A Szentivánéji álom című darabbal kezdődött Mucsi Zoltán és Scherer Péter sikeres párosa. A magánéletben is barátok, bár arra a rövid időre, amit külön töltenek, már nem járnak össze. Kapával és Pepével a kezdetekről, barátságról, humorról és színházról beszélgetett a Délmagyar.
(...) - Közös cégük a Nézőművészeti Kft. - az egyik darab a repertoárjukon a Nézőművészeti főiskola, amelyet Szegeden, a Reökben is előadtak. Adódik a kérdés: önök számára milyen a jó néző? Ha tehetnék, milyen nézőket nevelnének ki maguknak? (...)
Scherer Péter: Az előadás címe egy szójátékból jött. Akik ebben részt vettünk, kitaláltuk, hogy csináljunk valamit, ami aktívan kommunikál a nézővel, és a színházról beszél. A sok hülyeség dacára, ami bele van szuszakolva az előadásba, ott dübörög, zakatol a mélyén, hogy kicsit féltjük a színházat. Kétezer éve létezik, de lesz-e még a jövő évszázadban is? (...)
- Magánemberként is barátok? Fel lehet tenni ilyen magánjellegű kérdést?
Mucsi Zoltán: Fel lehet, de nem szoktunk rá válaszolni...
Scherer Péter: Mi, azt gondolom, nagyon jó barátok vagyunk, és úgy vagyunk barátok, hogy azokra a rövid időkre, amiket külön töltünk, már nem szoktunk összejárni. Nem karácsonyozunk, szilveszterezünk együtt, de hadd meséljem el egy életre szóló élményemet: az ötvenedik születésnapomra Zoliék szerveztek egy meglepetésbulit, óriási ötletekkel, szellemesen és elképesztő melóval. Köszöntőfilmmel, kvízjátékkal, amely az én életemből lett kitalálva, idehozták a gimnáziumi osztálytársaimat, az egyetemi barátaimat, nem csak színházi embereket. Szenzációs volt. Ilyet nem tud más csinálni, csak egy barát.
Mucsi Zoltán: Igazából azért van félreértésben a Pepe, mert én ebbe azért mentem bele, mert ő az én ötvenedik születésnapomra nem csinált semmit. Odahozott egy szar ajándékot. Mondom, hadd lássa, milyen az, amikor valaki barát, és akkor lesz egy kis lelkiismeret-furdalása. Erről szó nincs, csak örömködik.
Scherer Péter: Zolitól kaptam ajándékot: vett nekem egy lámpást, és vett egy kapát - egy kis kerti kapát -, hogy mindig nálam legyen a Kapa. Már nem az első pálinka után voltam, amikor átadta, és amikor kérdezte: Na, ehhez mit szólsz?, mondtam: ez mi? Nekem az ugrott be, hogy a feleségem vett szerszámokat a balatoni házunkba elvermelni a növényeket - ez viszont valami modern kapa volt, nem olyan, mint az otthoni. Nem ismertem fel, mondom, te, ez egy csákány! Hülye vagy? Minek adsz nekem csákányt? Ő is kapott tőlem ajándékba egy antik lámpást, az ecseri piacon vettem - mert én is azt éreztem, ez kell. Miki bácsival való kapcsolatunk, az egész hármas barátság története miatt. Mert ez nem egy egyszerű rendező-színész viszony, hanem nekünk adott a lehetőség, hogy időnként felmenjünk hozzá, igyunk egy sört közösen, és beszélgessünk, úgy mindenről. Annak dacára, hogy nem történik meg túl sűrűn, ez nagyon meghatározta az elmúlt 15 évünket. (...)
- A színházon kívül milyen szerepet tölt be az életükben a humor? Meglennének nélküle?
Mucsi Zoltán: Szerintem mindkettőnk létezésének meghatározó eleme. Nem biztos, hogy az embernek jó az önreflexiója, az önmagára való rálátása, de azt gondolom, nagyon sok mindenben segít a humor - például amikor nincs megoldás, vagy az ember elkeseredett. Amikor az elkeseredésen túljut, de visszanézve tud röhögni magán legalább akkor, ha egy helyzetnek azt az oldalát fogja meg, amelyen nevetni lehet, nem a tragikumát, akkor abból a helyzetből könnyebb kijönni. Megoldás nem mindig ad, de könnyebb a létezés. Kabos mondta, hogy akinek nincs humora, az mindenre képes, akinek van humora, az mindent tud.
Scherer Péter: Nekem a humorról egy hasonló, de mégis más mondás jut eszembe. Egy Schimmelpfennig-darabot játszottunk még a krétakörös időkben, és Törőcsik Mari szövegében volt egy ilyen rész: "Az életben a legfontosabb a humor, mindig ezt szokta mondani nagyanyám. Azok az emberek, akiknek nincs humoruk, azoktól tartózkodj, mondta nagyanyám. Mert akiknek nincs humoruk, azok bántanak." Hasonló, de más. Nagyon előttem van, ahogy Mari ezt a maga hangsúlyával mondja: Az életben a legfontosabb a humor. Neked is megvan, Kapa, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.