Meghalt Garas Dezső

Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja szombaton - közölte a színész családja és a Nemzeti Színház.

Pályájáról:

A Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 
1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművésze. 1993-tól szabadfoglalkozású. 
1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színház, 2003-ban egy évadig a Vígszínház tagja. 2004-tól a Nemzeti Színház művésze. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt.

A színészt születésnapja alkalmából köszöntöttük december 9.-én, most is saját szavaival emlékezünk rá:

Szokás: Tudom, és természetesnek tartom, hogy mint minden színésznek, nekem is vannak megkövesedett szokásaim. Modorosság? Mondjuk az a megveszekedettség, hogy gyakran állok zsebretett kézzel. És mégis a zsebemben kotorászok. Valahogy jön vele a lezser, rugalmas tartás, és egy kis zártság, tartózkodás is. Eladjuk a lelkünket az ördögnek...

Hiedelem: A leejtett szerepkönyvre mindig rá kell lépni! Az öltöző minden darabtól mást kíván. A sminkasztalkán a kávéspohár a tükörtől jobbra vagy balra álljon-e? Sorsdöntő kérdés! Ezzel még véletlenül sem szabad ám viccelődni!

Erény (Pisti a vérzivatarban): Amikor a próbák során megakadt bennem valami, és csak a kínkeserves erőlködésre tellett, Örkény egyszer csak azt mondta: nézze, az a baj, hogy maga egyszerre minden akar lenni! Ebbe úgy belerándultam, mint egy áramütésbe. Megértettem, átéreztem. A figyelemfölhívó tanácsra nem tudtam rögtön figuraváltással válaszolni, csak azzal, hogy eltökéltem: átlubickolom ezt a próbaválságot. A szerep, a másik ember, a más ember keresésében azóta is szem előtt tartom e pár szavát, de azt is, hogy a gondból erényt lehet csinálni.

Részlet egy interjúból

A filmezés szaga: Itt tettem első színészi lépéseimet. Egyáltalán nem skizofrén állapot színésznek és filmszínésznek is lenni! Mint Örkény Pistije: miért legyek egy, amikor lehetek négy is? Épp a szakmám érdekességét hagyjam ki, ne aknázzam ki? Nagyon szeretek filmezni. Ha reggel megyek forgatni, mindenféle álveszekedéseket produkálok, hogy igazán fölébredjek és készen álljak a munkára, hogy érezzem a filmezés szagát.

Premier: A premier felé haladva bevallatlanul már sejtődik, mi sikerül, mi nem. De még reménykedünk: hátha bejön... Nagyon ritkán jön be, ha nem indult el idejében a gépezet. Ha sikertelen darabokat játszom, már a reggelek szörnyűek. A bukást csak az ellenségeinknek kívánjuk, meg a kollégáinknak.

Pereces: Én egy pereces vagyok. Állandóan azt mondom az ötleteimre: Friss perec! Friss perec! Perecet vegyenek!