyire „önhibáikban” gyökeredzik és mennyire a mi, a többiek, a sikeres túlélők szégyenletes bűneinek eredménye, az talán a kisebbik kérdés. Ennél fontosabb és sürgetőbb feladat, hogy felmutassuk fájó sebeiket és segítséget toborozzak számukra. Mert ép önmagunkat is csak így becsülhetjük.
Csendet akarok
Írta: Csalog Zsolt
Rendezte: Zsámbéki Gábor
Játssza: Fullajtár Andrea, közreműködik Nagy Viktor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.