A Scallabouche Budapest legrégebbi angol nyelvű improvizációs társulata. A főváros színházi életében 1998 óta van jelen: adaptálnak, fordítanak, feldolgoznak. Most dokumentumok, fotók és videók felhasználásával, a kívülálló szemszögéből vizsgálják a Gyöngyöspatán történtek hátterét, a felmerülő kérdéseket és a lehetséges válaszokat.
A rendezőről
Az Egyszer volt, hol nem volt Gyöngyöspata... című előadást Alexis Latham, a társulat alapítója rendezi, aki a Welsh College of Music and Drama 1990-es elvégzése után színészként, rendezőként és trénerként dolgozott az Egyesült Királyságban és szerte Európában. Kommunikációs workshopjaiban fiatalkorú elítéltektől az ügyvezető igazgatókig a legkülönbözőbb emberek vesznek részt. Tizenöt éve él Budapesten, beszéli a magyar nyelvet. A rendező szerint a magyarok úgy gondolják, bajaikat, gondjaikat rajtuk kívül úgysem érti meg senki. Nagy sóhajtozások vannak, fájások, felüvöltések, ám cselekvés alig. Mintha a magyarok abban bíznának, hogy mint a mesében, egyszer majdcsak jóra fordul minden.
Az előadásról
Az elmúlt évek társadalmi történései a Scallabouche számára is elkerülhetetlenné tették a hétköznapi valósággal való szembenézést. Januárban bemutatásra kerülő magyar nyelvű előadásuk kiindulópontjául a gyöngyöspatai események szolgáltak, valójában azonban az egész hazai közéletről, közhangulatról mondanak kíméletlen véleményt.
Nézőpontjuk a semleges kívülállóé, így az előadás – határozott világképe mellett – végig megőrizheti elfogulatlanságát. Alexis Latham, a Scallabouche alapító-rendezője-színésze, Kálmán Eszter dramaturg-látványtervező és a színészek (Szalontay Tünde, Balog Rudolf, Molnár Csaba) egy új aspektusból, a valóságot a szürreálissal keverve, a groteszk, az abszurd és a verbatim színház határán egyensúlyozva tartanak tükröt maguknak és a nézőknek. Egy olyan Magyarországot mutatnak meg, amely egyszerre ismerős és idegen, egyszerre vonzó és taszító.
fotó: Szkéné
Darabtörténet
Három egészen eltérő karakter, három egészen eltérő múlt, három egészen eltérő jövőkép találkozik a történetben. Érveket, gondolatokat, motivációkat, érzelmeket ismerünk meg, melyek nem tudnak egybekapcsolódni. A kommunikáció nem működik, a nyelv sokszor akadály, a különböző kultúrák, hagyományok értetlenül, riadtan állnak egymással szemben. Egy helyismeret nélküli szociológust egy angolul nem beszélő roma fiú vezet be az ismeretlenbe. A harmadik szereplő egy anyagias reklámszakember, aki csak az üzletet látja mindenben.
Lehet-e viccelni a tabuval és komolyan venni a viccet? Ez a történet a viszonyokról szól. Olyan kapcsolatokról, amik bárhol megtalálhatók. Akár Óz birodalmában, akár ma Magyarországon. A valóság mesei fordulatot vesz, a mese pedig valósággá válik.
A Scallabouche Társulat előadása, eltérően a szokottól, ezúttal nem angol, hanem jórészt magyar nyelvű lesz, angol és olasz részekkel, a bemutatót január 6-án és 7-én a Szkéné színpadán tartják. Akiket az írott valóság is érdekel, azok keressék ki a kisebbségi ombudsman, dr. Kállai ErnőGyöngyöspatával kapcsolatos vizsgálati anyagát. Megrendítő olvasmány.
Forrás: Színház.hu, Népszava
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.