Cikkünkben kiderül, mi történt decemberben a Vígszínházban, friss videót láthatnak a Billy világáról és a társulat is boldog karácsonyt kíván. Hírek a Vígszínház tájáról.
Boldog karácsonyt kívánt a Vígszínház társulata:
Eszenyi Enikő mesélt - Részlet a Femcafe.hu interjújából:
Különbséget tudsz tenni, hogy a rendezést vagy a színészkedést szereted jobban? Melyiket miért kedveled?
Enikő: Teljesen különböznek egymástól. Mikor az ember játszik, akkor a testével, a lelkével és az agyával is kell dolgoznia. Pszichikailag rendkívül megterhelő, sokat kell edzeni a megfelelő állóképességért. Játék közben az ember egy szerepen keresztül tudja megmutatni a véleményét. Színpadon játszani különleges élmény, hiszen a nézőkkel adva van egy kapcsolat, egy energia leadás és felvétel, egy nagyon élő műfaj minden egyes nap. A rendezés egészen más dolog, itt másfajta a fizikalitás, fele annyit sem kell mozogni, viszont agymunkát, szervezést, felkészülést és elemzést kíván. A rendezőnek sok-sok másik emberrel együtt kell kifejeznie az elképzelését. A kettő egészen más dolog, nem is kell, és nem is lehet őket összehasonlítani.
Van olyan álomszereped vagy rendezésed, amit még mindenképp szeretnél megvalósítani?
Enikő: Nem szoktam a jövőről álmodozni, arról, hogy mit szeretnék még eljátszani. Úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan szerepet megkaptam, amiről nem is álmodtam volna előtte. Nem is álmodtam volna például Nóra szerepéről, de eljátszottam, és az egyik legcsodálatosabb dolog volt a pályámon ezzel a szereppel találkozni. Ugyanígy nem álmodoztam A vágy villamosá-ról, és hogy el akarom játszani Blanche-ot. Tizenkét éve játszom, ami hihetetlen boldogsággal tölt el. Ami a rendezést illeti, ott figyelembe kell venni az épp adott társulatot, a világban zajló folyamatokat, a körülöttünk lévő eseményeket. Most a nagy álmom az, hogy jól sikerüljön A lovakat lelövik, ugye?.
Látsz rá valami esélyt, hogy a magyar filmgyártás helyzete javuljon a közeljövőben?
Enikő: Nem csak a magyar film, egyáltalán a művészet, a kultúra mostanában nagyon rossz helyzetben van. A művészet persze olyan, hogy ha nincs pénz vagy lehetőség, a réseken akkor is elő fog szivárogni és utat tör magának. Biztos vagyok benne, hogy ennek a szorításnak köszönhetően nagyon izgalmas dolgok jönnek majd létre. Ha pozitívan akarjuk szemlélni, még ez is jó valamire. De sajnos úgy érzem, hogy ennél még lesz rosszabb is, viszont a munkatársaimmal együtt azon vagyunk, hogy javuljon a helyzet. Mindenesetre elég szkeptikus vagyok, nem gondolom azt, hogy a közeljövőben több magyar film készül, vagy újabb színházak és mozik nyitnak ki.
Bemutatták a Billy világát:
A dráma hőse, Billy a siket fiú, keresi a helyét a családban és a világban, és megismeri a szerelmet is, ami talán segít neki az eligazodásban. A darab bemutatója december 22-én volt. A két főszereplő, Bata Éva és Telekes Péter hónapok óta tanulta a siketek jelnyelvét, hogy a színpadi "párbeszédek" valóban hitelesek legyenek. Munkájuk eredményét igazolja ez kisfilm.
Ónódi Eszter helyettesítette Tornyi Ildikót
A Vígszínház fiatal színésznője, Tornyi Ildikó gyermeket vár, emiatt lassan átadja szerepeit. A Játék a kastélyban Annie-jét december 17-től Ónodi Eszter, a Katona József Színház művésze játssza, akinek nem idegen a feladat, hiszen a Kamrában már játszotta korábban ezt a szerepet. Ónodi Eszter várhatóan az idei színházi évad végéig alakítja Annie-t.
Gothár Péter Makrancos Kata bemutatója közeleg
Shakespeare művének bemutatójára 2012. január 8-án kerül sor a nagyszínpadon. Dr. Kállay Géza egyetemi tanár írt a darab kapcsán, értekezésében izgalmas háttérinformációkat oszt meg. Ebből közlünk egy részletet:
Kérdőjelek - A korabeli közönségnek bizonyára feltűnt, hogy Baptista már az előtt megegyezik a hozományról Petruchióval, hogy a fiatalember Katát egyáltalán látta volna. De feltűnt-e sok más egyéb is? Hogy Kata és Petruchio – szemben minden más szereplővel – egyaránt szabad lelkek, akik csak első találkozásukkor vannak kettesben, egyébként mindig egy „színpadi közönség” előtt zajlik az életük. Hogy az első szójátékot Kata, a mindenkinél okosabb „makrancos hölgy” süti el, de Petruchio rögtön „veszi a labdát”, és egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy szembenálló játéktereken bár, de mégis együtt játszanak, mintha már régen ismernék egymást. Hogy csak nekik vannak saját nyelvi játékaik, míg a többiek jobbára közhelyeket és üres bölcsességeket puffogtatnak. (Minden Shakespeare-darab közül ebben van a legtöbb közmondás, azonban ezek nem Kata vagy Petruchio szájából hangzanak el). Hogy Petruchio sohasem ölt álruhát, míg Bianca kérői mind másnak mutatják magukat, mint akik. Hogy Bianca körül legyeskedőket, és különösen a szolgákat könnyű összetéveszteni, miközben Petruchio és Kata hamisíthatatlanul eredeti egyéniségek. Hogy igazán csak ők foglalkoznak a Másikkal – a többiek gondolatai a pénz és a közvetlen testi örömök (evés, ivás, stb.) körül forognak. Hogy lehet, hogy az orruknál fogva vezetik az egész díszes társaságot… Akármit is vett észre a korabeli közönség, egy 21. századi előadás sohasem „múzeum”, ahol az – amúgy is rekonstruálhatatlan, roppant illékony – „eredetit” kellene (sőt: lehetne) bemutatni. A rendező és a színészek pedig most valami egészen rendkívülit láttak meg a darabban, valami – a szó más értelmében vett – eredetit és különlegeset valósítanak meg a Vígszínház színpadán. Folytatás itt.
Így készül a Színházcsináló
Kern András és partnerei már próbálják Thomas Bernhard darabját Csizmadia Tibor rendezésében. A bemutatóra2012. január 6-án kerül sor a Pesti Színházban.
Forrás: Vígszínház, Femcafe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.