A népszerű színművész, az egykor Pécsett is játszó Kulka János ad koncertet december 30-án, pénteken 19 órakor a kulturális negyed É78-as egységében.
A koncertről
"A koncerten Kulka történeteket mesél el, embereket és helyzeteket jelenít meg, színházat teremt a zenével. Közös nevezőre hozza Charles Aznavourt és Leonard Cohent, Dést és Jacques Brelt, Cseh Tamást és Nádasdy Ádámot" - ajánlják a szervezők a produkciót.
Miért pont Piaf?
A színművész első albuma még 1994-ben jelent meg; 2010-ben pedig kiadott egy klasszikus francia sanzonokat és más feldolgozásokat tartalmazó korongot , Akarod vagy nem címmel. "Szegeden nőttem fel, ahol egy francia származású idős hölgytől, Lili nénitől tanultam franciául. Szüleim is beszélték a nyelvet, és sokszor szólt otthon francia sanzon. Emlékszem, sokkoló élmény volt, amikor tízévesen először hallottam Edith Piafot énekelni. Sokáig győzködött a kiadó, hogy vágjunk bele, végül harmadik nekifutásra kezdtünk dolgozni az anyaggal. Nem akartam kifejezetten sanzonlemezt készíteni, de az ember azon előadók dalait szereti énekelni, akik hatnak rá. Tizenhárom történetet mondok el" - fogalmazott a sajtóbemutatón Kulka János a lemezzel kapcsolatban, amelyen szerepelnek Jacques Brel, Charles Aznavour, Michel Legrand, Edith Piaf és Gilbert Bécaud dalai.
Kulka János a mai daról
"Hiszek abban, hogy a dalt az teszi maivá, hogy ma éneklem. Erre nem szabad rátenni trendi dolgokat. Ami ma trendi, az öt év múlva rémesen elavult lehet. Meggyőződésem, hogy az a lemez szól sok év múlva is jól, amelyben a dalok nem divatosak, hanem őszinték. Igazság szerint csak olyan dalokat tudok elénekelni, amelyek igazán hatnak rám, amelyek nekem is mondanak valamit, bennem is megszólalnak. Az én ambícióm az volt ezzel a lemezzel, hogy a 13 dalból 13 gazdagon elmesélt történet legyen. Én történetet szeretek mesélni a dalokban, emberekkel, érzelmekkel, drámákkal".
"Igyekszem az elérzékenyülést elkerülni, hiszen nekem nem az a dolgom, de szeretem, ha sok érzelem van egy dalban, ha tartalmasak, ha sok minden van a dallamban és a szövegben, ugyanakkor nagyon egyszerűen el lehet énekelni, nem kell kitalálni, nem kell különösebben megformálni, nem kell ügyeskedni, és mégis jók. Sokat énekeltem kis és nagy koncerten is, és mindig azt kértem, hogy ha lehet, legyen rajtam fejgép, mert az a szembefény egy kicsit elvakít, nem zökkent ki egy arc azzal, ha esetleg azt látom rajta, hogy „nincs jelen”, nem érzi jól magát. Persze sokat énekeltem úgy is, hogy láttam a közönséget, és annak is megvan az öröme, amikor látom az odaadást. (...) Énekkel valahogy sokkal könnyebb átadni dolgokat, mint amikor szerepekkel „küszködöm”. Ez valami ősi, magától értetődő dolog, és fizikailag is jó érzés a zenei hangadás".
Forrás: Pécs Ma, Színház.hu, Népszava
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.