A tegnapi nappal elindult egy Trafót támogató blog, amelyet néhány lelkes rajongó készít. A Mi Trafónk blog a Trafó - Kortárs Művészetek Háza jelenlegi stábjának és menedzsmentjének munkáját mutatja be. A szerkesztők leszögezik, a blog ötlete, stábja, semmilyen módon nem kapcsolódik a jelenlegi alkalmazottakhoz.
A szerzők így írnak a blogról:
Aki nem ismeri közelről a Trafó - Kortárs Művészetek Házát, annyit mindenképp érzékelhet, hogy a Trafó az elmúlt 12 évben helyett adott kortárs táncszínházi daraboknak, új cirkusznak, videószínháznak, kiállításoknak, csak itt megvalósuló koncerteknek. Meghívták már a DV8-et, a Hotel Modernt, a Rosast, Victoria Chaplint és Akhram Khant. Játszott itt Meredith Monk, Kid Koala, Bonobo, Joey Baron és idehaza először náluk a Cocorosie. A lista elképzelhetetlenül hosszú - és Magyarországon még mindig egyedi. Ezt szeretnénk bemutatni ebben a blogban, emberi szemszögből, történeteken, a Trafó 12 éve alatt a házban járt nézők élményein keresztül.
Többen jelentettek meg pár sort ezen a fórumon - szemléztük:
"Köszönöm Trafó!"
(...) Életem egyik legfelejthetetlenebb találkozása is itt volt, egyik kedvenc jazz muzsikusommal Joey Baron amerikai dobossal. Pár éve egy szólókoncertje előtt hármasban töltöttünk egy felejthetetlen bő órát a Trafó nagytermében, ahol Joey mesélt s játszott nekünk.
Ennél már csak az volt talán felemelőbb, amikor aztán nemrég egy színpadon muzsikálhattam Vele. Ő Jim Hall legendás gitáros triójával volt itt, mi pedig előzenekarként tiszteleghettünk. Köszönöm Trafó! Sárvári Kovács Zsolt, jazzmuzsikus
"Tisztelem a hozzáértésüket, a kitartásukat, a türelmüket, a bizakodásukat"
"Csányi [János, rendező - a szerk.] egy fészekalja színésszel bevette magát a Liliom utca elhagyatott ipari épületébe. Néhány éjszakán nyilvánosság előtt olvasópróbát tartottak a Trainspotting - azóta se került adásba - hangjátékváltozatából. A British Council szívélyes támogatásával egy fagyos éjszakán hajnalba nyúlóan fogvacogón ültünk a málló falak között Vivcea Abrahams, az Intézet tevékeny, mindenre nyitott szemű, és ízlésű irányítója időről időre mögénk siklott, fűtőanyagul benyújtott egy-egy pohár remek ír whisky-t.
Kint még nem indult meg a hajnali forgalom, amikor véget ért a jóízű próba. Szabó György visszafogott felgyúltsággal, akár egy groundot visszafoglaló Pál utcai fiú, körülsodort bennünket Zsótérral a salétromos falú romok között, büszkén mutogatva a romokat. Mi alig láttunk már az álmosságtól, Szabó jól látta a megvalósult terveket: csata utáni állapot volt. Nem csata előtti. Mintha kivonultak volna az ideiglenesen itt állomásozó indusztriálisok, maguk mögött hagyva a meztelen téglákat. Szabó képzelete, hozzáértése, szívóssága kellett hozzá, hogy a romokban meglássa a kibontakozást. (….)” Molnár Gál Péter R.I.P., színikritikus Trafó: magasfeszültség? című cikke
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.