Szász János film- és színházrendező a Trafó és az Új Színház pályázat kapcsán szólal meg. Úgy véli, mérhetetlenül igazságtalan kép kezd kialakulni Bozsik Yvette és Horváth Csaba személyét illetően.
Hogy látod azt a kommunikációt, ami elindult a Trafó pályázat kapcsán?
Szász János: Szerintem mérhetetlenül igazságtalan kép kezd kialakulni az Yvette-ékről. Olvasom a Színház.hu-n a kommenteket is, amelyek mutatják, hogy az emberek túlérzékeny módon reagálnak bizonyos helyzetekre, nem mindig tudnak disztingválni. Sokan elfogultak a Trafóval szemben. Valóban jó hely. Én is sokat jártam oda, nagyra tartom azt a munkát, amit Szabó György végez. Ettől függetlenül azt is gondolom, hogy ha már pályázat van, normális és nem tisztességtelen dolog a Trafóra pályázni. Valószínűleg azok, akik ebben nem értenek velem egyet, azért támadják Bozsik Yvette-éket, mert Szőcs Géza egyszer bemondta az Yvette nevét. Az ilyesmire mindenki harap. Ez a váratlan gesztus politikai koordinátarendszerbe helyezi a Trafó pályázatot, ami dühödt hangulatot eredményez. De a szezont a fazonnal nem kéne összekeverni: ez nem az Új Színház-ügy. Nem arról van szó, hogy nácigyanús egyének óhajtanak hatalmat szerezni egy színházban, hanem Bozsik Yvette és Horváth Csaba gondol valamit egy művészeti intézményéről. Bozsik Yvette, Horváth Csaba megkerdőjelezhetetlen, nagyszerű művészek! De most többen úgy nyilvánulnak meg, mintha valakit le akarnának a trónról taszítani, de erről szó sincs. Egyszerűen kiírtak egy pályázatot. Ha van egy pályázat, azon többen is indulhatnak. Ez rendjénvaló dolog. Demokratikus. Abban pedig nem látok bűnös szándékot, hogy Yvette-ék szeretnék folytatni azt, amit a Szabó György elkezdett, miközben ráadásul konstruktív elképzeléseik is vannak. Tudtommal nem azt állítják, hogy buldózerrel nekimennek a Trafónak, amiből vásárcsarnokot alakítanának ki. Értesültem a terveikről, nagyon klassznak tartom őket. Türelemmel meg kéne hallgatni, mit akarnak, arról kéne beszélgetni.
Szász János
Yvette-éken többek közt azt kérik számon, hogy a döntésig nem teszik közzé a pályázatukat, bár erre semmi sem kötelezi őket....
Szász János: Szerintem egy dolgozatot nyugodtan közzé lehet tenni, de érthető, hogy miután rájuk uszultak fiúk és lányok, várnak ezzel. Ebben a helyzetben, ami most az országunkban, a művészeti életben, a színházakban és a filmes területen kialakult mindenki nyitott sebekkel járkál. Ez nem könnyű. Nem hibáztatok senkit azért, ha az Yvette-éken akarja elverni a port, de nem rajtuk kéne. Talán azért is vagyunk többen idegesek, mert az eredményről az a Tarlós István fog dönteni, aki büszkén, dölyfösen, fennhéjázva nevezte ki a Dörner bandát az Új Színház élére. Ezt a pályázatot viszont csak Tarlós Istvánoz lehet beadni és csak Isten tudja, hogy fog dönteni. De Dörnert nem fogja kinevezni a Trafó élére, az biztos. Én annak örülnék a legjobban, ha a felek jól kommunikálnának egymással, ha leülnének egy padra beszélgetni, ha a tudásuk összeadódna, ha felismernék, hogy ugyanabban a csónakban eveznek, és ha megnéznék még milyen hajók vannak a másik oldalon.
Mire utalsz?
Szász János: Az Új Színházra, arra, hogy Dörner Györgyék szót kaphatnak. Egyszerűen kiábrándít, felháborít, nem tudok vele megbékélni, rémálmomban azt látom, hogy az Andrássy úttól egy sarokra kitűzhetik az Árpád-sávos zászlót, kettőezer-tizenkettőben. Erről nem tudok racionálisan beszélni, mert ez irracionális. Azt is nehéz elfogadni, hogy Dörner pályázatát újfent jó pályázatnak titulálják.
Külföldön megéltél már igazgatóváltást?
Szász János: Igen, Amerikában, az American Repertory Theaterben tanúja voltam két igazgatóváltásnak is. Egyszer a csodálatos, hagyománytisztelő Robert Bursteint váltotta le a németes Robert Woodruff, aki harsány modern színházat csinált, majd elment. Helyére érkezett Diana Paulus, aki megint egészen másféle színházat teremtett. Egy biztos, folyamatosan beszélgettek egymással egymásról, a munkáról, az új szereplőknek mindig nagyon fontos volt, mit gondol az előd. Nem ítélték el azt, amit az előző kurzus végzett, nem dajkáltak ellenségképeket, hanem megosztották egymással magukat. Nem gyűlölködtek. Engem mindhárom rezsim visszahívott dolgozni. Ez is jelzi, hogy nem radírozták ki az előző időszakot, hanem reflektáltak rá.
Szerintem az Yvette-ék is pontosan ezt szeretnék. A legtutibb az lenne, ha ebben a Szabó segítene nekik. Nem hinném, hogy neki pucolnia kéne, ha nem nyer. Fontos lenne, hogy ne érezze úgy, mintha a Szegénylegényekben lenne és pőrén végig kellene rohannia az ostorozáson.
Bármi megtörténhet, bármilyen pozitív fejlemény is…
Szász János: Minden, de minden megtörténhet! Csak teret kell engedni a kommunikációnak.
Tóth Berta / színház.hu