"Az élet szép. Nagyon fontos ezt újra felfedeznünk, a velünk született optimizmussal együtt" – nyilatkozta Kéri Kitty a Magyar Teátrumnak, aki Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című komédiáját állította színpadra a Veszprémi Petőfi Színházban.
Kéri Kitty örül annak, hogy Goldoni-darabot rendezhet Veszprémben, nem csak azért, mert közel áll hozzá a vidámság, a humor, hanem azért is, mert az olasz szerző népszerű művének segítségével olyan értékekre, gondolatokra hívhatja fel a figyelmet, amelyek szerinte most nagyon aktuálisak.
– Mindig, de most ebben a gazdasági és morális válságban különösen fontos az élethez való pozitív hozzáállás. Sugározzuk az életkedvet, életörömet, fedezzük fel egymásban a jót. Mert az élet szép – hangsúlyozta a színésznő, aki rendezőként nem modernizálta a Chioggiai csetepatét. Szerette volna visszaadni azt az olasz kikötői világot, ahol hajóslegények, halászok, kereskedők, árusok, megértésre vágyó nők, lobbanékony férfiak apróságokból is óriási veszekedéseknek, csetepatéknak lehetnek a szereplői, hogy aztán a végén, némi segítséggel, amúgy olaszosan kibéküljenek. Mindezt Vivaldi, Handel, Albinoni muzsikája és egy vérbő tarantella színesíti. A pergő, fordulatos játékstílust mozgásszínházi elemek egészítik ki.
Oberfrank Pál és Eperjes Károly (forrás: magyarteatrum.hu)
– Goldoni maga írta erről a művéről, hogy a témája nem érdekes. Viszont egyszerű emberek sorsán keresztül akarta megmutatni mennyire fontos az életben az egymás iránti szeretet, az elfogadás, a házastársi hűség. A darabban egy sült tök a problémaláncolat alapja, egymást követik a gondok, a problémák, belép a pletyka, a veszekedés és máris bepillanthatunk egy kis zárt közösség gondjaiba, örömeibe. A díszletben megjelenik egy híd, amely szándékom szerint több dimenziót szimbolizáló elem. A darabban ezen jelenik meg a jegyző, aki azért érkezik, hogy segítséget nyújtson gondjainkban. Ő jót akar, de szembe találja magát a bizalmatlansággal, a gyanakvással, ellenségeskedéssel. Így tekint rá a közösség, amely aztán szépen megjárja a maga útját, hogy bizalmába fogadja a jegyzőt, aki szintén bejár egy másik utat. Többek között úgy, hogy a zárkózott, problémamegoldó hídverő jegyzőből egy szívvel, lélekkel élő, szabad chioggiai születik. Ha a nézők esetleg majd úgy gondolják, hogy a jegyző akár Goldoni is lehet a darabban, akkor közel járnak az igazsághoz. Szerettem volna egy ilyen párhuzamot. Ez azért is fontos, hogy vegyük észre a hidakat és a hidakat jelentő embereket, akik építeni akarnak és nem rombolni – Nyilatkozta Kéri Kitty, aki a téli hónapokban ezzel a komédiával szeretné felrázni az embereket a fásultságból, fáradtságból, hogy merjenek újból önfeledten nevetni, kacagni. Akarjanak örülni az életnek. Úgy, ahogy a chioggiaiak.
Szerző: Varga Róbert / Magyar Teátrum
Az előadásban színpadra lép Szalma Tamás, Bajcsay Mária, Dobra Mária, Tóth Loon, Sághy Tamás, Eperjes Károly, Juhász Róza, Terescsik Eszter, Trokán Anna, Nyirkó István, Gere Dénes Ákos, Oberfrank Pál, Horváth Zoltán, Máté P. Gábor és Szűcs László.
A jelmeztervező Andréa T. Haamer, a szcenikus Perlaki Róbert.
A mozgás Frank Róbert munkája, a rendezőasszisztens Péti Krisztina, a súgó Szafner Györgyi, az ügyelő Madár K. Zoltán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.