A mai próbanaplóban a délelőtti és délutáni próbába is betekinthetnek, rendezőnk, Szikora János a második felvonással foglalkozott színészeinkkel egész nap. Ha szabad így fogalmaznom, ismét egy újabb lépcsőfokhoz érkeztünk. Sirkó Eszter próbanaplója.
Ez a pont a próbafolyamatoknál, nagy általánosságban akkor érkezik el, amikor a készülőben lévő előadás rendezésére szánt időnek a feléhez érkezünk. Ez egyszerűen annyit jelent... fél idő után, felgyorsulnak az események.
Rendezőnk először Mynheer Peeperkorn jeleneteit állította sorrendbe, Gáspár Sándor , Schruff Milán, Nemes Wanda, Széll Attila, Köleséri Sándor, Sztárek Andrea és Hirtling István játszanak a színpadon. Peeperkorn bejövetele egy nagyon fontos pont a készülő műben, Peeperkorn mély benyomást kelt Castorpban. Kezdetben teljesen érthetetlen számára, hogy Madame Chauchat hogyan vonzódhat ehhez a teljesen elmebeteg emberhez. Azonban egy kis idő elteltével Castorp is legalább annyira érdeklődik a férfi iránt, mint az a tömeg, aki rögtön ráakaszkodott Peeperkornra megérkezése óta.
Peeperkorn karakterét illetően sok kérdés vetült fel. Egy holland pénzmágnás, aki közös kasszát kezel Madame Chauchattal, új útitársával és egyben barátnőjével. Peeperkorn nem szerepel sokáig a készülő darabban, csupán néhány oldalon van jelen, de karaktere ez időben végig uralja a cselekményt,és a háttértörténéseket, alakjával háttérbe szorít mindenki mást, minden egyéb motívumot. Egyesek szerint alkoholista, mások szerint drogbáró és drogfüggő, de az is felmerült, hogy mindkettő egyszerre. Arról is beszéltünk, hogy Peeperkorn nem elmebeteg, hanem egy állandó delírium jellemzi, amihez csatlakozik némi skizofréniára utaló tünet is. Érzékelhető egy folyamat, ami Peeperkorn dialógusaiban feltűnik. Minél több alkoholt fogyasztott, annál érthetőbb, összefüggőbb mondatokat volt képes megfogalmazni.
Madame Chauchat csak néhány mondatot vált Castorppal erre vonatkozóan...:
Chauchat: „...Elragadó vagyok, ezt mondta."
Castorp: „...Mynheer Peeperkorn...Ezt mondta? Végig mondta? Befejezte a mondatot és meg lehetett érteni?"
Mégis, Mynheer mindenkire nagy hatást gyakorol, de Castorpot teljesen megbabonázza szavaival. Számára Peeperkorn az – az isteni ős erő, ami képes mindent és mindenkit maga alá gyűrni, aki még öregember létére is uralkodni tudó, a zsarnokságot a nyájassággal mesteri módon keverő királyiságot, az igazi férfiasságot és ellenállhatatlanságot. Példát mutat Castorpnak, hogy a betegséget lehet királyi módon, elegánsan viselni!
Egy kis idő elteltével, Castorpnak van lehetősége négyszemközt beszélgetni Peeperkornnal,
még több alkoholért kiáltanak és bár Peeperkorn már igen illuminált , egyre értelmesebb mondatokat fogalmaz meg, habár csak egy része szól Castorpnak, egy része valaki teljesen máshoz szól, aki nincs is jelen.
Settembrini féltékenysége érezhető Peeperkorn érkezése óta, eddig ő volt ugyanis Castorp szellemi mestere és most nagyon gyorsan elveszítette „tanítványa" figyelmét.
Settembrini: „Az Isten nevére, mérnök úr, ez egy buta öregember! Mi a csudát akar tőle?"
Castorp: „ Ez az ember minket zsebre tesz, gúnyt űz belőlünk, s valamivel csak jogot nyer erre. Mivel? Honnan veszi? Hatalma meddig ér? Biztos nem az egészsége vág minket hanyatt..."
Settembrini: „ Ám legyen! Tisztelje csak ennek az érzelmi szélhámosnak a komikus hókuszpókuszait..."
Peeperkorn környezetét az őrült, dionüszoszi tivornya látványát nyújtja. Szikora János a következő instrukciókat adta : „Magukon kívül vannak az elfogyasztott szerektől és az alkoholtól, igyekeznek a hölgyek részegen csábosak maradni, de már állni alig bírnak annyira szédülnek, megkockáztatom támasz nélkül nem is tudnának állni.
a Az Új Színház Stúdiósai hangosan nevetnek és egymásba gabalyodva fekszenek a földön, minden oldalról átölelve Gáspár Sándort , ( Peeperkornt) aki értelmetlen monológja alatt kiszabadítja magát az emberek aló, majd , mikorra már mindenki megtalálta egyensúlyát „az illumináltság szédületében" szabályosan vissza taszítja a földre a hölgyeket csókjával, eközben Madame Chauchat laza mozdulattal átnyújt mosolyogva egy pohár italt Castorpnak.
Peeperkorn halála mélyen megrázza Castorpot. Ágya fölött állnak Behrenssel, aki megpróbálja elmagyarázni mi történt.
Behrens: „ Micsoda munka. Csak felsőfokon, csupán szuperlatívuszokban szólhatok. ....A kezéből vettem ki. Vigyázat! Ha bőrére cseppen, akkor égési sebet okoz, hólyagot."
Castorp: „Mi ez?"
Behrens: „ A szemüveges kobra fogazatának mechanikus utánzata. Érti? Ha a hátunk megett álló egzotikus felvigyázót kérdeznénk róla, bizonyára pontosan tudna válaszolni rá. Hatásának fulminánsnak kellett lennie, minden bizonnyal kínok nélkül rohanta le a fulladás.
Szerző és fotó: Sirkó Eszter
Varázshegy
szereposztás:
Hans Castorp - Schruff Milán mv.
Joachim Ziemßen - Száraz Dénes
Hofrat Behrens - Hirtling István
Clawdia Chauchat - Nemes Wanda
Fräulein von Mylendonk - Takács Kati
Lodovico Settembrini - Almási Sándor
Leo Naphta - Derzsi János
Mynheer Peeperkorn - Gáspár Sándor
Dr. Krokowski - Vass György
Második hölgy, Elbeszélő - Sztárek Andrea mv.
Első úr - Széll Attila
Ede – Köleséri Sándor
valamint az Új Színház Stúdiósai:
Bardon Ivett, Georgiu Hermina, Kakukk Detti,
Péter Barbara, Mendler András, Varga Ádám, Csuja Bence
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.